„Fogta Józsefet a gazdája, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva. Így került József a börtönbe. De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és gondoskodott róla, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát. A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak. A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert az Úr Józseffel volt, és eredményessé tette az Úr, amihez hozzáfogott.” 1Móz 39,20-23

A külső környezetünk hatással van ránk. Nem függetleníthetjük magunkat tőle, mert benne élünk. Így annak változása az életünk változását is eredményezi. A legdirektebb módon a gazdaságon keresztül tapasztaljuk ezt, esetleg veszélyhelyzetben. Minél jobban kötődünk a fizikai környezethez, annál inkább ki vagyunk annak szolgáltatva. Az lenne hát a megoldás, ha a külső fizikai környezettől függetlenedni tudnánk?

József életében radikális változások történtek. Az édesapja látható módon kivételezett vele. A testvérei ezért meggyűlölték és eladták rabszolgának. A rabszolgák kilátásait tekintve ez a halállal volt egyenlő. József Egyiptomba került, ahol a fáraó testőrparancsnoka, Potifár vásárolta meg. A felesége szemet vetett Józsefre, de József nem engedett neki. Hűséges maradt Istennel és Potifárral szemben. A nő a csalódottságát úgy dolgozta fel, hogy Józsefet börtönbe juttatta.

Miközben József életkörülményei egyre mélyebbre zuhannak, arról is olvasunk, hogy a nehézség Józsefet Isten iránti hűségre indította. A kedvezőtlen körülmények egyre világosabban mutatták számára, a valódi „lehetőségek” nem a fizikai körülményekben, hanem a láthatatlan valóságban, az Istennel való kapcsolatban vannak.

Amikor a külső körülmények kicsúsznak az ember irányítása alól, akkor a helyzet két irányba ad elmozdulási lehetőséget: Istentagadásba vagy éppen az Isten előtti megalázkodásba és hűségbe. Mivel mi sokkal kontrolláltabb világban élünk, ezért jellemzőbb válasz az előbbi. De nem ez az egyetlen lehetőség.

Az Isten jelenléte nem kapcsolja ki a fizikai valóságot. József a börtönbe kerül. De a börtönben sem magára hagyott. Isten jelenléte miközben láthatatlan, mégis valóságos. Józsefet lelkileg megerősíti, hogy éljen tovább a megváltozott helyzetben. Ugyanakkor eredményessé is teszi azt, amihez hozzáfogott.

Amennyiben a fizikai valóság a végső valóság, ha a dolgok rosszra fordulnak egy ponton túl nincs reménység. De ha a láthatatlan, isteni valóság a végső, akkor van remény és folytatás a környezet összeomlása ellenére is. Mindezt a legdirektebb módon Jézus Krisztus halála mutatja meg. Aki értünk megy el a keresztig, és ott is a láthatatlan Istenre bízza magát. Isten jelenlétének a valósága feltámasztotta Jézust a halálból! Miközben a külső körülmények most is hatással vannak ránk, csak akkor van igazi reménységünk, ha Isten láthatatlan, de valóságos jelenlétéig jutunk el. Ő az egyetlen, aki akkor is megtart, ha fizikai életünk egykor a halálban összeomlik. Ehhez azonban Jézus Krisztusra vagyunk utalva!

Úr Jézus Krisztus, Te látod az életem körülményeit, hogy mennyi minden szorongattat fizikailag és lelkileg is. Szabadításért könyörgök, hogy először vagy ismét tudjak élő kapcsolatra lépni Veled Jézus Krisztus áldozata miatt. Köszönöm, hogy ez most is lehetséges. Ámen.

Molnár Ambrus, református lelkipásztor