A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumba járt, az Ipoly-parti Zeneiskolában tanult énekelni, a Bárka Színházban játszott, a tévében a Munkaügyekben, a moziban a Pappa piában láthattuk, forgatott nemzetközi produkcióban, szerepel a Mi kis falunkban – a szügyi származású Tolnai Klára színészi pályája fontos állomásához érkezett.

Bemutatkozol szűkebb pátriádban, március 27-én premiered lesz a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban.

Ez egy nagyon szép történet! Andó Ákos, a színház értékesítési vezetője keresett meg, hogy a kezébe akadt a Gyarmati Hírek régebbi interjúja, amiből megtudta, hogy erősen nógrádi kötődésű vagyok. Meghívtak a színházba egy beszélgetésre Susán Ferenccel, a színház produkciós igazgatójával és rendezőjével és az már egy szerencsés véletlen volt, hogy az Erdő című darabban pont Akszjusa szerepére kerestek színésznőt. Fontos nekem, hogy visszatérhetek a gyökereimhez, miközben egy nagyon jó csapattal dolgozom együtt.

Mit kell tudnunk a figuráról?

Akszjusát játszom, aki az unokahúga Gurmizsszkajának, akit a csodálatos Vándor Éva alakít. A darab megmutatja, mennyire képesek kifordulni magukból az emberek, ha pénzről vagy hatalomról van szó. És mivel Gurmizsszkajának mindkettő megvan, hozzászokott, ha ő valamit akar, az úgy is lesz. Akszjusa azon kevesek közé tartozik, akit nem tud madzagon rángatni. Neki nem kérdés az, hogy nem megy hozzá pénzért olyanhoz, akit nem szeret, hogy nem vét a szíve ellen azért, hogy kényelmesebb legyen az élete. Hogy nem adja el a lelkét akkor sem, ha maga körül azt látja, hogy a többiek ezt simán megteszik. Ő az egyik legtisztább karakter a darabban, ugyanakkor mégsem egy unalmas naiva. Erős igazságérzete van, ami a szívén, az a száján. A végsőkig harcol azért, hogy együtt lehessenek a szerelmével, akármennyire is akadályozzák őket a külső körülmények. Rajta kívül nincs senkije, se anyja, se apja, se nagyanyja, éppen ezért még erősebb köztük a szövetség. Nehéz sorsú lány, aki nagyon intenzíven tudja megélni a mélységeket és a magasságokat is. De bármennyi igazságtalanság is érte, soha nem gázol át másokon. Tiszta úton éri el a céljait. Közel áll hozzám a lelkisége.

Hogyan zajlanak a próbák?

Nagyon jó érzés, hogy ilyen csapattal dolgozhatom együtt! Sokat tanulok a színésztársaktól, hogy milyen bátran lehet kísérletezni a próbákon, hogy hogyan lehet nagyszínpadon úgy megszólalni, hogy az utolsó sor is hallja. Itt mindenki azon dolgozik és gondolkodik, hogyan legyen az előadás minél jobb. Megvan az a fajta odafigyelés egymásra, amitől az ember biztonságban és otthonosan érzi magát. Eddig nagyrészt kortárs darabokban játszottam és számomra az az újszerű kihívás, hogy egy 19. századi klasszikus orosz darabban játszhatom. Hálás vagyok, hogy Susán Ferenc, a darab rendezője és a Zenthe Ferenc Színház bízott bennem és eljátszhatom Akszjusa szerepét. Ha kérdés van, akár a karakterekkel, akár a jelenetekkel kapcsolatban, ezzel a csapattal lehet együtt gondolkodni, fejtegetni, kísérletezni.

Voltak lehetőségeid érdekes darabokban játszanod a színpadokon…

Sokféle színházi formát kipróbálhattam már. Nagyon szeretek kísérletezni. 
A Bárka Színháznál kezdtem, ahol játszottam például A harmadik hullám című darabban, amit Vidovszky György rendezett és ami igaz történeten alapul, egy több mint negyven évvel ezelőtt Amerikában megtörtént iskolai kísérlet alapján írta meg a darabot Tasnádi István. Szeretek olyan színházi produkcióban részt venni, amely elgondolkodtat, aminek van tétje, ami fontos kérdéseket feszeget. 

