A 39 éves Klein András István munkával töltött idejében a Kábelgyár műszakvezetője, de szabad óráiban alkalom adtán cserkeléses fotózásra indul.

Bandi hét éve vásárolta meg első komolyabb gépét, és autodidakta módon fejlesztette készségeit. Négyszer sikerült elhoznia a Top Photo díjat a GuruShots nemzetközi fotós kihívásról. Szerepelt már egyképes kihíváson 12 ezerből a legjobbként és négyképes kihíváson 140 ezerből a legtöbb szavazatot kapott pályázóként is. Az efféle babérok mégsem hozzák lázba.

Szüleim, nagyszüleim mind szenvedélyesen szerették a természetet – kezdi András. – Tőlük örököltem ezt a vonzalmat. Szinte az egész gyerekkoromat a Nyírjesben és az Ipoly-parton töltöttem. Amikor a 90-es évek végén megjelentek az első fényképezős mobiltelefonok, nekem már akkor is az volt a legfontosabb szempont, hogy milyen minőségben fényképeznek, de egy idő után korlátoltak, mert sem túl közelre, sem túl messzire nem lehetett velük fotózni. Ekkor vettem egy belépő tükörreflexes gépet.

Magányos elfoglaltság a fotózás?

Igaz, magamat képeztem, de nagyon sok segítséget kaptam Szabó Zoltántól és Farkas Istvántól. Néhány éve újraélesztettük az egykori fotós klubot, és havonta egyszer-kétszer találkozunk. Tavasztól őszig terepen vagyunk, kinézünk magunknak egy speciális témát, négyen-öten összeállunk, és megcsináljuk.

Van kedvenc téma is?

Nagy kedvenceim a gólyák. Amikor négy-öt éve megvettem az első zoom objektívet, Báró volt az első témám. Egész nyarakat végigfotóztam, és tavasszal mindig vártam, hogy megérkezzen. Amikor nem volt a fészekben, kerestem őt az Ipoly-parton. Torjay Attilával bokáig érő vízben rohantunk utána, hogy jó képeket készítsünk. A mostani fészekfoglaláskor, mihelyt hírt kaptam Őrhalomból, rögtön felszökött az adrenalin, és rohantam, hogy fészek alól tudjak fotózni. Teljes eufóriában voltam, míg meg nem láttam a gyűrűszámot. Bevallom, letörtem, hogy nem ő volt az, mert már nagyon vártam.

Van álom téma?

Évek óta próbálom elkapni, amint egy repülő a Telihold előtt halad el. A legnagyobb álom, hogy nagyon szeretnék jégmadarat fotózni. Délelőtt zöldes színe van, de a delelő Nap gyönyörű királykékre festi a tollát. Két éve próbálkozom, kisebb sikerekkel.

Miért nehéz elkapni a pillanatot?

Egyrészt alacsony egyedszáma van, másrészt jó leshely kell hozzá. Ezen kívül megfelelő körülmények, amikor a jégmadár halászik, és a fiókáit eteti. Ebben az időben órákat kell egy helyben ülni. Fizetős lesből, biztos helyről 3-4 óra alatt jó fotót lehetne készíteni, de az nem lenne az igazi.

Reméljük, hogy legközelebb megmutathatjuk a jégmadarat és a Teliholdat is abban a formában, ahogyan az a fotós álma. Addig is kiválasztottunk néhány csodás darabot. András szerint a kép a sztorival együtt érdekes, ezért képaláírásban röviden ezeket is megosztjuk Kedves Olvasóinkkal.

Kanyó Kinga

Valentino Rossi – Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy sikerült pár képet csinálnom róla.

A félig befagyott Ipoly – Volt merszünk rámenni ezért a képért!

A magányos fa – 30 másodpercnyi expo igazán drámaira festi az eget.

Augusztusi Tejút-Mars együttállás… extrákkal

Apró teremtés a boglárkalepke, könnyű megszelídíteni egy kép erejéig.

Bokeh parádé – Februári kacsintgató napsugarak a Hatoson (Nyírjes).

Egy apró részlet Valenciából – vezető vonalak.

Első szárnycsapások – Báró egyik fiókája próbarepülésen.

Erdei szálló – Dámok serege ballagott hazafele, útba ejtve az erdő széli házikót.

Loki – ördögi tekintet, gyermekded lélek.

Rohanó folyó – Az Ipoly 8 másodpercben.

Szügyi sunset – pillanat, amit nem csak látni kell.

Tejút házilag – Hószánosok szórakoztatták a közönséget Svédországban.

Torjay Attila kollégával nyitottunk egy időkaput Nyírjesben, csak már bezárt.

Vihar utáni csend és fenséges naplemente.

Virágzik a szotyi!