Két gyarmati huszonéves tehetség is részt vett az utóbbi évek egyik leglátványosabb animációs mozifilmjében: a Ruben Brandt, a gyűjtő igazi filmes különlegesség. Szenográdi Szabina és Petőcz Eszter betekintést enged az alkotás folyamatába.

Gyermekévek, tanulmányok?

Szenográdi Szabina: – Gyarmaton születtem 1989-ben, a Szent-Györgyi gimnáziumban talán utolsó előtti év végén döntöttem úgy, hogy hosszabb szünet után újra a rajzzal szeretnék foglalkozni, újra elkezdtem Pénzes Géza óráira járni a Zeneiskolába és Petró György Szabadiskolájába, hogy felkészülhessek a főiskolai rajzfelvételikre. Fel is vettek az egri Eszterházy Károly Egyetemre, ahol alapképzésen festészetet tanultam. Utána tettem két németországi kitérőt Regensburgba és Berlinbe ösztöndíjakkal, ahol az adott tanulmányaim mellett felkészültem a tervezőgrafikus mesterképzésre, melyre szintén felvételt nyertem. Egerből pedig rögtön az államvizsga után Budapestre költöztem.

Petőcz Eszter: – 1987 szilveszterén születtem Gyarmaton, a Dózsa Iskolába jártam, amire nagy szeretettel emlékszem vissza. Kreatív, felhőtlen időszak volt, amellett, hogy sokat sportoltam, gyermekszínjátszásban is részt vettem, Judit és Magdi néni (Tátrai Judit és Pajorné Molnár Magdolna, Csupaszáj társulat) rendezésében a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó verseny országos élvonalában voltunk hosszú éveken keresztül. De rajzolni is jártam Pénzes Géza bácsihoz, illetve kézműves szakkörre a művelődési házba. A Lónyay Utcai Református Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat, majd a Váci Piarista Gimnáziumba érettségiztem. Aztán jött az egyetem, ELTE szociális munka, majd közösségfejlesztő szakjai. Dolgoztam a papírforma szerinti szakmáimban, EU-s városrehabilitációs projektben közösségfejlesztőként, projekt koordinátorként, majd a közalkalmazotti szférában, de pályaelhagyónak kell mondanom magam, vagy legalábbis a film közbejött.

Hogyan vettetek részt a filmben?

Sz. Sz.: – Háttérfestő voltam, ami azt jelenti, hogy már meglévő vázlatok alapján kellett véglegesíteni a látványt Milorad Kristić rendező elképzelései alapján, mindezt többnyire 2D-ben, de készítettem textúrákat is 3D-s vagy ún. fél 3D-s jelenetekhez is, pl. 3D-s utcaképek, tájelemek. A film egyik sajátossága, hogy gyakran keveri a 2D és 3D-s grafikát. Emellett festettem tárgyakat is, statikus elemeket, főként autókat. A gyártás kb. utolsó félévében 80%-ban vintage autókat kellett rajzolnom, amit egyáltalán nem bántam.

P. E.: – A Ruben Brandt hozta vissza a kreativitást, a művészetet az életembe, hatalmas lehetőségként tekintettem erre a munkára, ezt olyan “újra magamra találás” élménynek hívnám. Gyártási koordinátorként vettem részt a film alkotásában. Nekem van egy személyes vonal a story-ban, Milorad-ot és az ő terveit, munkásságait segítő személyeket gyermekkorom óta ismerem. Így Milorad látványvilága, stílusa nem volt ismeretlen számomra. A produceri csapat, Roczkov Hermina, Kurdy-Fehér János, Roczkov