A Katona József Színház ifjúsági program keretein belül játszhattuk Georg Büchner: Woyzeck-ját, Woyzeck etűdök címen a Sufniban. Izgalmas volt, hogy a darabon belül váltogattuk a szerepeket, hol Marie szenvedélyességét, hol Woyzeck lázálmát élhettem meg. Az Átrium Film Színházban egy formabontó előadásban, vagy inkább élő adásban vehettem részt. A színpadon egy taxi volt és különböző a budapesti éjszakában megtörténhető sztorikat játszottunk el, színházban voltunk, színpadon, miközben több kamera élőben vette, mi történik velünk a jelenetben és közben a néző mögöttünk, a vásznon nézhette a filmet. DROSZT-Budapest-Éjszaka-Taxi címen játszottuk és Radnai Márk rendezte. Nagyon szerettük ezt az előadást, emlékszem mindig néztük egymás jeleneteit a takarásból és szurkoltunk egymásnak.
Játszottam stúdió színpadokon is, és lakasszínházban is, ahol a néző pár méterre van tőlünk. 

Emlékszem amikor a Megszállva című előadásban, – ami Csáth Géza: Egy elmebeteg nő  naplója írása alapján készült és Paolo Antonio Simioni rendezte – mondtam Gizella monológját, ami arról szólt, hogy milyen mély szégyenérzet önti el, ha valaki vágyat indít el benne, hogy bűnnek érzi a szerelmet, valószínűleg trauma miatt és senkit nem tud valóban közel engedni magához és közben ránéztem a tőlem karnyújtásnyira ülő nézőre és láttam, hogy könnyezik… 
Néha úgy éreztem, mintha valami terápia lenne ez az előadás, ugyanis itt két emberi lélek nyílt meg egymásnak, és persze ez a két sorsút elég szélsőséges, de vannak elrejtve benne olyan problémák is, ami a hétköznapi embereket is meg tudja érinteni.
Ami még nagyon más, az Csehov:Medve horrorszínház változata, Vérmedve címen játszottuk, a szövegkönyvet Preiszner Miklós írta, aki rendezte is a darabot Laboda Kornéllal együtt. Ez az előadás szinte minden színházi szabályt áthág. A darab egy társulatról szól, akiknek Medve premierjük van, de bizonyos okok megzavarják, és kérdés, hogy be tudják e fejezni az előadást. Összecsúszik a színház és a valóság. Ezért szükséges hogy nekünk színészeknek ebben a darabban nagyon természetesen kell tudjunk létezni, a darab tele van öniróniával a szakmánk iránt, mind a színész, a rendező, a világosító, és a kellékes szempontjából is. Nagyon közel áll hozzám az ilyenfajta humor, mint ami ezt az előadást jellemzi, miközben mély kérdéseket is feltesz: mit képes az ember beáldozni, feláldozni a sikerért, ha gyors úton akarja megszerezni és megéri-e?

Láthattunk a tévében a Munkaügyekben, a moziban a Pappa piában, de nincs megállás azóta sem.

Hálás vagyok, mert azóta volt alkalmam több nemzetközi és magyar filmes projektben is játszani. Ilyen a Mi kis falunk, ahol Katát játszom, Morzsy (Csőre Gábor) feleségét, szeretem a humort. Szeretek velük forgatni, mert mindig jó a munkahangulat, miközben nagyszerű színészekkel dolgozhatok együtt. Forgattam a The Last Kingdom című Netflixes sorozatban is, ahol Sihtric (Arnas Fedaravicius) feleségét játszom, mindig lenyűgöz ezeknek a színészeknek a természetessége a vásznon. Nagyon sokat tudok tanulni tőlük, hogy mennyire egyszerűen és természetesen lehet létezni a kamerák előtt. Nem beszélve arról, hogy náluk a kedvesség és az egymásra való odafigyelés alap, hiszen pontosan tudják, hogy úgy lehet magas színvonalú dolgot létrehozni, ha mindenki belerakja a tőle telhető legtöbbet. Dolgoztam még a Tóth Jánosban, a Berlini küldetésben és a The Alienistben is.

2019 legnagyobb kihívásai?

Az egyik legfontosabb, hogy elkészüljön életem első olyan kisfilmje, aminek én vagyok az egyik szellemi kitalálója és az egyik írója is, Bánovits Ottó mellett, aki a kisfilm rendezője. Nagyon szeretek mások által megírt történetekbe, karakterekbe belebújni, magamévá tenni és eljátszani azokat, de most már szeretném megmutatni azt is, hogy bennem milyen kérdések vannak a világgal kapcsolatban, hogy mik foglalkoztatnak, hogy milyen problémákra szeretnék választ találni. Mellette dolgozom a saját dalaimon is a zenésztársaimmal, akikkel hasonlóan rezgünk. Én írom a dalok szövegét. Az írás gyerekkorom óta létszükséglet, olyan számomra, mint egy terápia, csak eddig nem éreztem azt, hogy a közeli szeretteimen kívül másnak is megmutatnám. Mostanra pedig már elemi erővel érzem, hogy ideje felvállalni azt, ami bennem van, amit én alkotok, én teremtek, ami a saját hangom.

(szilágyi)