Azt kívánom, többször vessük le magunkról tyúkperes napjainkat, a panaszos, folyton mást hibáztató menekülést a valóság elől! Álljunk helyt, mindenki csak azon az apró helyen, ahol dolga akad! – fogalmazott Civitas Fortissima  ünnepi beszédében Csach Gábor polgármester.

Az ünnepi megemlékezés szerdán délelőtt a Civitas Fortissima szobornál folytatódott, ahol Csach Gábor polgármester mondott beszédet.

  • Ma már szinte isteni csodának tűnik a balassagyarmatiak 101 évvel ezelőtti hősiessége – kezdte mondandóját a város első embere. – Ahhoz, hogy felfogjuk a Civitas Fortissima eseményeinek jelentőségét, a közösség érdekében önfeláldozásra is képes valódi hazafiságot, fontos emlékezni arra a szörnyű nélkülözésre, mely az első világégés alatt Balassagyarmat lakosságát is sújtotta.

A városvezető összefoglalta a legfontosabb nemzetközi és országos történelmi pillanatokat, majd a népszerű magyar rapper, Majka egyik slágeréből idézve így folytatta: – A rohanó hétköznapokon mindannyian belefulladunk az énközpontú rendszerbe, az értéktelen „minden jogot semmi kötelességért” világba, a sosem látott jólét adta kényelem, a sosem volt hosszú béke adta, gondtalanság szülte, irigy embergyűlöletbe. Jobb esetben a családunk, rosszabb esetben magányos egónk talmi gyarapításával, hiú kényeztetésével vagyunk elfoglalva, hogy aztán a végén úgy járjunk, mint a fényt kergető popsztár, aki rá kellett, hogy jöjjön: a semmi, amiben eddig hitt, mind csak ócska hiábavalóság. Most mondhatjátok, „de ma már nem kell harcolni a hazáért, ma már nincs szükség emberáldozatra, nincs szükség hősökre”. Ez nem igaz, a hősiesség nem csak a halálban rejtőzik. Hősök bármely tisztességes cselekedetben teremnek.

A polgármester felidézett egy 1919. január 28-i történetet:

– Egy gyarmati ifjú leány, Komenda Gizella, postai telefonkezelő január 28-án este volt szolgálatban, a csehek többször szerették volna felhívni Csata-Párkánynána települést, hogy értesítsék a cseh utánpótlást, hiszen Losoncon 1000, Ipolyságon 700 cseh, bármikor támadásra fogható katona állomásozott. De Gizella kisasszony minden híváskor üres vonalat kapcsolt, mondván: „nem működnek a vonalak”. Kényelmes székben ülve, 6-7 ravasz semmittevéssel, csendben volt ő maga talán a legnagyobb hős. Hiszen ki tudja, beszélhetnénk-e ezen a téren magyarul most, ha akkor ő nem a félrekapcsolást választja. S akkor tényleg hiábavaló lett volna tíz mártírunk kiontott vére. A hazaszeretet esszenciája ez: helytállni ott, ahová rendelve vagyunk. Elvégezni azt az apróságot, ami a dolgunk.

Zárszavában így fogalmazott Csach Gábor: – Azt kívánom, többször vessük le magunkról tyúkperes napjainkat, a panaszos, folyton mást hibáztató menekülést a valóság elől. Fogadjuk el a csak kötelességért járó jogok jussát. Érezzük át őseink mély összetartozását, mutassunk példát szomszédainknak, mosolyogjunk és köszönjünk rá szülővárosunk gyalogosaira, legyünk minél többször mi a szürkeségtől való különbözés. Álljunk helyt, mindenki csak ott, azon az apró helyen, ahol dolga akad! Valami ilyesmi a hétköznapi hazaszeretet. Isten éltesse örökre 101 évvel ezelőtti hőseink emlékét!

(szilágyi)

Fotó: Sümegi Tamás