Tegnap kísérték utolsó útjára a balassagyarmati temetőben Kopcsányi Ottó (1957-2019) pedagógust , a Szondi György Szakközépiskola igazgatóját.

1981-ben gépészmérnöki diplomát szerzett a Miskolci Egyetemen, ezután rendszerszervezőként, programozóként dolgozott öt éven át Budapesten, majd Balassagyarmaton.

Pedagógusi pályája 1986-ban kezdődött, amikor nevelőtanár lett a Bottyán János Honvéd Kollégiumban, valamint óraadóként tanított a Balassi Bálint Gimnáziumban és a Dolgozók Középiskolájában.

1991 és 94 között sem tudott elszakadni az oktatástól annak ellenére, hogy főállásban a Balassagyarmati Rendőrkapitányságon volt rendszergazda, számítástechnikai tanfolyamokat szervezett, s bekerült az informatikai országos vizsgaelnöki névjegyzékbe. Több mint 100 vizsgán vett részt.

1994-től 2001-ig a Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnáziumban számítástechnikát és matematikát tanított, s közben szerezte meg az ELTE Természettudományi Karán számítástechnika szakos tanári diplomáját.

Rövid időre megszakítva tanári pályafutását 2001-2002-ben a Budapesti Siemens Telefongyár Kft-nél szoftverfejlesztőként dolgozott.

2003-ban visszatért az oktatásba a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Középiskola számítástechnika tanáraként. Ebben az intézményben a 2005/2006-os tanévben műszaki igazgatóhelyettesi pozíciót is betöltött.

A 2007/2008-as tanévben óraadó lett Szügyben, Nógrádsápon és az Esze Szakközépiskolában. Ez idő alatt tudatosan készült arra, hogy megpályázza a Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola igazgatói munkakörét. Külsősként 2008-ban sikerült is elnyernie ezt a pozíciót, melyet egy héttel ezelőttig betöltött.

Komoly szakmai kihívások elé nézett, új alapokra kívánta helyezni az iskola vezetését és az iskolában folyó oktató-nevelő munkát, ennek érdekében számos újítást vezetett be. A kezdeti szigorú igazgatói szerepköre átalakult, amikor a Ridens Szakképző Iskola, Speciális Szakiskola és Kollégiumban óraadóként is dolgozott. Saját bevallása szerint itt tanulta meg igazán a toleranciát, mások feltétel nélküli elfogadását és azt, hogy örülni kell minden apró sikernek. Ettől kezdve ennek fontosságát próbálta megértetni kollégáival és az iskola minden tanulójával.

Sokat várt, de sokat is adott. Erős hittel élő, a maximalizmusra törekvő ember volt. Évekkel ezelőtti infarktusát túlélte, sportemberhez illő aktivitással dolgozott tovább. A tavaly ősszel alattomosan támadó gyilkos kór legyőzésében is rendületlenül hitt.

Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében!