Közel két hónappal a vírus kezdete óta megkérdeztük városunk polgármesterét, Csach Gábor hogyan látja a magunk mögött hagyott súlyos időszakot.

Polgármester úr, 2 hónap van mögöttünk a vírus fenyegetettségében, hogyan látja a magunk mögött hagyott veszélyes heteket? 

Balassagyarmat jól vizsgázott, a Budapestről és Vácról városunkba még március közepén megérkezett vírusfertőzést sikerült blokkolni, és azóta nemcsak egyetlen fertőzés nem volt, de mindhárom fertőzöttünk meggyógyult, köztük azzal a fiatalemberrel, aki nagyon súlyos állapotból épült fel azóta. Voltak konfliktusok üzletekkel a tumultusok elkerülése érdekében, de úgy látom, sikerült fegyelmezetten betartania mindenkinek az óvintézkedéseket. Aminek pedig külön örülök, hogy a kórház 1956 óta nem látott harci állapotú működése kiválóan vizsgázott, miként a Börtön, a Szent Erzsébet Idősotthonunk, vagy az evangélikusok Szeretetháza is. Ezek az intézmények a legkritikusabb helyek a járványhelyzetben, köszönöm minden ezekben dolgozó fegyelmezett munkáját.

Most próbálja újraindítani az életet a kormányzat, alighanem most, a lazítás időszakában kell a legtöbb önuralom és fegyelem a polgárok részéről…

Valóban, nem véletlen, hogy a lazítás mellett azért szigorítás is van, hiszen az üzletekben és tömegközlekedésen kötelező a szájat és orrot eltakaró kendők, sálak vagy maszkok használata. A szabadtéri élet lassan már visszatér a régi kerékvágásba,  de ne feledjük el, hogy a vírus itt van közöttünk és az idősek, betegek továbbra is veszélyben vannak. Továbbra is a távolságtartás és a zárt térben való idegenekkel való együtt tartózkodás 15 perc alá csökkentése a legbiztosabb védekezés. Sokan hajlamosak bagatellizálni a veszélyt, hiszen “csak” 20-30 covidos, vagy gyanús beteg van a kórházban, de szakemberekkel beszélve a figyelem lankadása, vagy az enyhítésekkel lazuló fegyelem simán bármikor berobbanthat egy új fertőzéshullámot, hiszen egyelőre nyoma sincs a gyógyítást biztosító vakcináknak.

Mit üzen a gyarmatiaknak?

Egy kicsit másfajta világra kell felkészülnünk, mint eddig volt. És nekünk egyéneknek is változnunk kell, a társadalom vagy az állam maga nem tudja ezt megoldani. Valahogy úgy kell élnünk, mint a régi háborúkat túlélt generációknak. Fábry Sándor humorista mesélt egy műsorában nagyapjáról, akit a fiatalok mindig frocliztak azért, mert a nadrágján egyszerre hordott derékszíjat is és hózentrógert. Mondván minek mindkettő? Erre az öreg mindig csak azt válaszolta: “látszik gyermekeim, hogy nincs még elég történelmi tapasztalatotok” . Szóval nem árt mostantól több lábon állni, és inkább hangyának lenni tücsök helyett: a rossz napokra gondolva tartalékolni energiát, lelki tartást és persze anyagi forrásokat is a visszatérő gondtalanság idején.

(szilágyi)

Fotó: Torjay Attila