Az alkotó nem pihenhet

Az elvetett mag jó talajba került: harminc éves a Civitas Fortissima Kör, ebből az alkalomból kérdeztük dr. Szakács Zoltán elnököt.

Valóban a kórházi ebédlőben kezdődött?
Kamarás József a kórházban dolgozott a nyolcvanas évek végén, ezért gyakran ebédeltünk együtt, és közben jókat beszélgettünk. Tősgyökeres gyarmatiként persze tudtam a csehkiverésről, de csak annyit, amennyi akkoriban tudni lehetett. Nem sokat. Még kisgyermekként a szüleimtől, a rokonoktól hallottam pár mondatot a történtekről. A kórházi ebédlőasztalnál viszont Józsi bácsi megismertetett az akkori hatalom által elhallgatott részletekkel, maradjunk annyiban, elég hosszasan ebédelgettünk akkoriban.

Milyen céllal jött létre a Kör?
Józsi bácsi szándéka szerint elsősorban azért, hogy a Horthy Miklós által avatott emléktáblát, amelyet a kommunisták megfordítottak, fordítsuk vissza, mert egyesek szerint az eredeti szöveg még rajta van. És természetesen küzdjünk azért, hogy a város megkapja az őt megillető elismerést, a Civitas Fortissima elnevezést.
Kellett akkoriban, a szocialista rendszer végóráiban bátorság ahhoz, hogy egy orvos tagja legyen egy ilyen célokat megfogalmazó szerveződésnek?
Nem kívánom misztifikálni az alapítói tagságomat. Józsi bácsi azt mondta, ő már idős ember, ugyan mi történhetne vele? De azért gyűjtött maga köré hasonlóan hazafias érzelmű, elszánt embereket, mert akár csak mai is, egységben az erő.

Mi volt az elmúlt harminc év legfelemelőbb pillanata?
A tábla visszafordítása mindenképpen nagy ünnep volt a számomra, mert azzal a Kör egyik célkitűzése megvalósult. A másik felemelő érzés egyértelműen az volt, amikor ott lehettem egy küldöttség élén a Parlamentben, ahol elfogadták a törvényt, vagyis hivatalossá vált, hogy Balassagyarmat onnantól használhatja a Legbátrabb Város elnevezést. Nem titkolom, többen is elérzékenyültünk. De persze nem feledem az olyan kiemelkedő eseményeket sem, mint Párkányi Raab Péter barátunk szoboravatóját, Matúz Gábor barátunk filmbemutatóját, a szebbnél szebb megemlékezéseket.

1988-ban Kamarás József és Hanzelik László aláírásgyűjtésbe kezd a Civitas Fortissima Kör megalakítása érdekében, ezt 49-en támogatják, az első megemlékezést 1989. január 29-én tartják a Városháza falán lévő emléktábla alatt. Az első elnökség tagjává dr. Bartal Gábort, dr. Rózsa Györgyöt és Kamarás Józsefet választják, utóbbi lesz az elnök. A Körnek köszönhető a háború után megfordított emléktábla eredeti pompájában való helyreállítása 1991. novemberében. 1992-től hivatalos ünnepségek kezdődnek, ám akkor még csupán a Kör szervezésében. Újabb jelentős dátum 1998. március 15, amikor Juhász Péter polgármester kihirdeti a város ünnepnapját és újonnan megalkotott címerét tartalmazó rendeletet, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök levelében támogat. 2002-ben állítják fel a Köztársaság téren Párkányi Raab Péter szobrászművész Civitas Fortissima emlékművét. 2005. május 30: elfogadja az Országgyűlés, Urbán Árpád országgyűlési képviselő javaslatára, a 2005. évi XXXIX. Törvényt, amely emléket állít a honvédő hősöknek és immár feljogosítja a várost a Legbátrabb Város, a Civitas Fortissima cím hivatalos viselésére. A parlamenti döntés ismertetésére az emléktáblánál megtartott ünnepség keretében, 2006. január 29-én kerül sor, ahol Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke átadja dr. Szakács Zoltánnak, a Kör elnökének a törvény szövegét tartalmazó díszokiratot.

Mit gondol, mennyire vannak tisztában a mai gyarmati polgárok az eseményekkel, azok jelentőségével?
Maradjunk annyiban, van még tennivaló ezen a téren. De nem kívánok senkire mutogatni, mert tudom, hogy mindenki igyekszik, nincs is nagy baj, de azért még többet kell tennünk a dicső múlt ébren tartásáért. Természetesen elsősorban a fiatalok körében kell még megismertetni, megőrizni és ébren tartani ezt a páratlan örökséget.

Elnök úr, mit jelent az ön számára a Civitas Fortissima?
Manapság is kell bátorság megvallani a hazafiságunkat, magyarságunkat. Becsületes, tisztességes gyarmati polgárokra most is nagy szükség van, akik nem acsarkodnak, akik hajlandóak összefogni valamilyen nemes cél érdekében. Remélhetőleg ilyen közös ügyért már nem kell fegyvert fogni, de az elszántság legyen olyan, mint dicső elődeinké. Jómagam ezért tevékenykedem a Kör élén. Mert az örvendetes, hogy jó magot vetettünk, az is, hogy szépen terebélyesedik a fa, de a magasba szökő ágakat is gondozni és ápolni kell. A gép forog, de az alkotó nem pihenhet.

Szilágyi Norbert