„Majd ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig tartsd meg szövetségemet, meg utódaid is nemzedékről nemzedékre! Így tartsátok meg szövetségemet, amelyet veletek és utódaitokkal kötök: metéljenek körül nálatok minden férfit! Metéljétek körül szeméremtestetek bőrét, ez lesz a veletek kötött szövetségem jele. […] A körülmetéletlen férfit, akinek nem metélték körül szeméremteste bőrét, ki kell irtani az ilyen embert népe közül, mert elutasította szövetségemet.” 1Móz 17,9-11.14

A mostani veszélyhelyzetben, ha idősebb és krónikus beteg szeretteink hosszú távon együtt kívánnak velünk élni, kénytelenek engedelmeskedni: ne menjenek sehova! Némelyek ezt értik és belátják, másoknak rosszul esik, mert izgága természetüket nehezen tudják féken tartani. Pedig az engedelmesség most különösen is a személyes megmaradást szolgálja. Az ő megmaradásuk pedig nem csak önmaguk miatt fontos, hanem miattunk, mások miatt is. Mert hozzánk tartoznak, szeretjük őket!

Isten szövetséget kötött Ábrahámmal és általa utódaival. Ennek lényege, hogy Isten Ábrahámon és utódain keresztül új kezdetet hoz az emberiség számára. A megvalósulás és az új kezdet pontos részleteit ott és akkor még homály fedi. Két feltétel már az elején is világos. Az egyik az utód. A megvalósulásához elengedhetetlen az egymás után következő generációk sora, akiknek az ígéretet tovább lehet adni. A másik feltétel, hogy ezek az utódok úgy tekintsenek magukra, mint akiknek Istentől kapott szövetségük és küldetésük van! Ehhez pedig folyamatos engedelmesség kell.

Az Isten iránti engedelmesség a körülmetélkedésben mutatkozik meg. Ez a szövetség és az Istenhez tartozás jele is. Az ígéret birtoklásának kifejeződése. Valóságos jel, minthogy valóságos az ígéret. Identitás, ami a hétköznapi élet bizonyos keretét is kijelöli.

Az Istenhez való tartozás nem egy elvont, szentimentális képzelgés, hanem olyan valóság, ami a hétköznapok világában is láthatóvá kell, váljon. Tükröződik abban a másságban, ami az élet teljes menetét elsősorban az Istennel való kapcsolat felől szemléli és irányítja. Mert Ábrahám életének a célja már nem foroghat önmaga körül, az Isten ígérete miatt ő már másokért él. Az engedelmesség ezért Ábrahám és utódai számára már élet-halál kérdés.

Ennek ellenére az engedelmességben valamilyen módon Ábrahám és utódai is elbuknak. A szövetség mégsem szűnik meg. Mert az utódok között volt valaki, akinek az élete pontosan azért végződött halállal, mert az Isten iránti engedelmességről nem volt hajlandó soha lemondani! Jézus halála ugyanakkor azt is megmutatja, hogy az ember inkább volt engedetlen, mint engedelmes Isten felé. Jézus Krisztus engedelmességének a következménye mégis áldás lehet az engedetlen ember számára. Annak, aki már nem önerőből kívánja a boldogság, a biztonság és az életben maradás útját kitaposni. Hanem engedelmesen rábízza magát Jézusra! Mindez nem lemondás a felelősségről, hanem aktív hasonulás Hozzá a hétköznapokban! Természetesen ehhez napról napra, egyre jobban meg kell ismernünk ezt az Istent. Hogy a változó körülmények között az elköteleződésünk az Ő irányába legyen folyamatos.

Köszönöm neked Jézusom, hogy akkor is engedelmes voltál az Atya felé, amikor ez fájdalommal járt, sőt az életedbe került. Köszönöm, hogy ezzel számomra hoztál örök életet! Segíts a hétköznapokban, hogy Téged követve Hozzád váljak hasonlóvá. ÁMEN.

 Molnár Ambrus, református lelkipásztor