Fivérei példáját követve már az oviban focicsukát húz, kisiskolásként belekóstol a duatlonba, többszörös megyei első triatlonban, hogy aztán országúti kerékpárosként érje el a legrangosabb sikereket: a magyar bajnok, válogatott, luxemburgi klub színeiben tekerő Rózsa Balázzsal beszélgettünk.

Az lenne a furcsa, ha nem sportolnál!

Három idősebb testvérem van, két bátyám és egy nővérem, akik mind sportoltak fiatalabb korukban (és még most is), így magától értetődő volt, hogy én is csináljak valamit. A sportok szeretetét édesapánktól örököltük. Szerencsések vagyunk, hiszen édesanyánkkal mindvégig támogattak minket, rengeteg áldozatot meghozva azért, hogy azt csinálhassuk, amit szeretünk.

Öt évesen kezdtél focizni a BSE-ben.

Bátyáim igazolt labdarúgók voltak, s mivel egy fiatalabb testvér mindig felnéz az idősebbekre, ezért az ő példájukat követtem. Kezdetben Bérczi József és Cserni István edzéseit látogattam az ovifoci keretein belül. Szerettem hozzájuk edzésekre járni, mert jó közösség alakult ki, és volt sikerélményünk is a környék hasonló korosztályú csapatai között. Ovi után azonban abba kellett hagynom a focit, mert a Kiss Árpád Általános Iskola tanulója lettem és a Dózsában tartott edzésekre nem tudtam eljárni.

Fontos lehetett számodra a labdarúgás, hiszen nyolc évig kergetted a pettyest.

A foci a mai napig nagy szerepet tölt be életemben, ha tehetem, kilátogatok kedvenc magyar csapatom hazai meccseire, de erre csak késő ősszel, télen van lehetőségem. Focizni azonban már egyáltalán nem szoktam, tartva az esetleges sérülésektől.

A triatlonnal is hamar barátságot kötöttél.

Akkori általános iskolai osztálytársam hatására egy nap Sztancsik József és Szalai Tamás vezette edzésre vezetett az utam, ahol aztán ott ragadtam. Nagyon jól bántak a gyerekekkel, és akkor a város triatlon szakága is még virágozóban volt. Sok sikerélményt is kaptam a duatlontól és triatlontól, voltam országos bajnokságon érmes, többszörös megyei bajnok, diákolimpiai dobogós és duatlonban több alkalommal is aranyjelvényes minősítést értem el.

Miért fordultál az országúti kerékpározáshoz? 

Triatlonban a városi uszoda hiányában egyre nagyobb hátrányba kerültem versenytársaimhoz képest, nyárra kellett egy másik kiegészítősport. A triatlonban a kerékpár volt a legerősebb számom, ezért adtam egy esélyt az országúti versenyeknek. Rögvest győzelemmel nyitottam,
ekkor úgy éreztem, hogy bringásként nagyobb jövő előtt állok, mint a hármaspróbában.

Az ország legeredményesebb utánpótlás klubjához kerültél 2010-ben.

A Vitalitás SE versenyzőjeként egyedüli országútis voltam, rajtam kívül mindenki más montizott. Mivel az országúti kerékpársport félig-meddig egy csapatsport, rá is voltam kényszerítve a váltásra, mert a legtöbb nemzetközi versenyre csapatokat hívnak meg, így egyénként nem állhattam azokon rajthoz. A 2010-es szezont már a KSI-ben, Hazai György irányításával kezdhettem meg, de közben a futó edzéseim Szabó Béla és Sztancsik József irányították. 2011-ben azonban döntéskényszerbe kerültem, mert a két sport már ütötte egymást. Országúton nemzetközileg jobb eredményeim voltak, ezért amellett tettem le a voksom. Visszatekintve, a KSI remek döntésnek bizonyult a pályafutásom szempontjából, mert itt lettem először válogatott, emellett számtalan országos bajnoki címet, dobogós helyezést köszönhetek a csapatnak. Az utánpótlás ranglétrát kijárva, 2013-ban intettem búcsút az egyesületnek.

2014-ben magyar félprofi csapathoz kerültél (Utensilnord Continental Cycling Team), három évig versenyeztél itt, hogyan emlékszel erre az időszakra? 

Legsikeresebb időszakom ehhez az egyesülethez kötődik. Habár anyagilag nem állt stabil lábakon a csapat, de kiemelkedő versenyprogramot biztosítottak. 18 és fél évesen, minden idők második legfiatalabb versenyzőjeként országos bajnok lettem a mezőnyversenyben, ráadásként a kritérium és a hármas csapat időfutam ob-n sem találtam legyőzőre. Egy évig viselhettem a nemzeti bajnoki mezt is, melyre mindig szívesen gondolok vissza.

Újabb nagy lépés 2017-ben, leigazolt egy luxemburgi csapat!

A Team Differdange-Geba Luxemburg első kontinentális félprofi csapata. Amikor ideigazoltam, papíron maradtam ugyanazon a szinten, de itt mégis sokkal nagyobb, rangosabb versenyeken indulunk. Nagyon boldog voltam, amikor megadták az esélyt, mert innen már tényleg csak egy lépés az, hogy egy olyan csapat versenyzője legyek, mely a Tour de France rendszeres résztvevője.

Avass be kicsit a mindennapjaidba!

Sokszor én magam sem tudom, hol élek! Lakóhelyemnek Balassagyarmatot tekintem, de mégis időm kis részét töltöm csak itt. A versenyszezonom február végétől október közepéig tart. Ez idő alatt a luxemburgi Esch-sur-Alzette városában élek, de havonta 1 hetet Magyarországon vagyok megtalálható az egyetemi tanulmányaim miatt. Az edzéseim mennyisége időszakonként változó. Alapozáskor (november-február) 20-30 óra között van az edzéstartam, ami napi bontásban kb. 3-4 óra. A versenyszezonban ez a szám csökken, sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a rövidebb, intenzívebb tréningek.

