„Ekkor Mózes az Úrhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért bánsz ilyen gonoszul a néppel? Miért is küldtél ide engem?! Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, te pedig semmit sem tettél, hogy megszabadítsad a népedet. Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: majd meglátod, mit teszek a fáraóval: erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából.”  2 Móz 5,22-23-6,1

Mózes és Áron bejutott a fáraóhoz, beszéltek is vele, de úgy tűnik, hogy a fáraó nem igazán akarja elengedni a zsidó népet. Sőt, a testvérpár megjelenése tovább rontott a helyzetükön: „még gonoszabbul bánik a néppel”- olvassuk az Igében. Az lehet az érzésünk, mintha még mindig egy helyben toporognánk. Mintha egy lépéssel távolabb kerültünk volna a céltól, hogy Izráel népe elhagyja Egyiptomot.

Ezt tapasztalva Mózes elég szemrehányóan beszél Istennel, sőt még felelősségre is vonja Őt: „te pedig semmit sem tettél, hogy megszabadítsad a népedet.” Ez a mondat elég naiv gondolkodásra vall, és utal arra, hogy Mózes az Istennel való ismerkedésének csak a kezdeti fázisában van. Mivel Isten mindenre képes, és véghez is fogja vinni a szabadítást, ami neki csak egy szavába kerülne. De az Ő időzítésének és módszerének mindig oka van. Isten pontosan tudta, hogy ez nem lesz könnyű. Mózes számára sem volt kétséges, hogy nehéz lesz, hiszen korábban többször is hivatkozott a beszédbeli gyengeségeire: „nem vagyok én a szavak embere”; „nehéz ajkú vagyok, és nehéz nyelvű vagyok”. 2 Móz 4,10

Isten folyamatosan bíztatja az ő választottját: „majd meglátod, mit teszek a fáraóval: erős kéz kényszerít arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti ara, hogy elűzze őket az országából.”

Akinek a járvány előtt is volt Istennel kapcsolata, vagy éppen ezekben a napokban, hetekben kezdett el Vele ismerkedni, talán érzi, hogy Isten teljesen máshogy működik, mint mi emberek. Tapasztaljuk, hogy az Ő menetrendje eltér a miénktől. A járvány előtti időszakban, amikor még nem az otthonainkban dolgoztunk, és nem laptop vagy számítógép előtt hallgattuk a tanórát, bizonyára sok tervünk, célunk volt – utazások, születésnapi-és névnapi ünneplések, esküvők, találkozók – amiket a vírus keresztülhúzott.

Mózesnek is volt egy elgondolása a nép szabadításával kapcsolatban. A helyzet azonban nem úgy alakult. Hiszen a végkimenetelt ismerve tudjuk, hogy minden Isten menetrendje szerint halad, ha még most e bibliai szakaszt olvasva úgy is tűnik, hogy a fáraó a végső döntéshozó. Ugyan mondhatjuk, hogy ezt a csatát most megnyerte, a háború győztese mégis Isten.

Mikor a rómaiak Jézust keresztre feszíttették, azt gondolták, hogy győztek. Húsvét hajnalán azonban beteljesedett mindaz, amit Jézus a tanítványainak mondott: „harmad napon fel kell támadnia.” Mt 11,21c Mindez azt mutatja, hogy egy olyan Istenünk van, akinek bízhatunk az időzítésében és a menetrendjében. Ne féljünk hát ezért magunkat Rá bízni!

Köszönöm Istenem a Te bátorító, vigasztaló, erőt-és reményt adó jelenlétedet! Kérlek, add, hogy egyeztetni tudjam veled életem minden egyes napjának menetrendjét! Add, hogy tudjak figyelni a Te szavadra, vezetésedre! Ámen.

Molnár Melinda, református lelkipásztor