A Horváth Endre Galéria idén 50 éves, míg az 1980-ban indult Nyári Tárlat a jövő évben ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Zolnyánszki Zsolt kurátorral, a galéria vezetőjével beszélgettünk a közelgő művésztelep és az aktuális tárlat kapcsán.

  • A Nyári Tárlat abból a megfontolásból indult el, hogy viszonylag nagy alkotói csoporttal rendelkezik a város és vonzáskörzete – idézi fel a kezdeteket Zsolt. – Ez egy idő után azt generálta, hogy remek lenne, ha összefognának az alkotók és legalább egy alkalommal az adott évi alkotásaikat megmutatnák a nagyközönségnek. Induláskor tizenegynéhány művész jött, akik már képzettek voltak, de aztán gyorsan elterjedt a tárlat híre. Ma már ott tartunk, hogy egy-egy Nyári Tárlat alkalmával, amely minden évben nyár derekán kerül megrendezésre, negyven és hatvan alkotó között van azok száma, akik biztosan beadnak valamit, de mi tudunk legalább százötven művészről. Vagyis a tizenegynéhány alkotóból idáig fejlődött a 40 év alatt. Pici közösség vagyunk, mégis büszke lehet arra a város, hogy nagyon sok alkotója van, illetve a képzőművészet legtágabb értelmében a kerámiától kezdve a vegyes technikáig – fotó, olaj, grafika -, mindenféle képzőművészeti ág szerepel. De mára odáig jutottunk, hogy Pásztó környékéről, valamint a Felvidékről is jönnek művészek, mert jónak tartják ezt az eseményt, ahol a megnyitókon telt ház van, emberi kapcsolatok alakulnak ki, s generálódnak aztán egyéni kiállítások. Nagyon sok alkotó úgy állított ki az évek során, hogy bemutatkozott a tárlaton és annyira jónak bizonyult, hogy aztán önálló kiállítása lett a Horváth Endre Galériában, vagy a Szerbtemplom Galériában.

  • Évente több kiállítás is megrendezésre kerül a Galériában. Mi a fő cél?
  • Olyan sok alkotó van, és sokan szeretik a képzőművészetet a városban, a környéken, hogy adja magát, hogy ez a két galéria – és folyamatosan bővítve a Jánossy Képtárral, amely egy állandó kiállítási hely -, működjön. Ott is szeretnénk az egyik termet időközi kiállításokba bevonni, mert nagy az érdeklődés. Nem kell feltétlenül művésznek lenni ahhoz, hogy az ember benézzen egy galériába. Ha egyszerűen csak elcsendesedni kíván, vagy ha a lelkének jót tesz az, hogy olyan alkotásokat figyelhet meg, ami gondolkodásra motiválja, vagy egyszerűen jó érzést nyújt. Egy évben 12 kiállítás van, hat a Horváth Endre Galériában, hat pedig a Szerbtemplomban. Van rá igény. Ez jó hír. Ha a művészetek jól működnek, akkor az emberek nem csak az anyagiakkal foglalkoznak, hanem a lelki világukkal is.
  • Tehát ez által lehet hatni az emberekre?
  • Így van. Mint mondtam, sok helyi alkotót bemutatunk, de azért cél az is, hogy ide hozzunk Kossuth-díjas, Munkácsy-díjas neves alkotókat. Ennek két oka is lehet: hogy az itt élők ismerjenek meg más embereket, más habitust, szemléletmódot, illetve a helyi alkotókhoz is hozzunk inspirációt. A szemlélőben elindul valami, egy alkotóban pedig akár új alkotásokra is hatást gyakorolhat egy-egy művész. Úgyhogy nagyon sokrétű tud lenni a galéria, elsőre nem is gondolná az ember, hogy milyen nagy szükség lehet a képzőművészetre, a kultúrára egyáltalán.