Radmila hívtak be a stábba, 2015-ben, a gyártáselőkészítés időszakában. Szó szerint a gyártást készítettük elő, munkafolyamatokat, gyártási struktúrát dolgoztunk ki, gyártásvezetői szoftvert formáltunk a saját folyamatainkra. Gyártási időszakban felelős voltam a hátterek, a karakterek és a kellékek, gyártási feladatok koordinálásáért. Híd voltam a rendező, a gyártásvezető, a szakmai vezetők és az artist-ok között. Minden információ nálam futott össze, egészen egy rendezői koncepciótól, artwork-től kiindulva, gyártásvezetői határidőket betartva, szakmai vezetők útmutatását továbbítva, segítve az artist munkáját, mindaddig, amíg egy háttér, egy karakter, egy jármű, úgy került be a filmbe, ahogyan azt Milorad megálmodta. 1500 db háttér, közel 500 karakter és 300 prop készült a filmhez. És akkor még nem beszéltünk a 2D cell animáció gyártási területről, amit Gabányi Andrea koordinált, szintén szorosan együttműködve a rendezővel, a gyártásvezetővel, szakmai vezetőkkel, művészekkel és minden gyártási részleggel. Ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy minden gyártási folyamatnak, területnek szorosan együtt kellett dolgoznia. Producereink és gyártásvezetőnk (Roczkov Radmila) gyakran hangsúlyozták, hogy ez egy organikus szervezet, ami él, mozog, folyamatosan alakul, ebben kell nekünk helytállni. A menedzsmentet és az alkotást kellett összehangolni, ami nem volt könnyű feladat.

Meséljetek a rendezőről!

Sz. Sz.: – Igazi nagybetűs alkotóművész, minden nap rajzol, inspirálódik, hihetetlen ismeretanyag van a birtokában. Gyerekszemmel, gyermeki rácsodálkozással tud a világra tekinteni, egyszerűen minden érdekli, rendkívüli megfigyelő! A Ruben Brandt, a gyűjtő pedig tényleg olyan, mintha Milorad fejében járnánk… remek és érdekes személyiség, kiváló humorral, gyakran mesélt vicceket magyarul! A csapatra pedig sosem úgy tekintett, mint alkalmazottakra vagy egy stábra, hanem mint egy családra.

E.: – Milorad-ot egy magányos alkotónak gondoltam, de a gyártás alatt kiderült, hogy ez nem igaz. Milorad napi szinten konzultált a stábbal, személyesen és skype-on is. Gyakran ő volt az első, de mindig ő volt az utolsó, aki elhagyta a stúdiót késő este, ő napi 24 órában a filmen dolgozott, otthon is. Reggelenként több üzenet vagy akár egy új kézirajz fogadott az asztalomon, hogy indítsam el gyártásba. Nem volt olyan kérdés, amivel ne lehetett volna odamenni hozzá.

A film lett Magyarország Oscar-jelöltje az animáció kategóriában!

Sz. Sz.: – Hihetetlen öröm volt, mikor megtudtuk, hogy bekerült a legjobb 25-be! Nagyon nagy elismerés!  Most még folytatódik az izgulás, hiszen januárban nagy valószínűséggel bekerülhet a legjobb 5-be. A Ruben Brandtot kicsit kakukktojásnak érzem mind a látványvilága, mind a mondanivalója miatt az indulók között. De azt hiszem, pont ez az erőssége.

E.: – Már a fekete fehér, elnagyolva megrajzolt animatik elkészültével lehetett látni, hogy ez egy nagy dobás lesz. Hónapról hónapra szó szerint színesedett a film, egészült ki a zenékkel, hangokkal, a mozgásokkal, fantasztikus élmény volt látni ezt a születést és a folyamatos növekedést, fejlődést. A munka leges legelején, már a forgatókönyv olvasásánál azt éreztem, ha legyártjuk a filmet, akkor nem kérdés, nagy sikere lesz, akár az Oscar-ig is eljuthat. Azt gondolom, hogy az 5-be kerülés a lényeg! Már így is felrobbantottuk az animációs filmvilágot az egyediséggel, Magyarországon pedig rajzfilm történelmet írtunk.

