„Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt. […] Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre. […] Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!” 2Móz 3,3-4.6-8.10.

Ha az utóbbi időben valaki „véletlenül” elfelejtette volna, hogy van nyomorúság a világban, akkor azt a koronavírus könyörtelenül emlékezteti. Régi gondolat, hogy a világban tapasztalható rossz, szenvedés, nyomorúság és halál a legjobb érv Isten létezése ellen. Ha egy jó Isten valóban létezik, akkor ezeket biztosan nem engedné meg. Bizonyára az olvasóban vagy a környezetében is elhangoztak már ezek a gondolatok az utóbbi időben.

Ezt az érvet az utóbbi évtizedekben minden oldalról aláásták a filozófusok és teológusok. A kérdés mögött az a feltételezés áll, hogy egy jó Istennek nem érdeke megengedni a rosszat. A feltételezés azonban elfelejtkezik arról, hogy a jó Isten egyben a mindenható Isten is, aki úgy képes a jelenben cselekedni, helyzeteket megengedni, hogy közben a végtelen távlatokat is szem előtt tartja. Csupán a modern ember téveszméje vagy gőgje mondatja, hogy ha valami az ember számára elképzelhetetlen vagy felfoghatatlan, akkor az Isten számára is az.

Az egyiptomi fáraó udvarából évtizedekkel ezelőtt elmenekült Mózes pásztorkodással foglalkozik. Isten egy napon égő csipkebokorból szólítja meg jelezve számára, hogy Ő ugyan az az Isten, aki Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot is vezette. Sőt a mai napig is Ő maradt az Istenük! Isten már bemutatkozásában halálon túli távlatokat nyit meg Mózes előtt, hogy Ő az ember számára már meghaltakkal is kapcsolatban van! Ennek a mindenható és végtelen Istennek pedig az a terve, hogy kimenti népét az akkori világ szupernagyhatalmának szorításából, az egyiptomi fáraó kezéből.

Isten megjelenése egy sorkérdést megválaszolatlanul hagy. Nem mondja el, hogy hogyan értesült Izráel helyzetéről. Azt sem, hogy miért csak most jelenik meg. Miért hagyta eddig szenvedni Izráelt? Mégis hogy akarja kimenteni őket? És milyen földről beszél pontosan? Ugyanakkor az égő, de el nem égő csipkebokorról sem esik szó!

Isten megjelenése azonban egyértelműen megmutatja, hogy tudja mit jelent az emberi fájdalom az elnyomás, a sanyargatás és az igazságtalanság miatt. Megmutatja, hogy Isten képes beavatkozni a történelem menetébe, hogy megfordítsa a népe elpusztítását, és ehhez a beavatkozáshoz emberi erőt használ.

Nagyhét van. Jézus Krisztus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékeznek a keresztyének világszerte. Jézus a kereszten önként magára vette az istentelenséggel és annak minden következményével fertőzött emberi természetet és belehalt. Jézus keresztje azonban azt is megmutatja, hogy a rossz és a szenvedés végső soron az ember bensőjéből ered. Elképzelhetetlen és felfoghatatlan módon, de ennek a vereségnek, ennek az ott és akkor értelmetlennek tűnő halálnak, mégis az új kezdet, a feltámadás lett a folytatása! Jézus Krisztuson, az Isten-emberen keresztül avatkozik be Isten ma is a történelem menetébe. Az Isten-ember feltámadott életében való részesedés a Vele való személyes kapcsolat által az egyetlen, ami teljes és örök védettéget jelent az istentelenség és annak következménye a halállal szemben.

Köszönöm neked Jézus Krisztus, hogy sokkal reálisabban látod a valóságot és az életem, mint ahogy én. Bocsáss meg, hogy az életben ennek ellenére sokszor jobban hiszek magamnak, mint Neked. Segíts úgy élni, hogy kezdjem itt és most, a jelenlegi életemben a Te akaratodat keresni és azt megcselekedni. Kérlek adj meg ehhez minden segítséget! ÁMEN.

Molnár Ambrus, református lelkipásztor