  • Elmondható, hogy igazából kortalan? Mennyire fontos, hogy a fiatalok is érdeklődnek?
  • Meglepőnek tűnhet ez is, de miért is lenne meglepő, hogy amikor megnyitottuk a kiállítást, rá egy hétre volt egy romhányi alkotótábor tele gyerekekkel. Mindenki szépen leült a padlóra, kinézett magának egy alkotást és elkezdtek rajzolni. Ahogyan érik az ember, a lelki világa is egyre érettebb lesz és nyilvánvalóan szeretnek bejárni és elidőzni egy-egy kép vagy szobor előtt. Úgyhogy valóban elmondható, hogy kortalan.
  • Tervek a galériával kapcsolatban?
  • Van egy negyedik galériánk is, ami most átalakítás alatt van, a templommal szembeni Tornay Galéria. Most tart a felújítása. De azon túl, hogy meg lehet nézni a képeket, minden kiállításmegnyitó egy rendezvény is, ahol az összművészetet szem előtt tartva a zenében és a prózában is igyekszünk, hogy kicsit színházi jellegű legyen. Performansz szerű összművészet, ahol mindenki megtalálhatja a helyét. A Tornay Galériában például komplett koncertek is voltak, vagy éppen képzőművészeti előadások, filmvetítések. Vagyis nem csak a művészetnek ad helyet, hanem a kultúra nagyobb szeletéből is ki tud hasítani egy értékes darabot.
  • Lesz augusztusban művésztelep. Mit kell erről tudni?
  • 2014-ben jött egy ötlet, sok művész van a környéken, de nem tudnak közösen alkotni. A falakon már ott vannak együtt 40 éve, de magára az alkotási folyamatra a közösség már nem jellemző. Csemniczky Zoltán tevékenységének a derekán, a rendszerváltás idején működött egy nagyon jó közösség Gyarmaton. Ők csinálták a művésztelepeket, aztán eltelt húsz év és nem volt semmi. De most megint létezik egy olyan közösség, akik érdekeltek abban, hogy legyen hasonló. Ez lesz most már a harmadik művésztelep, augusztus második felében. Kifejezetten a kerámiára összpontosítunk, de lesznek festők meg szobrászok, grafikusok is. Igazából a közösségi együttlét számít, hogy egymástól inspirációkat kapunk. Ezáltal alkotások is születnek és ezeket is szeretnénk bemutatni a közösségnek. Nagyon fontosnak tartom, hogy van egy alulról szerveződő civil kurázsi Gyarmaton, ami akár példa is lehet mindenki számára. De nem kell feltétlen képzőművésznek lenni, lehet természetvédő, irodalmár vagy bármi, az a lényeg, hogy érdemes közösségeket létrehozni és ezt nem csak mondani kell, hanem csinálni. A kerámia annak idején a palócoknál országos hírű volt. Azért is gondoltuk, hogy ne festő művésztelep legyen, hanem a ránk jellemző kerámiatörténetre összpontosítsunk, hogy ezt a nemes hagyományt kicsit újjáélesszük.

  • Vagyis bárkinek lehetőséget ad a művésztelep?
  • Van egy mag, akikkel alapvetően részt veszünk, de nyitott. Lehet csak megnézni, hogy például egy korongozás hogyan zajlik. És persze a Nyírjes, illetve az önkormányzati üdülő egy olyan idilli környezet, ahol az ember biztosan jól érzi magát.
  • Cél az is, hogy hagyományos művészeti értékeket is bevonjanak ezek alkalmával?
  • Így van. Ha már itt élünk és Balassagyarmat „Palócország fővárosa”, akkor ne csak nevében mondjuk ki, hanem foglalkozzunk is azokkal, amelyek hozzánk és a palócsághoz kötődik. Például a palóc fafaragás, avagy áttört fafaragás, ami ránk jellemző. Van olyan tagunk, aki csinálja, de ezt mi megpróbáljuk a magunk módján áttenni a kerámiába. Olyan kerámia alkotásokat fogunk csinálni, amelyek „adaptációi” a palóc fafaragásnak. Vagyis igyekszünk beépíteni a hagyományt a mai tudásba.

Roza Vivien

Fotó Sümegi Tamás