„Új király került azonban Egyiptom élére, aki már nem ismerte Józsefet és ezt mondta népének: Lám Izráel fiainak népe nagyobb és erősebb, mint mi.[…] Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak […] és ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljetek a szülés lefolyására: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket […] A nép pedig sokasodott és igen megerősödött.” 2 Móz 1,8-9.15-17.20b

Exodus, vagyis Kivonulás. Ez a neve Mózes 2. könyvének, amely egyben jelzi is a könyv tartalmának legfontosabb momentumát, mikor Isten kiszabadította a népét Egyiptomból. Azonban ne haladjunk ennyire előre! Mózes 2. könyvének első fejeztében arról olvasunk, hogy egy olyan fáraó kerül a trónra, aki már nem ismerte Józsefet, és zavarta, hogy Izráel fiai mennyire elszaporodtak. Így arra az elhatározásra jutott, hogy tennie kell valamit, mert idővel ők válnak a saját országuk rabszolgájává.

Egy olyan helyzetben van Izráel népe, amelyben látszólag az életük, megmaradásuk a fáraó kezében van. Ezt a fáraó sem gondolja másképp.

Igen ám, de van valaki, akivel a fáraó nem számol. Ő pedig nem más, mint Izráel népének az Istene. Az az Isten, akinek a bábák a fáraó parancsával szemben engedelmeskedtek, hiszen „nem cselekedtek úgy, ahogy Egyiptom királya meghagyta nekik.” Azért nem, mert az Istenbe vetett bizalmuk sokkal erősebb volt, mint a fáraótól való félelmük.

A Biblia egy különös szót használ az Istenben való bizalomra. Ez pedig az istenfélelem. Először is, jó, ha tudjuk, hogy az istenfélelem, nem azt jelenti, hogy félek Istentől. Az Istent félni azt jelenti, hogy tisztelem őt, minden körülmények között Őt választom, Rá hallgatok, döntéshelyzetben keresem az ő akaratát, Rá hagyatkozom, mert tudom, hogy Istené az utolsó szó, ahogy ezt a történetben is olvastuk: „A nép pedig sokasodott és igen megerősödött.”

Mit jelent az, hogy Istené az utolsó szó? Azt jelenti, hogy bátran bízhatok Benne, és hihetek az ő szavának, mert ő mindig igazat mond. Ha a körülmények teljesen más irányba mutatnak is, tudunk-e bízni Istenben? Tudunk-e bízni abban, hogy Ő kézben tartja az életünket? Isten Jézus Krisztust azért küldte, hogy visszataláljunk az élet forrásához. Ahhoz a forráshoz, amely az ilyen helyzetekben segít megerősödni, segít félelmet elűzni, segít arra figyelni, hogy ne a mulandóhoz, hanem a múlhatatlanhoz, a Jézus Krisztusban előkészített örök élethez ragaszkodjunk. Bármi is történjen velünk, Istentől semmi és senki nem választhat el: ” Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet […] sem semmiféle teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, ami Urunkban.” Róm 8,38-39

Köszönöm Istenem, hogy Benned bátran bízhatok! Add, hogy naponta tudjam ápolni a veled való kapcsolatomat! Kérlek, add, hogy egyre jobban ragaszkodjak hozzád és a te Igéd általi vezetésedhez! Ámen

Molnár Melinda, református lelkipásztor