Az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt hajtottak fejet az emlékezők a nemzeti gyásznap estéjén a Palóc ligetben.

A színvonalas irodalmi műsor után beszédet mondott dr. Kiss Tamás, városunk egykori alpolgármestere, aki a szegedi egyetem hallgatójaként, a forradalmi bizottság tagjaként közvetlen szereplője volt az 56-os eseményeknek.

– Október utolsó napjaira győzött a forradalom az egész országban – kezdte beszédét dr. Kiss Tamás -, megalakultak a forradalmi bizottságok és munkástanácsok, október 30-án kivonultak az orosz tankok Budapestről, mindenki arra készült, hogy november 4-én, az első hétfőn a munkások felveszik a munkát.

– November 3-án délben egy szovjet katonai küldöttség megkezdte a tárgyalást a magyarokkal a kivonulásról – folytatta -, majd azt kérték, este folytassák az egyeztetést. Így este 10-kor Tökölre elment Maléter Pál és társai, hogy folytassák a tárgyalást, de hamarosan megjelent Szerov tábornok, a KGB főnöke, aki letartóztatta a teljes magyar küldöttséget. A szovjetek zárkába tették őket és pofátlan módon még hajnali 3-kor betelefonáltak a Honvédelmi Minisztériumba, hogy rendben folynak a tárgyalások. Majd 4 óra 15 perckor az egész országban megindult a szovjet hadsereg Magyarország ellen. Hadtörténészek szerint egy akkora haderő, amelyhez hasonló a német haderő volt 1940-ben, amikor két hét alatt lerohanták Hollandiát, Belgiumot és Franciaországot.

– Néhány helyen vidéken is felvették a harcot, nem sok sikerrel – emlékezett a szónok -, a legsikeresebb ellenállást Budapesten volt, november 9-ig. Az újonnan kinevezett Kádár-rezsim azonban nem ismert kegyelmet, december 7-én, 8-án, 9-én és 10-én is a tömegbe lőttek. Tatabánya, Salgótarján, Miskolc és Eger: ezek már nem sortüzek, hanem gyilkosságok voltak, 200 hősi halott maradt az utcákon.

– A mai napon, a nemzet gyásznapján gyújtsunk gyertyát az 56-os forradalom és szabadságharc 2 ezer hősi halottjának emlékére és soha ne feledjük el őket! – zárta beszédét dr. Kiss Tamás.

(szilágyi)

Fotó: Sümegi Tamás