A héten lezajlott az ökumenikus imahét. A világszerte ebben az időszakban megrendezésre kerülő, Krisztus-hívőket egyesítő istentiszteletek tematikáját idén a máltai felekezetek állították össze.

Minden évben egy adott ország keresztény felekezetei választják ki a vezérigét és állítják össze az imahét tematikáját. A máltai felekezetek, felidézve keresztyén eredettörténetüket és a páli küldetéstudat erejét, választották ki az apostol Máltára érkezésének történetét. „…nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 28,2) – ez az ige lett a vezérfonala 2020 imahetének.

  • Az ige ráirányíthatja a figyelmet a mi személyes keresztyény eredettörténetünkre. Mert az Istennel való személyes kapcsolatnak kell legyen kezdete az életünkben. Amikor személyesen válaszolunk Istennek. Ugyanakkor arra is rádöbbent, hogy minden keresztyén felekezet küldetése egy, részvétel magának Istennek a szolgálatában. Tegyük fel a kérdést: hogyan tud Isten arra használni minket, hogy a köröttünk lévők meghallják az örömhírt? – magyarázza Molnár Ambrus református lelkipásztor az imahét vezérgondolatát.

A Krisztus-hívő egyházakat összefogó gondolatok és a közös imádság során az érintkezési pontok kapnak hangsúlyt. A felekezeti sajátosságok nem a különbözőségek hordozóiként jelennek meg, hanem az összetartozás bátorító üzenetét erősítik lelkészek, hívek számára egyaránt.

  • Amikor egymás felekezetét látogatjuk, a saját gondolatkörünket visszük magunkkal, így fejeződik ki a közös istentiszteleteken a keresztyénség rendkívüli gazdagsága. Mindig más házigazdánál gyűlünk össze, egymásra épülő prédikációkat hallgatunk, megjelenik az orgona, a gitár, a hegedű, jó látni, mennyire sokszínűek vagyunk Krisztusban. Az a fontos, hogy érezzük, hogy tartozunk valahová, szeressük a gyülekezetünket, és ezt látható módon fejezzük is ki. Az évek alatt egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és nem katolikusként, reformátusként vagy evangélikusként, hanem testvérként beszélgetünk, akik ismerik egymás gondolatait. Ha Jézus Krisztushoz ragaszkodunk, ő olyan kötöttségeken segít át minket, amelyeken az emberi erő önmagában megbicsaklik – hangsúlyozta a közös imádság erejét a református lelkipásztor.

Az ökumenikus imahét előzményei 1740-re nyúlnak vissza, amikor egy Észak-Amerikából induló skót pünkösdi mozgalom célul tűzte ki az imádkozást minden egyházért minden egyházzal együtt. 1846-ban Londonban ötven felekezet 921 résztvevője gyűlt össze, és bevezették a minden év első teljes hetére eső imahetet a Krisztusban hívők egységéért. Magyarországon 1886-ban hirdettek először imahetet a Kálvin téri gyülekezet egyik termébe hívva a résztvevőket. A közösen készített imaheti anyag hivatalos használatba vételének első esztendeje 1968. Az első választott vezérige – …dicsőségének magasztalására… (Ef 1,14) – Istenre irányította a figyelmet, aki a tulajdonosa a keresztyén egyházaknak és egyedül képes őket felemelni és magához vonzani szolgálatukban.