Válogatottság?

2011-ben, egy osztrák utánpótlás versenyen, az Asvoe Radjugendtouron versenyeztem először válogatottként. Azóta megadatott, hogy utánpótlás EB-ken és VB-ken is viseljem a címeres szerelést.

 A Tour de Hongrie-t ismerjük, Gyarmatról indul a leghosszabb szakasz, tehát szülővárosodból rajtolhatsz el!

Hatalmas megtiszteltetés lesz, hogy rajthoz állhatok június tizenharmadikán! A Team Differdange vezetősége nem járul hozzá, hogy a válogatott tagjaként vegyek részt a versenyen. Nem hibáztatom ezért őket, mert szerződés köt hozzájuk, így érthető a döntésük. Nagy élmény lesz klubcsapatomban is itt lenni!

Mit vársz magadtól a Tour de Hongrie-n, főként annak tudatában, hogy 2016-ban te voltál a legjobb magyar versenyző? 

Az idei évre sokat fiatalodott a csapatom. A 15 fős keretből tavaly még a hatodik legfiatalabb voltam, az idei évre viszont már a hatodik legidősebb versenyzővé avanzsáltam. Az idei útvonal túlságosan hegyes számomra ahhoz, hogy összetettbeli álmokat szövögessek, de az első, második, negyedik, valamint az utolsó szakaszokon szökésből vagy egy redukálódott mezőnyből lehet esélyem szép eredményt elérni.

Milyen versenyszezont zártál tavaly?

Az elmúlt két szezonom nem alakult a legjobban eredmények tekintetében, ehhez az is hozzájárult, hogy sokkal nívósabb és magasabb rangú nyugat-európai versenyeken mérettetem meg magam. Néhány Top25-ös helyezést így is elértem, de már kevesebb sikerélményem van, mint amikor Kelet-Európában versenyeztem. Stabil teljesítményt igyekszem nyújtani, azzal a reménnyel, hogy végre eljön a várva-várt áttörés és a Top10-be is be tudom verekedni magam néhány versenyen.

Milyen célt tűztél ki magad elé az elkövetkező évekre?

Hosszútávon egyre kevésbé látom a jövőm a sportágban, sokkal inkább a civil életemre összpontosítok. Amikor elkezdtem kerékpározni, magyar bajnok szerettem volna lenni, ezt első felnőtt évemben megvalósítottam. Ezt követően külföldi szerződésről ábrándoztam, 2017-ben ez is megadatott. Azt gondolom, hogy még egy-két nagyobb eredmény bennem van, de ha eljön az a nap, amikor arra az elhatározásra jutok, hogy a kerékpárt a falra végleg felakasszam, hiányérzet nélkül tehetem meg.

Mi az erősséged?

Mivel ez egy csapatsport, a társak segítsége nélkül szinte kizárt az, hogy valaki komoly eredményt érjen el. Jó szemem van a versenyekhez, általában előre látom, hogy a verseny hogyan fog alakulni. De ha csapattársaim sikereiért kell dolgoznom, akkor is szó nélkül állok be a sorba, háttérbe helyezve saját ambícióim. Mint versenyző, a dombosabb, de nem hegyes szakaszokat kedvelem. Fel tudok menni a hegyi specialistákkal a hosszabb emelkedőkre, akiknél gyorsabb vagyok egy hajrában. Ugyanakkor a klasszikus értelemben vett sprinterekkel szemben fizikálisan nincs esélyem, mert 10-15 kg-mal nehezebbek nálam. Időfutam számokban a mezőny végén kullogok, de mégis azt kell, hogy mondjam, a legnagyobb hátrányom sokkal inkább mentális, mint fizikális a többiekkel szemben.

A Károli Gáspár Református Egyetem negyedéves jogászhallgatóként mire készülsz?

Nappali tagozatos hallgató vagyok egyéni tanrenddel, ami azt jelenti, hogy nem kell rendszeresen bejárnom, de a vizsgára bocsátáshoz szükséges zh-kat természetesen nekem is teljesíteni kell. Bíró semmiképpen nem lennék, az ügyvédi és az ügyészi út egyaránt érdekel.

Milyen a kapcsolatod Gyarmattal? 

Európa legtöbb részén megfordultam már, de csak itt érzem otthon magam. A megfelelő edzésmunkához Nógrád megyénél és a Felvidék déli részénél jobbat kívánni sem lehetne. Ha szeretnék, tudok az Ipoly-parton teljesen síkon menni. Ha dombosabbat kell edzenem, akkor a Cserhátba vezet az utam. Ha északnak indulok el, akkor 70 km megtételét követően már 1000 méteren találom magam. Értelemszerűen a forgalom is kisebb, mint Budapest környékén, és bár a tél sok helyen nyomot hagyott az útminőségében, nem olyan rossz a helyzet.
A városvezetéstől rengeteg támogatást kaptam az évek során, melyet a versenyeredményeimmel igyekeztem meghálálni.

Mi Rózsa Balázs ars poeticája?

Nagyszüleimtől és szüleimtől rengeteg erkölcsi értéket örököltem, ezek közül kiemelném a kemény munkába vetett hitet. Az évek során rengeteget edzettem. Hiszem, hogy a befektetett munka mindig megtérül. Az elmúlt szezonokat keményen végigdolgoztam, nagyobb eredmény nélkül. Remélem, mihamarabb, de legkésőbb június 13-án eljön az áttörés!

Szilágyi Norbert