„Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Nézd, tudom, hogy szép asszony vagy. Ha meglátank az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. Mondd hát azt, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen általad, és ne öljenek meg miattad! […] De nagy csapásokkal sújtotta az Úr a fáraót és házát Abrám és felesége, Száraj miatt. Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg, hogy a feleséged? Miért mondtad, hogy a húgod? Csak azért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj!” 1Móz 12,11-13.17-19

A járvány kirobbanása óta, egyre többet tudunk a koronavírusról. Ismerjük a mikroszkopikus képét. Vannak adataink arról, hogy a rézen akár négy, papíron 24, műanyagon pedig akár 72 órán át is életben marad a vírus. Tudjuk azt is, hogy a rendszeres kézmosás, fertőtlenítés és távolságtartás nagymértékben lassítja a terjedését. Adataink alapján tudjuk, hogy az idős krónikus betegek szervezete küzd meg vele a legnehezebben, míg az egészséges fiatal szervezet könnyebben ellenáll. Az ismeretség mélyüléséhez erre van szükség. „Együtt” töltött időre.

Ábrahám szemszögéből nézve Isten egyszer csak a semmiből megjelent számára és arra hívta, hogy addigi életét maga mögött hagyva kövesse őt. Ezzel együtt pedig áldásról is beszélt, mely rajta és a tőle származó nagy népen keresztül valahogy az egész emberiségre hatással lehet. Ábrahám engedelmeskedett és elindult. Nyilvánvalóan érezte, hogy embert meghaladó személyiségnek és hatalomnak engedelmeskedik. Ha meg kellett volna ekkor fogalmaznia, hogy kicsoda pontosan ez az Isten, ekkor még nem sok mindent mondhatott volna. Ennek ellenére elkezdte közös életét Istennel.

Egyszer éhínség tört ki azon a vidéken. Ábrahám és Sára, az Isten ígéreteivel rendelkező emberek, hogy nagy nép származik tőlük, Egyiptomba menekülnek a kitört éhség miatt. Mivel Ábrahám még nem nagyon ismerte Istent, így azt sem tudta, hogy fogja megvalósítani ígéreteit. Ezért Ábrahám a maga módján kezelte a helyzetet. Ezt szolgálta a csele, amivel feleségéből, Sárából „testvért csinált”, hogy életben maradjanak. Az ötlet bejött. Ábrahámnak jó sora lett, a „testvére” pedig a fáraó felesége lett.

A törvény Egyiptomban maga a fáraó volt, aki egy személyben élet és halál ura. A fáraó és egész Egyiptom mégis azt éli át, hogy van egy magasabb törvény a fáraónál is. Csapások sújtják Egyiptom királyát, ami mögött Ábrahám Istene áll! Akiről Ábrahám és Egyiptom is most tudja meg, hogy van ereje, hogy az igazságát, a törvényt számon kérje akárkin. Van ereje Ábrahámot megvédeni az akkori világ egyik szuperhatalmával szemben. A csapások következtében pedig talán a fáraó is rádöbben arra, hogy mégsem mindenható!

Az Istennek való engedelmesség nem jelenti azt, hogy teljesen tudjuk és ismerjük, hogy kicsoda Isten. Ábrahám és később Izráel népe a különféle nehézségekben ismerte meg igazán, hogy Isten hatalma nem korlátozódik csak Izráel területére, hanem mindenhol jelen van. Sőt Ő maga teremtett mindent! Megismerte, hogy Isten mindenható és hatalma van az önjelölt „istenek” felett. Megismerte, hogy Isten az igazság és a rend Istene, akinek a törvénye életet, az attól való eltérés pedig halált munkál. Végső soron pedig megismertük, hogy Ő az, aki emberi formában teljesen odaadta magát értük a kereszten! Neked van időd most a karanténban erre az Istenre, hogy személyesen megismerd?

Mindenható Isten! Te sokkal hatalmasabb, bölcsebb és igazságosabb vagy annál, mint el tudok képzelni! Köszönöm, hogy ez mégsem kell, hogy megrettentsen, mert Jézus Krisztusban azt is megmutattad, hogy sokkal jobban szeretsz, mint ahogy gondolom. Kérlek segíts, hogy megismerjelek! Segíts, hogy a kifogások helyett adjam oda magam Neked naponta! Ámen.

Molnár Ambrus, református lelkipásztor