Molnárné Nagy Mária 44 éve dolgozik szülésznőként. Fiatal korában nagy ívű elképzelések nélkül, az élet sodrásának engedve került kapcsolatba a hivatással. Akkor még nem is sejtette, hogy misztériumiskolába lépett.

Pályakezdőként még a megfelelés volt fontos, hogy szakmailag megalapozottan lásson el mindent, de ahogy ő maga is anyává vált, és ahogy egymásra rakódtak az évek tapasztalatai, úgy lett mindig mélyebb az azonosulás azokkal, akiknek gyermekük születik.

„Talán csak egy közös pontot találtam az emberekben, hogy mind fájdalommal jövünk a világra. Ezt leszámítva minden másban különbözünk. Nincs két egyforma ember, így nincs két egyforma szülés sem. Van, aki csendben, magányban szeretné megélni, van, aki minden percben figyelemre vágyik. Örülni is másképp örülünk, és nem is mindig látványos, ami belül zajlik.”

Ezt a sokféleséget a szakma részéről képtelenség lenne követni. Trendek jönnek-mennek, hol a biztonságról, hol a bababarát szemléletről hallunk többet. Az intézmények eközben megpróbálnak otthonos környezetet, kényelmet is biztosítani. A rendszer változásai az évek során új árnyalatokkal gazdagították a munkában töltött időt.

„Konkrétan emlékszem az első apás szülésre. Éjszaka dolgoztam, mikor érkezett egy házaspár, hogy ugyan Pestre jártak, de már nem mernek útnak indulni. Ők voltak az elsők. Hamar hozzászoktunk az apákhoz. Számomra kifejezetten jó, hogy van itt még valaki, aki tud vigasztalni, segítséget nyújtani. ”

A szülészeti osztály a kórház egyetlen szárnya, melynek ablakai az élet napos oldalára néznek, „mert itt életek születnek, és nem életek mennek el”.  De sok minden történhet, ami még ide is árnyékot vet. Koncentrációt, teljes figyelmet és lélekjelenlétet igénylő, megfeszített munka zajlik a szülőszobában, és a szülésznő fejében ezer lehetőség megfordul addig a pontig, míg világra nem jön a baba. Legfontosabb az épség és a biztonság, de vannak kiélezett lélektani helyzetek, melyekről diszkrét szűkszavúsággal és együttérzéssel beszél.

„Van, akinek problémát okoz, hogy nem tudja természetes úton megszülni a gyermekét. Ezt is el kell fogadtatnunk úgy, hogy később ne bántsa őt. Segítenünk kell átvészelni a helyzeteket, támaszt kell adni, amikor valaki 8 órát vajúdik, és még a következő 3-4 órát is ki kell bírnia. Sőt, vannak, akiknek már a fogantatás előtt is áldozatot kell hozniuk, hogy megkapják a gyermekáldás ajándékát.”

Ez a hivatás minden nap mást hoz. A szolgálati idő alatt pedig számlálatlanul gyűlnek a történetek. Előfordult, hogy egyszerre hatan szültek Mária segítségével. Ő az első találkozások tanúja, a családok első közös élményének a részese. 44 év után is elérzékenyülve mesél az élet legszebb pillanatiról.

„Szüléskor rejtett energiákat mozgósítunk. Van egy erő, ami eljön a nőkhöz, és magával hoz egy gyermeket. Az anyának elsősorban magában kell megbíznia, hogy képes megcsinálni, bíznia kell az őt kísérő segítőkben, és hagyatkoznia kell az Égiekre is. Jézus is égi védelem alatt született, és azóta is, minden karácsonykor erre a születésre emlékezünk.”

Kanyó Kinga