A Balassiban érettségizett »71-ben, felelős fővárosi beosztások után nyugdíjas éveit is aktívan tölti, a tizenhárom éve működő (Deák Ottóval közösen szerkesztett) Balassagyarmatért Baráti Kör honlapja mellett új könyvvel jelentkezik – Nagy Lászlóval beszélgettünk.

Miért éppen Baráti Huszár Aladár?
Közéleti életútja már régóta foglalkoztatott, de még jobban az, honnan jött és kik alkották a felmenőket. Ezekben a családokban szinte kivétel nélkül csak erősen nemzethű, a történelmi tradíciók, az önkormányzatiság, a nemzeti önrendelkezés talaján álló személyeket találunk.

Elképesztően gazdag élete volt!
Huszár emberi erényeit, következetességét, jogi, államigazgatási jártasságát, politikai tisztakezűségét  a kor elismerte, méltányolta, részben bizonyság erre, hogy jelentős posztokat töltött be a Horthy korszak végéig. De tisztelte az ellenzék is, az újságírók pedig kifejezetten kedvelték. Akik viszont erősen gyűlölték, a szélsőjobb emberei és köreik voltak, a megszálláskor a Gestapo pedig gyorsan gondoskodott elfogásáról.

Huszár fanatikusan szerette a magyar fajt, paraszttól az arisztokratáig, félte és tisztelte a magyar államiságot és a maga lehetőségein belül állhatatosan harcolt az idegen befolyás ellen.

A csehkiverés idején városparancsnokként vezette a vasutasokat, polgárokat.
Nehezen kibogozható a kor minden részeseménye, részben a dokumentumok hiányosságai miatt. Így jó lenne tudni, szándékosan szervezte-e Rákóczi István kormánybiztos, hogy azon az ominózus 1919. január 29-i napon  hivatalos céllal Budapestre utazzon, átadva a városparancsnokságot Huszárnak. A katonai egységek, polgárok, vasutasok ekkor indították akcióikat a csehek kiverésére. Rákóczi távolléte mindenkinek segített, későbbiekben Huszárnak is egyengethette az útját.  Harcedzett katonaként Huszár tudott fegyelmet is tartani, de, mint egykoron katonái, úgy a gyarmati polgárok is szerették, tisztelték.  A helyi szocdemek, munkások is elismerték hazafiasságát, és azt, mentes volt a szélsőségektől.

Kevesen tudják, ő bújtatta Tormay Cécile-t a Tanácsköztársaság idején.
Pedig a hónapokon át tartó befogadás nagy kockázatot jelentett, hogy a kiskorú gyermekekkel rendelkező Huszár házaspár menedéket nyújtott az ismeretlen menekültnek. Különösen Huszár Aladárt, aki saját politikai szerepe miatt szintén bujdosásra kényszerült, sőt kivégzés is fenyegette. A zűrzavaros idők elmúlta egyikük kedvét sem vette el a politikától, kettőzött erővel járultak hozzá az új rendszer kiépítéséhez.

13 évig volt főispán több megyében…
Huszár már az 1910-es évektől dolgozott Nógrád vármegye igazgatásában, majd az ellenforradalom 1919-es hatalomátvételekor lett kormánybiztos, főispán. A politika azonban akkor sem volt érdekmentes, Nógrádból a pártérdek kényszerítette Komárom-Esztergom vármegyébe, ahol 10 évet szolgált a vármegye élén. A közigazgatás minden csínját-bínját, kiválóan ismerő Huszár ezt követően Győr-Moson-Pozsony vármegyében 1932-ben csak hónapokat töltött főispánként, hiszen ugyanazon évben kérték őt fel a főváros vezetésére.

Budapest főpolgármestereként is tevékenykedett.
1932-ben került Budapest főpolgármesteri székébe, sokak meglepetésére, vidéki és kevésbé ismert főispánként. A kinevezés Gömbös és a fővárosi pártok közös döntése volt, akik viszont ismerték életútját, nézetrendszerét, amely az „Isten, haza, család” mellett a nemzeti függetlenséget is magába foglalta. Huszár városvezetőként kiválóan megállta a helyét, pedig a világválság mindent és mindenkit sújtott, a politikai klíma sem segítette.

Őszinte, nyílt, erőskezű, a sajtó felé különösen nyitott városvezető volt, az önkormányzatiság kifejezett híve.

Utóbbi lett a „végzete”, 1934-ben a Gömbös-féle új fővárosi törvény éppen azt korlátozta volna, hivataláról lemondott. Huszárt a Horthy rendszer azonban mégsem nélkülözhette, 1944-ig az OTI elnöke volt. Megszálláskori elhurcolását éppen németellenes nézetei, számtalan sajtócikke, polgári demokratikus mozgalmi érintettségei magyarázták, tragédiája 1945. februárban a dachaui lágerben halálával teljesedett be.

Mennyit dolgozott a könyvön?
Eredetileg Huszárnak, az 1940-es években megjelent két könyvének reprint kiadásában gondolkodtam. Azonban mint a kéregről leváló héjrétegek, újabb és újabb részek nyíltak meg előttem számtalan elágazással az említett családok életéből. Huszár írásait, beszédeit tartalmazó egykori könyvei anyaga  végül kötetem részeit képezte, ahogyan  állomáshelyeinek különféle dokumentumai is. Ezek levéltári-, könyvtári-, sajtófeldolgozása sok időt vett el, de a hiátus is sok lett, részben a háború alatti iratveszteség miatt ill.  mélyebb történelmi elemzésre sem nyílt mód, terjedelmi okok, a könyv jellege miatt sem.

Miért született e könyv?
Hogy Huszár Aladár életútjának, írásainak, nemzethű nézeteinek közzétételével közelebb kerülhessünk a múlt egy kis magyar szeletéhez és annak megjelenítése, voltak, így Huszár is, akik időben érzékelték és a maguk lehetőségein belül próbáltak hatni hazánkban a  német befolyás, térnyerés csökkentésére a II. világháború időszakában.
Szilágyi Norbert