Mi volt a legfőbb tanulsága a magatok mögött hagyott három évnek?

Sz. Sz.: – Hogy a képzőművészeten belül a szakmában megtaláltam a helyemet. Mindig is sok mindennel szerettem egyszerre foglalkozni. Imádok festeni, tervezni, vagy akár előkészítési munkálatokban részt venni. És sikerült egy olyan szegmenst találnom, ahol mindennel a megfelelő arányban foglalkozhatok, és ezek a szenvedélyek a munkámmá válhattak. Mindemellett rengeteg türelmet tanultam, mind másokkal mind magammal szemben! Remek szakmai és baráti kapcsolatokat alakíthattam ki.

A Ruben Brandt, a gyűjtő Milorad Kristić felnőtteknek készült, thriller, film noir és kalandfilm elemeket ötvöző animációs mozifilmje, amelyet egy hónapja mutattak be hazánkban. A cím két híres művész, Rubens és Rembrandt nevének összeolvadásából jött létre. Kristić ezen felül is számtalan referenciát illesztett a filmbe, kifejezve tiszteletét az általa legjobban szeretett képző- és filmművészek iránt.

E.: – Hálás vagyok a produceri csapatnak, hogy bíztak bennem és bekerültem a stábba, ez egy új lehetőséget, egy új világot, szakmát nyitott meg előttem, amit nem is szeretnék elengedni. Sokat tanultam, átlátom az animációs film gyártási folyamatait, ebben szeretnék tovább fejlődni, akár egy gyártásvezetői szintre. Viszont, ami még ennél is nagyobb élményt adott, az a közösség, amiben dolgoztunk, ahogy összeért a csapat, ahogy együttműködtünk, ahogy szerettünk és tudtunk együtt dolgozni a legnagyobb hajtásban, a legstresszesebb időszakokban is, figyeltünk és vigyáztunk egymásra. Közös volt a cél! Életre szóló barátságok köttettek. A Ruben Brandt keretein belül találkoztunk Szabinával is, Gyarmaton azelőtt nem találkoztunk, csak látásból voltunk ismerősek egymásnak, úgyhogy ez is egy nagy összetalálkozás volt. Nagyon remélem, és azt kívánom magunknak, hogy a következő filmhez újra össze tudjon állni a Ruben Brandt teljes stábja!

A jövő feladatai?

Sz. Sz.: Idén szeptembertől a Városi legendák című animációs sorozatnál dolgozok, ahol háttérfestőként kezdtem, de novembertől megbízást kaptam gyártásvezetési, koordinálási feladatok ellátására is. Utóbbiról korábban azt gondoltam, igencsak nagy falat lesz, de azt hiszem, ez alatt a rövid idő alatt is sikerült remek összhangot teremtenem sokrétű feladataim között. Jövő szeptemberig tart a Városi legendák gyártása, mely után minden reményem szerint vissza tudok csatlakozni a Ruben Brandt csapatába, hiszen új film készül. A következő évben szeretnék az eddiginél többet foglalkozni saját projektekkel, többek között festéssel. Ha nem is jövőre, de egyszer majd szeretnék én is egy animációs kisfilmet elkészíteni. Ezen az utóbbi hónapokban sokat gondolkodtam és remélem, 2019 végére már megálmodom legalább a forgatókönyvet.

E.: – Még mindig a Ruben Brandt-on dolgozom, a gyártási munkálatok és utómunkák befejeződtek tavasszal, de itt nincs vége a “történetnek”. Rengeteg adminisztratív kötelességünk van a finanszírozó, a Magyar Nemzeti Filmalap felé. A filmfesztiválok állandó jelenlétet kívánnak tőlünk a háttérben. Milorad már egy új filmen dolgozik, egy családi, gyermek filmet készítünk most elő. Készülnek a konceptek, figuratervek, látványtervek, nagyon izgalmas lesz ez is!

Szilágyi Norbert