Viharos évek brutális ellenszélben, várostörténeti jelentőségű lépések, előttem az utódom – többek között ezekről beszélgettünk Medvácz Lajossal, Balassagyarmat nyugdíjba vonuló polgármesterével.

Szóval a stabilitás a legfontosabb?

Ez az elsődleges.

Könnyű megbillenni.

A lényeg, hogy nem szabad kétségbe esni, minél előbb vissza kell nyerni az egyensúlyt.

Mint 2006-ban, amikor hivatalba lépett.

Az egy nagyon viharos év volt.  Üres kassza, több százmilliós kötelezettség, csökkenő finanszírozás, ezeket a szavakat kellett először megismernünk. Az első három évben rendre 800 millió forint feletti hiánnyal indítottuk az évet. Ezt úgy örököltük, hogy elődeink 1 milliárd feletti vagyont elkótyavetyéltek. Akkoriban minden költségvetés összeállításán arról ment a vita, honnan vonjunk el még több pénzt a csőd elkerülése érdekében. Akkor még 15 százalék körüli munkanélküliség volt, ma már a gyáraink létszámhiánnyal küzdenek. Úgy sikerült ezekben a nehéz években stabilizálnunk a költségvetést, hogy brutális ellenszélben, ellenzékiként kellett helyt állni például az első uniós támogatási ciklus pályázatain. De sikeresen menedzseltük ezt is, 6 milliárd forintos befejezett vagy megindított fejlesztés volt az első négy évünk mérlege.

Mi a különbség a három megnyert ciklus között?

Az első a válságkezelésről szólt, a második a meglendülésről, a harmadik, a mostani a kibontakozásról. Kitűnő képviselő-testületet és hivatalt irányíthatunk. Ennek köszönhető, hogy 2009 óta változatlan szociális díjakkal és adókkal dolgozunk, csökkentett rezsiköltségek és lakbérek mellett. Balassagyarmat a kőkor óta lakott település, s ahogy a török pusztítás után elég volt két évtized a felemelkedésére, a rendszerváltás után is elég volt hozzá ennyi év. Nem tud egy kormányzat annyit rontani a helyzeten, hogy ha mód nyílik rá, akkor Balassagyarmat ne álljon talpra. Szerencsére a 2010-es kormányváltással erre mód nyílt, a vállalkozások újra erősödnek. 2012 óta a Balassagyarmat-Szügy ipari övezet Nógrád megye gazdasági motorja. 2014 óta itt termelődik a legnagyobb ár- és exportbevétel. 2015-ben Balassagyarmat bekerült a TOP 100-as városlistába az adóerő képesség tekintetében, most már egyértelműen Nógrád megye élén állunk minden fontos mutató tekintetében. Persze messze még a Kánaán, de ezek a számok beszédesek.

Évről évre lépett előre a város.

Mint már említettem, 2007 a küzdelem éve volt, egy évvel később a TESCO betelepedése és a kórházi új biomassza fűtőmű volt a legfontosabb sikerünk. 2009 az identitás éve volt, elkészült a Legbátrabb Város című film és ebben az évben utasítottuk ki képletesen Fico Róbertet a városból. De ez az év a válság éve is, a Gyurcsány-kormány államcsődjétől a Világbank és a Unió gigahitelei mentették meg az országot, amelynek a polgárok és az önkormányzatok itták meg a levét. Borzasztó költségvetésünk volt, amit tetézett a kiteljesedő világválság is. Egekbe szökött a rezsi, rohant az infláció, tombolt a munkanélküliség. Ennek ellenére 2010-ben már a harmadik tornacsarnokot avathattuk, 2011-ben megújult a bölcsődénk és megnyitotta kapuit a kórház sürgősségi osztálya. 2012-ben megindult a Nyírjes fejlesztése, megnyílt a Füvészkert és Vadaspark. 2013 a fordulat éve volt, innentől egyre látványosabb fejlesztések történtek. Koronaként elkészült a Városközpont rehabilitációs beruházásunk is.  A fordulathoz elengedhetetlenül kellett az Orbán-kormány történelmi lépése, hogy konszolidálta az összes önkormányzat adósságát, így 2014-ben már hiánymentes, stabil költségvetéssel indulhattunk. Huszonöt éve nem látott feladatokra is jutott forrás. Jelentős energetikai fejlesztés volt hat intézményben, és az új Civitas Fortissima Múzeum is mai helyére költözött. 2015-ben megújult a Jánossy Képtár és a Palóc Színpad, s ez a választások utáni év bebizonyította, hogy újra élettel teli a belváros, egyre több a rendezvény. 2016 pedig a szlalomozás éve, nehéz volt a közlekedés a városban, de cserébe négy évtizede nem látott fejlesztések zajlottak az ivóvíz- és úthálózatban. Megkezdődött végre százévnyi várakozás után az uszoda építése és év végére 1907-es külsejét kapta vissza a Vármegyeháza. És nincs megállás azóta sem, várostörténeti jelentőséggel bírnak a fiataloknak kialakított korszerű és szép fecskelakások a fő utcán, minden óvodánkat korszerűsítettük, rengeteg járdát és utat felújítottunk, sportparkokat építettünk, az uszodát már birtokba vehetik a gyermekek és hamarosan a felnőttek, de lesz új városi sportcsarnokunk is. Kellő alázattal mondom, van mire büszkének lennünk.

Az elmúlt 13 év legnehezebb története?

