Kisiskolás kora óta orvosnak készült, folyamatosan fejleszti a tudását, a betegei gyógyulását támaszként is segíti, a családja és a hit ad erőt a számára – többek között ezekről beszélgettünk dr. Tandel Beáta sebész főorvossal.

 

Nagycsalomjai származású, magyar tannyelvű általános iskolában és gimnáziumban tanult, majd elsőre felvették a Comenius Egyetem Orvosi Karára – honnan e választás?

Édesapám egyik barátja sebészként nagy megbecsülésnek örvendett, ezért határoztam el már kisiskolásként, én is orvos leszek, hogy segíthessem embertársaimat. Rendíthetetlen volt az elhatározásom, pedig akadtak nem várt nehézségek. 1996-ban szereztem meg az orvosi diplomát Pozsonyban, ám a honosítás részeként meg kellett ismételnem a 6. évet Budapesten. A gyarmati kórházban ingyen, lelkesedésből és meggyőződésből dolgoztam másfél évig, amíg hivatalosan is a sebészet munkatársa lehettem. Büszke vagyok arra, hogy a mai napig itt tevékenykedem, a több mint húsz ledolgozott év után az osztályt szinte már a sajátomnak érzem. Szeretem a palóc földet, a palóc embereket, otthon érzem magam a városban, a családom és a betegeim között. 

Folyamatosan fejleszti a tudását.

Mindig szívesen tanultam, nyitott vagyok minden újdonságra. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy elsajátítsam az új sebészeti technikákat, hogy csak a laparoskópos sérv- és vastagbélsebészetet említsem. Vallom, hogy folyamatosan lépést kell tartani a fejlődéssel, szép sikereket értünk el például a negatív nyomás terápiával is a modern sebkezelésben.

Januárban Balassagyarmatért Emlékérmet kapott a várostól, áprilisban pedig Szent-Györgyi Albert Orvosi Díjat vehetett át az észak-magyarországi régió legnépszerűbb orvosaként. Mit jelentenek ezek az elismerések?

A megbecsülést, a betegek szeretetét. Fontos visszaigazolás a számomra, hogy jó úton járok. Az pedig külön megható, hogy ilyen sokan vették a fáradságot, hogy rám szavazzanak, igyekszem továbbra is megszolgálni a bizalmat. De nem kis örömmel töltött el az is, hogy a mi kórházunkból mellettem még négy kollégát jelöltek a betegek a közönségszavazáson. Ez számomra azt tükrözi, hogy nálunk, vidéken szoros az orvos-beteg kapcsolat, amely a gyógyító munkát alapját jelenti.

Kik segítették a pályáján?

Köszönettel tartozom tanáraimnak és kollégáimnak, kiktől felbecsülhetetlen emberi és szakmai útmutatást kaptam az elmúlt két évtizedben. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, a férjemnek, a lányaimnak. A családom az, akik mérhetetlen türelemmel, megértéssel és szeretettel állnak mellettem, akikre mindig számíthatok. Ilyen nyugodt és rendezett családi háttér nélkül minden más lett volna. De nem lenne teljes a válaszom, ha nem említeném meg a Jóisten segítségét.

Miért fontos a hit?

A 18. születésnapomra nem egy aranyláncot kaptam a szüleimtől, hanem Kempis Tamás Krisztus követése című kötetét, a keresztény lelki irodalom egyik, a XV. században született alapművét. Ez a könyv a mai napig nálam van, a borítója és lapjai már kopottak, de ha elfáradok, előveszem, beleolvasok, újra és újra erőt merítek belőle. Ebben található az a nagyon szép gondolatot, miszerint a világ összes tudománya mit sem ér, ha nincs szeretet az emberben. Nem egyszerű kérdés a hit, mert erről nem beszélni kell, hanem érezni, és úgy kell élni, hogy az embertársaink is megérezzék bennünk. A hit segít abban, hogy jó orvos lehessek.

A pozsonyi egyetem végzős diákjait egy levélben arra kérte, hogy megszerzett tudásukat a magyar betegek gyógyításában kamatoztassák. 

Arra próbáltam felhívni a figyelmüket, hogy tudást, tapasztalatot itthon is tudnak szerezni. Maradjanak itthon, mert a magyar betegeknek is szükségük van jó orvosokra. Az természetes, hogy egy-két évre külföldre megy valaki tanulni, de a megszerzett tudást ezt követően itthon kellene kamatoztatni. Sajnos, idehaza vészesen csökken minden szakterületen az orvosok száma, sokan a jobb fizetésekre hivatkozva hagyják el Magyarországot. Ennyi év tapasztalattal a hátam mögött, és családanyaként azt tudom mondani, hogy korántsem minden a nagyobb fizetés! Legalább ilyen fontos, hogy az ember ott dolgozzon, ahol szeretik, ahol megbecsülik, ahol otthon érzi magát, vagyis a sajátjai között. Annak a fának, amelynek gyöngék a gyökerei, a termése sem lesz az igazi.

Az orvosi díj pénzjutalmát felajánlotta…

A fiatalok támogatására adományoztam. Az egyik részét az ipolybalogi általános iskolának, ahol engem tanítottak a hazaszeretetre, a másik részét pedig a Balassi Bálint Gimnáziumnak, ahol a gyerekeimet tanítják nem csak a tudásra, de az emberségre is.

Mi vezérli orvosként?

Azt vallom, hogy nem csak sebészként kell helyt állnunk, hanem a gyógyulása során a beteg támaszának kell lennünk. Türelemmel és megértéssel kell fordulni a beteg embertársainkhoz. Sajnos sokszor találkozunk olyan páciensekkel is, akiket minden igyekezetünk ellenére nem tudunk meggyógyítani, mégis segítenünk kell nekik, vigaszuknak kell lennünk. Meggyőződésem, hogy a gyógyításban a tudomány és az emberség mellett meghatározó szerepe van a közösségnek. Elengedhetetlen a zökkenőmentes együttműködés a beteg érdekében, vagyis a műtősök, a nővérek, a beteghordók, de még a takarítók munkája is fontos, mindenkinek hozzá kell tennie a maga részét, mert csak mi, orvosok édeskevés vagyunk. Mindig is a csapatmunkában hittem, szerencsére e téren sincs okom panaszra.

(szilágyi)