„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” (1 Móz 1, 1-3.)

A mindenkori ember nagy érdeklődéssel fordul a kezdetek, a kiindulási pontok felé. Mert ott valami olyan történés zajlik, ami a folyamat további részére is hatással van. Ezért van az, hogy az utóbbi időben a megszokottnál is többet lehetett hallani Kínáról, annak is Hupej tartományáról, illetve székhelyéről, Vuhan városáról. Maga a terület közel 5000 éve lakott. Kiemelkedik a kultúra, a tudomány és a technológia területén. Mégsem ez az, ami miatt a város szinte valamennyi ember előtt ismertté vált. Az ok egyszerű. Jelenlegi tudásunk szerint Vuhan a 2020-as világjárvány, a koronavírus kiindulópontja.

Sokan már ma arról beszélnek, hogy ez a járvány egy új kezdet a nyugati kultúrában élő modern ember történetében, aki az utóbbi időben ettől sokkal nagyobb borzalmakat látott napi szinten a képernyőn és a virtuális térben. A való élet most akaratunk ellenére megmutatja az ember törékenységét. Ez nem múlik el nyomtalanul. Innentől magunkban fogjuk hordozni legalább azt a tapasztalatot, hogy az embernek szüksége van másra is, mint önmagára.

Minden kezdet fontos, ezért a mai helyzet lehetőséget biztosít számunkra, hogy ne csak a mi életünkben bekövetkező új kezdetre, a mai új kiindulópontra figyeljünk, hanem magának az embernek és a világnak a kiindulópontjára. A Biblia legelső mondatai arról szólnak, hogy a világ kezdete Istenhez kötött. „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” 1Móz 1,3

Ez az Isten személyes, aki megszólal. Aki éppen ezért képes kommunikálni. Ez az Isten mindenható, akinek a puszta szavában teremtő erő van. Ez az Isten tervező Isten. Akinek a munkája rendet és céltudatosságot tükröz.

Ő az az Isten, aki Jézus Krisztusban egykor láthatóvá tette magát az ember számára. És akit a láthatatlan, de valóságosan mindenütt jelenlevő Szentlélek által ma is meg lehet szólítani és ismerni. Még veszélyhelyzetben is. Még karanténban is. Mert a világ tulajdonosa most is Ő, ebben a jelenlegi állapotában is.

Ebben az új kezdetben ismerjük meg Istent együtt, napról napra! Forduljunk felé akár először, akár többedszerre. Ez az Isten, a világ és az ember kezdete. A kezdet pedig azért fontos, mert ott valami olyan történés zajlik, ami a folyamat további részére is hatással van!

Teremtő Istenem, köszönöm, hogy jelen vagy még ma is a Te világodban. Bocsáss meg, hogy gyakran figyelmen kívül hagytalak. Segíts a mindennapok bizonytalanságaiban komolyan venni a Te mindenható és személyes jelenlétedet. Segíts úgy nézni az életemet, mint ami Hozzád tartozik. Add, hogy Jézus Krisztuson keresztül egyre valóságosabban megismerjelek. Szentlelked által vezess és formálj a Te akaratod szerint. Ámen.

 Molnár Ambrus, református lelkipásztor