Faipari mérnökként diplomázott, építési vállalkozó lett, akinek a tisztesség és a becsület a legfontosabb, hiszen hosszú távon gondolkodik, ezért is aikidózik tizenhét éve, viszont a szerető családnál nincs értékesebb a számára. Jamrik Zsolt huszonnégy éve sokaknak lehet tanulságos.

Szécsényi származású, a Balassiban érettségizett, a soproni erdészeti egyetem faipari mérnöki karán diplomázott’89-ben.

– Mindig édesapám volt a példaképem, aki igazi régi vágású úriemberként, nem csak viselkedésének, de vállalásainak is köszönhetően egyetlen munkahelyen dolgozott egész életében, szécsényi erdészetvezetőként vonult nyugdíjba. Pályaválasztásom ezért volt egyértelmű, gyakornokként kezdtem az Erdőgazdaság nyírjesi úti bútor üzemében, de mivel két év múlva azt bezárták, kényszervállalkozóként fenyő fűrészáru kereskedéssel kezdtem foglalkozni egy társammal.

Öt év múlva váltott.

– Mindig érdekelt az építőipar, az egyetemen is tanultunk építéstant, de a legjobban az tetszett benne, hogy itt aztán valóban lehet alkotni! Engem sohasem a tervezés, hanem a megvalósítás vonzott, vagyis valamilyen maradandót létrehozni! Az építőipari vállalkozásom persze a semmiből nőtt ki, felmentem a műszaki egyetemre, vettem tucatnyi építéstan könyvet, azokat tanulmányoztam hónapokig. Elég sokat tudtam, de még többet akartam tudni.

Minden kezdet nehéz.

– Legelső munkánk egy irodaépület felújítása volt. Nem egy nagy feladat, de már akkor azt vallottam, minden munkát komolyan kell venni, minden kihíváshoz úgy kell hozzáállni, hogy a maximumot kell beletenni, törekedni kell a tökéletességre. Hamar bekerültünk a mélyvízbe, építettünk néhány villát a Rózsadombon, innentől nem volt megállás, gyakorlatilag szájról szájra terjedt a hírünk, van itt egy ügyes és rendes brigád, akikkel érdemes dolgoztatni. Több mint egy évtizedig jártunk megállás nélkül Pestre dolgozni, aligha véletlenül.

Nem is olyan könnyű visszatérni a gyökerekhez.

– Ennyi idő után belefárad az ember a rengeteg utazásba, így aztán úgy döntöttem, jöjjünk haza. Őszintén megvallom, tartottam tőle, hiszen addig nem építettem a gyarmati kapcsolataimat. Gyakorlatilag újrakezdtem mindent, de aztán itt is beindultak a történetek, mert a munkáink önmagukért beszéltek. A megbízhatóság az egyik legnagyobb érték a mi szakmánkban, mást ne mondjak, nekem ’96-tól ugyanaz a telefonszámom.

Van, aki ad a minőségre.

– Az elmúlt években Gyarmaton dolgoztunk többek között a Zeneiskolán, a Szakképzési Centrumon, a Szent-Györgyi Gimnáziumon, a Kormányhivatalon, a Növényvédő Állomáson. Amikor a Közösségi Szálló felújítását csináltuk, beleszaladtunk egy komolyabb hidegbe. Akkor többszáz négyzetméteren lefóliáztuk az egészet, amit aztán fűtöttünk, hogy a külső szakmunkánkat maradandó minőségben tudjuk elvégezni. Persze, ez a nyereséget csökkentette nem kis mértékben, mégsem gondolkodtam egy percig sem. Mindig is hosszú távon gondolkodtam.

A klasszikus értékekben hisz.

– Voltam alvállalkozó Budapesten, ahol egy nagy cég bedőlt, azt jómagam is alig éltem túl. Jelzálog került minden vagyonomra, hogy az összes alvállalkozómat kifizethessem. Túléltem, persze még több energiával, még több munkával. Mert szerintem igenis megéri tisztességes, becsületes vállalkozónak lenni, csak így tudom elképzelni az életemet. Soha nem érdekeltek a mások dolgai, mindig csak a saját cégemmel foglalkoztam. Számomra magától értetődő, hogy az embereimet, az alvállalkozóimat fizetem ki először, csak utána jövök én. Soha nem tartoztam senkinek, nekem nem kell átmennem az utca másik oldalára. De azt is fontosnak tartom, hogy nem hajszolom bele magam felesleges őrültségekbe, ha úgy tetszik, betartom a határaimat. Engem soha nem fognak látni húszmilliós terepjáróval, mivel megfelelnek az ötéves használt Toyoták is. Nem a külsőség érdekel, hanem a tartalom.

A biztos háttér.

– Csak a család, a szerető família, ennél nagyobb érték nem létezik a számomra. Nagyon hálás vagyok feleségemnek, Krisztinának, mindig mellettem állt és támogatott. Büszke vagyok két csodás gyermekünkre, Máté ötödéves a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetemen, végzős erdőmérnök hallgató, Zsófia pedig az anglisztika és a germanisztika szakot végzi a Károli Gáspár Egyetemen. Ők a mi legnagyobb, ha úgy tetszik, örök érvényű alkotásaink. Egyébként senki nem akar követni, fiam a papa útjára lép, ez egyrészt öröm, másrészt fájdalom, de összességében azt mondom, amit mindig: mindent csinálj maximálisan!

A feltöltődés sem mellékes.

– Imádom a komoly mozikat, kedvencem a Keresztapa, de gyakran járunk színházba is, őszintén bevallom, elfogultan szeretem a magyar rock zenét, a Lord, Zorán és Hobo a legfontosabb kedvenceim, ők mindig feltöltenek. A szellemi testedzésen kívül fontosnak tartom a fizikai karbantartást, aikidózok már tizenhét éve, a kiváló négydanos Zsiga Sándor irányításával. Ez a sportág legfőképpen önfegyelemre, a másik tiszteletére tanít. Azt hiszem, itt a közös pont a vállalkozásommal. Mert egész életemben azt vallottam: védd meg önmagad és utána hozd ki ebből a legjobbat!

(szilágyi)