Sokat tanult Pénzes Gézától, Franciaországban végezte el a képzőművészeti egyetemet, a mesés szépségű Aix-en-Provence-ban él, a Vasarely Múzeumban dolgozik, a látszólag lényegtelen töredékek foglalkoztatják – Czudor Beáta festőművésszel diskuráltunk.

Pénzes Géza óráit mindenki dicséri.

Én is nagyon szerettem! Nyolc évig jártam rajzolni és festeni a Rózsavölgyi Művészeti Iskolába, sokat tanultam, főként a technikai alapok és térlátás terén, szerettem a nyár rajztáborokat, és az sem elhanyagolható, hogy mindig jó hangulat volt a tanár úr óráin.

Bátran döntöttél az érettségi után.

Az ELTE francia szakára jelentkeztem, de közben rájöttem, hogy igazán festészetet és rajzot szeretnék tanulni. Azért választottam Franciaországot, mert régóta tanultam a nyelvet.

Mit adott a  Marseilles-i képzőművészeti egyetem?

Nagyon szabad volt a hangulat, mindenbe belekóstolhattunk. Úgy mentem oda, hogy festeni akartam, de kipróbáltam a fotót és a videót, grafikaműhelybe jártam, installációkat készítettem. Ám éppen a szabadság miatt önállónak kellett lennem elejétől kezdve, hogy megtaláljam és kitartsak amellett, amit igazán szeretek.

Hogyan érzed magad odakinn?

Hét évig Marseilles-ban éltem, szerettem volna a közelben maradni, de egy kisebb, nyugodtabb helyen.

Aix-en-Provence nagyon szép város, sok kulturális program és kiállítás nyílik itt, ezért is szeretem.

És cseppet sem mellékesen munkát is itt találtam, a Vasarely Múzeumban dolgozom. Általában az ajándékboltban vagy a recepción vagyok, de időnként tárlatvezetést és művészeti foglalkozást is tartok.

Milyen gyakran alkotsz?

Vannak olyan időszakok, amikor minden nap. Most egy pincehelységben dolgozok, amit átalakítottam műteremmé. Előtte egy művészeti alkotóprogram keretében két volt évfolyamtársammal osztoztam egy műteremen, azelőtt pedig egy garázsban voltam. Mindig az adott helyzettől függ, hol és mennyit tudok festeni.

Különlegesek a képeid.

Sokat sétálok az utcán vagy a természetben, gyakran füzettel vagy fényképezőgéppel a kezemben, és rögzítem azokat a véletlenszerű formákat, amiket érdekesnek találok. Ezek nem tárgyak vagy tájak, hanem repedések, kődarabok, levélerezetek, gyökerek, pocsolyák, vagy akár egy kis penész a falon, egy zsebkendődarab a járdán.

Igazából bárminek lehet szép vagy érdekes a színe és a formája, csak nem mindig vesszük észre őket.

Ezekből a spontán részletekből áll össze a kép körülöttünk, de ha kiragadjuk őket a környezetükből, felismerhetetlen, absztrak vonalakká, pontokká és színfoltokká válnak. Az ilyen jellegű, látszólag lényegtelen töredékek érdekelnek és szeretném őket kihangsúlyozni.

Mi inspirál?

Az anyagokat keresem, a különbözö technikák spontán találkozásából képződő intuitív felületeket. Nem az érthető és az egész, a tájak, vagy a tárgyak foglalkoztatnak, ahogyan az sem célom feltétlenül, hogy konkrétan ábrázoljon valamit a kép. Van egy fajta párhuzam a részletek és a festészeti és a mindennapi látásmódom között. Ez egyfajta folyamatos kísérletezés, szeretném, hogy a képeim nyitottak maradjanak.

Kiállítások?

Eddig leginkább Marseilles-ben vettem részt különböző programokon, Aix-en-Provence-ban még ki kell tapasztalnom ezt. Itthon lehetőségem nyílt kiállítani a Horváth Endre Galériában, aminek nagyon örülök.

Szeretnék jobban bekapcsolódni a művészeti életbe itthon és kint is.

Milyen a kapcsolatod Gyarmattal?

Mindig nagyon várom, hogy haza jöjjek, általában kéthavonta. De persze tartom a kapcsolatot a családommal és a barátokkal, próbálom követni az itthoni eseményeket. Nagyon tetszik, hogy egyre több kulturális program van a városban, három galéria, kiálllítások, nyáron müvésztelep, koncertek, ez mind nagyon jó!

Tervek?

Szeretném folytatni a festészetet, dolgozni, kiállításokon részt venni. Jól érzem magam Franciaországban, de nem biztos, hogy végleg itt maradok. Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy hazamegyek.

Szilágyi Norbert