Egyértelműen a kórház. A 2006-os hivatalba lépésemkor azonnal szembesültem a problémával, több mint nyolc hónapig tartó küzdelem vette kezdetét. Szinte állandóan úton voltam, hol itt tárgyaltam, hol ott egyeztettem. Szerencsére összefogott a város, mindenki egy emberként állt a városvezetés mögött. Nem kicsi volt a tét, ha nem gyűjtünk 13 ezer aláírást és nem tüntetünk, ha nem szólalunk fel minden lehetséges fórumon, ha nem harcolunk a város kórházáért, akkor a szocialista-szabaddemokrata kormány bezárta volna és ma a betegek járhatnának Salgótarjánba vagy Vácra.

Mire a legbüszkébb?

Legfőképpen arra, hogy mára biztonságot nyújt a város a polgárainak és bíztató jövőképet kínál mindenki számára. Az volt a kitűzött feladatunk, hogy élhető és szerethető kisvárost építsünk, formáljunk Gyarmatból, ezen az úton haladunk, immáron magabiztos léptekkel. Persze, rengeteg még a teendő, de az alapokat leraktuk. Polgármesterségem első percétől arra törekedtem, hogy ne szigorúan vett vezetőként, hanem elsősorban emberként álljak az ügyekhez. Próbáltam megérteni a polgártársaim gondjait, igyekeztem emberséggel fordulni hozzájuk, mindig a megoldást kerestem. Úgy érzem, ebben sem vallottam szégyent.

Hiányérzete van?

Nem csak én gondolom így, de sokan mások is mondják, hogy Balassagyarmatnak van egy sajátos aurája, körbeöleli valamiféle különleges kulturális hangulat. Ezért is sajnálom, hogy nem sikerült megépíteni a színháztermet. A város további, folyamatos szellemi fejlődéséhez ez elengedhetetlenül szükséges lenne, remélem, az utódomnak sikerül ezt megvalósítani. De a Vármegyeháza patinás épületét is élettel kellene megtölteni, ez is szép kihívás.

Leköszönő polgármesterként ezzel a szlogennel kampányol: Előttem az utódom.

Harminchat éve ismerem Gábort, a rendszerváltást már együtt kampányoltuk végig, aztán 23 évvel ezelőtt munkatársak lettünk, először a Művelődési Központban, majd a Városi Televízióban, 13 éve pedig az Önkormányzatban. Gábor nagy teherbírású szervező, megfontolt, de határozott vezető. A Polgári Szövetségünk nem lett volna ilyen sikeres a megszállott munkája nélkül. Meggyőződésem, ma nincs nála alkalmasabb jelölt a város vezetésére, az ő kezében továbbra is fejlődő pályán marad a város, neve garancia a polgári kultúra további fejlődéséhez. Egyébként felettébb érdekes ez a kampány. Az ellenzék polgármesterjelöltje az a szép szólamokkal, negédesen nyilatkozó Gyenes Szilárd, aki állandóan a város iránti szeretetéről beszél. De csak beszél, mert a tettei másról tanúskodnak. Mint az köztudott, az elmúlt években a botrányairól elhíresült Zöld Híd vezetőjeként tevékenykedett, jómagam a felügyelő bizottság tagjaként alaposan megismerhettem munkamódszereit. Nem, hogy lojális lett volna városunkhoz, de egyetlen pillanatig sem tartotta tiszteletben Gyarmat érdekeit. Tucatnyi történetet tudnék mesélni, amelyek mind azt igazolják, hogy Gyenes Szilárd, fogalmazzunk így: nem korrekt ember. Bízom a gyarmati polgárok ítélőképességében, hogy nem bízzák ilyen emberre a város vezetését.

Várja már a jól megérdemelt nyugdíjas éveket?

Azért 13 év nem kis idő, a frontvonalban töltött évek ugyebár duplán számítanak. Ugyan 68. évemben járok, de jól érzem magam, tele vagyok tervekkel. Most végre lesz időm az otthoni dolgokra, egy ház körül mindig van mit tenni, arról már nem is beszélve, mindig szerettem barkácsolni. Ugyan eddig is futottam, kerékpároztam, úsztam, de novembertől több rendszerességet viszek a sportolásba, egy óra mozgás nélkül nem telhet el nap. Ismét fogok jógázni. És végre lesz időm szépirodalmat, verseket olvasni, mert bizony az elmúlt években az előterjesztéseket és tanulmányokat forgattam a leggyakrabban.

A közéletben is részt vesz?

Számomra egyértelmű, hogy kötelességeim vannak a szeretett közösségemmel szemben, ott fogom szolgálni a várost, ahol hasznára tudok lenni és ahol számítanak a tapasztalatomra.

Szóval a stabilitás a legfontosabb?

Ez az elsődleges. Könnyű megbillenni, a lényeg, hogy nem szabad kétségbe esni, minél előbb vissza kell nyerni az egyensúlyt. Három hónapja ismerkedtem meg a kajakozással és azonnal beleszerettem. Mondjuk nem apróztam el, harminc kilométeres túrával kezdtem, nem a legfittebb állapotban voltam, mikor kikászálódtam a hajóból, de már akkor tudtam, mindig is erre vártam. Az Ipoly különleges és vadregényes, azt akarom, hogy minél többen megismerkedjenek ezzel a csodával. Ezért fogok vízitúrákat vezetni. Ott is a haladás a lényeg.

Medvácz Lajos az elmúlt 106 év legsikeresebb balassagyarmati városvezetője. Sipeki Balázs Ferenc főbíró – aki 1896-1913 között vezette településünket – óta ő a legtovább regnáló polgármestere városunknak. Az elmúlt 13 év során három egymást követő választáson is elnyerte a gyarmatiak jelentős többségének bizalmát. 1990 óta tagja Balassagyarmat Város Önkormányzatának, közel harminc éves döntéshozói tisztségei ellenére is emelt fővel járhat a városban.

Szilágyi Norbert

Fotó: Torjay Attila