Kiemelt figyelem összpontosul a 65 év felettiekre, hiszen erre a korosztályra különösen nagy veszélyt jelent az esetleges megfertőződés. A helyzet fegyelmezettséget, óvatosságot követel a szépkorúaktól, esetenként a mindennapi szükségletek ellátásában is családtagok, ismerősök, önkéntesek vagy hivatali dolgozók támogatására kényszerülnek. De vajon hogyan vélekednek ők maguk a korlátozó intézkedésekről, és mennyiben változott meg az életvitelük az elmúlt hónapokban?

– A napi ritmuson alapvetően nem változtatott a helyzet, de óvatosak vagyunk, és csak a legszükségesebb esetekben mozdulunk ki otthonról – mondja dr. Kecskeméthy Gyuláné Sedivi Lilla.

– Az biztos, hogy 4-5 napig nem kell boltba mennünk, a társasági érintkezéseket teljesen mellőzzük, és a családi élet is másképp zajlik. Van olyan unokánk, akit öt hete nem láttunk.

A férjemmel nem tartunk attól, hogy elkapnánk a vírust, de kíméljük magunkat, és nem teszünk semmi olyat, ami bajt okozna. Az utcán maszkot és kesztyűt viselünk, figyelve azokra, akikben esetleg rossz érzést keltene, ha nem így tennénk. Ha én magam nem is félek, gondolnom kell arra, hogy a másik ember mit érezhet.

Hasonló tapasztalatokról számol be Jászberényi Ferencné is, aki 38 évet dolgozott az egészségügyben, nővérként, asszisztensként, majd ügyeleti vezetőként.

– Eddig is fertőtlenítővel takarítottam, eddig is egészséges ételeket főztem, ami változott, hogy most legfeljebb egy héten egyszer megyek boltba, a dédunokákkal a kapuban találkozunk, a rokonokkal pedig csak telefonon tartunk kapcsolatot.

Félelem egyáltalán nincsen bennem, a munkám során nagyon sok beteg emberrel találkoztam, és nem kaptam el soha semmit. Azonban az intézkedéseket nagyon helyesnek tartom mind országos, mind balassagyarmati viszonylatban, mert ahhoz, hogy ne betegedjenek meg sokan, az kell, hogy ne találkozzunk. Ezt a helyzetet nem lehet elbagatellizálni, mert akinek rossz az immunrendszere, az nem biztos, hogy meg tud küzdeni a fertőzéssel. Néhány évvel ezelőtt kaptam egy számítógépet a gyerekeimtől, de nagyon rövid idő után kitettem a garázsba, mert annyi téves információt és felelőtlen megnyilvánulást olvastam, és úgy fölbosszantott, hogy eldöntöttem, ez nekem nem kell.

(kanyó)

Fotó: Sümegi Tamás