„Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó azt álmodta, hogy ott áll a Nílus mellett. […]  Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és a fáraó elbeszélte nekik az álmát. […]De senki sem tudta megfejteni a fáraónak. A fáraó ezt mondta Józsefnek: álmodtam valamit, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.” 1 Móz 41,1.8.15-16.

 Vajon mikor lesz vége a járványnak? Meddig kell még otthon maradnunk? Mikor ülhetünk már vissza az iskolapadokba? Mikor találkozhatunk újra a barátokkal, rokonokkal, ismerősökkel, gyülekezeti tagokkal? Kérdések, melyeket talán már egyszer mi is feltettünk ezekben a napokban. A választ senki sem tudja pontosan. Becslések vannak, de pontosan nem tudjuk, hogy mikor áll vissza az élet a régi kerékvágásába. Mindannyian érezzük a veszélyt, tudjuk, krízishelyzetben vagyunk. Nehéz ilyenkor megnyugodni, higgadtnak maradni.

Vannak helyzetek az életben, amelyek meghaladnak bennünket, és szembesülünk a korlátainkkal. Vannak helyzetek, amikor csődöt mond az emberi értelem. A fáraó is ezzel szembesült, amint azt a történetben is olvassuk. Noha József is tisztában volt ezzel, tudta, hogy van valaki, aki előtt nincsenek titkok. Ez pedig az élő Isten, amit József tudat is a fáraóval, amikor a következőket mondja neki: „Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak.”( 1 Móz 41,16)

Isten azonban nem automataként működik. Nem úgy kell elképzelni, hogy bedobok papíron egy kérdést és gombnyomásra kiadja a választ. Isten nem úgy és akkor válaszol, ahogyan és amikor azt elképzeljük. Ézsaiás próféta a következőket írja: „Bizony a ti gondolataitok, nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.” (Ézs 55,8) Van, amikor Isten a Biblián keresztül szól, van, amikor egy történésen keresztül üzen.  Sokszor lehet nehéz elfogadnunk azt, amit Isten mond nekünk. Az ilyen pillanatokban segítséget nyújthat, amit a 139. Zsoltár írója vall Istenről: „Alaktalan testemet már látták szemeid könyvedben minden meg volt írva, a napon is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsolt 139,16). Istenről, mint Teremtőről beszél a zsoltáros. Ki ismerhetné jobban a mi életünket, életutunkat, ha nem az a személy, aki alkotott minket?

Azonban a legnagyobb kérdés, ami meghaladja az embert, az ő tudását: a halál. Isten Jézus Krisztusban arra mutatott rá, hogy van folytatás van élet a halál után. Ugyanis Isten a Jézusban hívőknek üdvösséget, vagyis örök életet ajándékoz: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van…” (Jn 3,36)

Köszönöm Uram, hogy Te látod az életemet! Előtted vannak a nehézségeim, örömeim! Köszönöm, hogy Hozzád bármikor és bárhol mehetek Jézus Krisztuson keresztül! Kérlek, vezess engem a mai napon is Te Szentlelked által! Ámen

Molnár Melinda, református lelkipásztor