„Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. Az asszony teherbe esett és fiút szült. […]Amikor azonban nem tudta már tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, […]  és kitette a Nílus partján a sás közé. A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, cselédjei meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat […] Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! […] A kisfiú nővére pedig azt kérdezte a fáraó leányától: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermekedet?  A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment és az anyját hívta oda.[…] Amikor a gyermek nagyobb lett elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta.  Mózesnek nevezte el, mert ezt mondta: A vízből húztam ki. 2 Móz 2,1-2a.3.5a.6a.7-8.10

Isten útjai kifürkészhetetlenek – mondjuk sokszor. Valóban azok. Hiszen mit látunk ebben a történetben? Azt, hogy a fáraó udvarába bekerül egy héber gyermek. Név szerint Mózes, akiről majd a későbbiekben kiderül, hogy nagy szerepe lesz az Egyiptomból való kivonulásnak.

A fáraó parancsa még mindig aktuális, tudniillik az előző fejezet végén az uralkodó a következőket mondja: „Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba, csak a leányokat hagyjátok életben!” 1 Móz 1,22b

A fáraó e rendelet meghozásával úgy gondolta, hogy most már minden rendben lesz a héberekkel, tovább már nincs gondja velük. A mai történetet olvasva azonban azt látjuk, hogy ha apró léptekben is, de Isten munkálkodik. Jelen esetben három nő életén keresztül teszi ezt. Olvasunk egy édesanyáról, aki addig, ameddig biztonságban tudta magánál gyermekét, a saját otthonában tartotta. Ezek után az édesanya lányát látjuk, aki szemmel tartja testvére sorsát, és juttatja vissza – hanem is sok időre- édesanyja karjai közé Mózest. A harmadik női alak pedig a fáraó lánya, aki által a fáraó udvarába kerül a gyermek.

Hajlamos az ember a környezetének a rabjává válni. Hajlamosak vagyunk elcsüggedni, feladni, hátat fordítani. Azért, mert azt gondoljuk, hogy a dolgok már úgy sem fognak jobbra fordulni. Vannak helyzetek az életünkben, amelyek megpróbálják az Istenbe vetett bizalmunkat, hitünket. Ez a mostani járvány is egy ilyen megpróbáltatás. Azonban biztasson bennünket Mózes története, hogy Isten a számunkra legreménytelenebbnek, legkilátástalanabbnak tűnő esetben is jelen van és segít. Nem úgy, ahogy azt mi elgondolnánk, de úgy, ahogy az számunkra a legjobb és a javunkra fog válni. Hiszen Pál apostol is a következőkkel biztat: „Azt pedig tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.”  Róm8,28a

Isten népe ugyan még rabszolga sorban éli a mindennapjait, a Mindenható terve azonban egyre inkább kibontakozóban van az ő népének az életében.

Istennek már a kezdetektől fogva volt egy terve a mi megmentésünkért is, melyet az Ő Egyszülött Fia által vitt véghez. Ezt pedig így fogalmazza meg Máté evangélista: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.” Mt 20,28

Köszönöm Istenem, hogy Rád mindig számíthatok! Köszönöm, hogy a Te jelenléted állandó az életemben! Te erősítsd a hitemet a megpróbáltatások idején is! Ámen

Molnár Melinda, református lelkipásztor