Mostantól hetente jelenkezünk új interjúinkkal: arról kérdezünk közismert személyiségeket, hogyan élik meg a magunk mögött hagyott hónapokat. Első alkalommal dr. Czudar Sándorral, a város közismert ügyvédével beszélgettünk.

Akár még dühös is lehetne.

Miért is?

A vírus előtti napokban indult volna az USA-ba.

Hát, igen, mindent leszerveztünk, hogy három hét alatt bejárjuk Amerika nemzeti parkjait, ez semmivé foszlott egy nap alatt.

Lassan két hónapja élünk a vírus fenyegetettségében – hogyan bírja?

Köszönöm kérdését, kimondottan jól! Éppen most mondtam el egy mesét az egyik kisunokámnak.

Végül is, nem olyan meglepő, dr. Czudar, a nagy mesélő…

Érzem és értem a frappáns megjegyzést, de a konkrétumoknál maradva, a feleségem és jómagam bizony közel két hónapja rendszeresen műsorokkal szolgálunk az öt imádott unokánknak, s ezeket a technika vívmányainak köszönhetően továbbítjuk a számukra. Hiszen ők is, mi is, fegyelmezetten betartva a szabályokat, karanténban élünk, legalább így legyen intenzív a kapcsolat közöttünk. Már amennyire persze ez a kapcsolat élő lehet, mert erről megvan a külön bejáratú véleményem, de hát, amikor a kényszer diktál, akkor ennek is örülni kell.

Ezen túl sem unatkozik?

Kizárt dolog! Amúgy is imádok itthon lenni, de most sok tartozásom bepótolhatom, mind a szépirodalom, mind a zene terén. Hogy mást ne is említsek, éppen tegnap jártam egy barátommal a Börzsönyben, 12 kilométert nyomtunk le a gyalogtúrán. A Börzsöny nyugati gerincének ikonikus kilátóhelyéről Magyarország talán legszebb hegyvidéki panorámája nyílik.

Abban mindenki egyetért, a vírus után más lesz a világ. Egyesek szerint jobb, mások szerint minden folytatódik. Ön szerint?

Kettősség él bennem. Egyrészt abban biztos vagyok, hogy tisztább, higiénikusabb lesz az életünk, a környezetünk, például biztosan sokkal kevesebb repülő szennyezi majd a bolygónkat. Másrészt olyan nagyon nem hiszek abban, hogy mások lesznek az emberek. Sajnos.

Lehet, hogy ez a mi világháborúnk?

Igen, ezzel a megállapítással teljes mértékben egyetértek! Szörnyű volt az első és a második világégés is, de ez talán még inkább lélekgyilkos. Hiszen ismeretlen, megfoghatatlan az ellenség. Ki tudja, hol van, mikor üti fel a fejét újra, mikor támad megint, és milyen pusztítást végez! Borzalom!

Előtérbe kerülnek olyan eleddig régimódinak tartott fogalmak, mint nemzet, család…

Pontosan így látom. Őszintén megvallom, jómagam sokáig nagyon hittem az Európai Unióban, hogy ez a szervezet valóban új jövőt mutat a kontinensnek. De sajnos nagyot kellett csalódnom. Nem hogy nem állt az élre a vészhelyzetben, de tanácstalanul tekintgetett ki a fejéből. Igen, most már én is azt mondom, a nemzeteké a jövő, ők a szívükön viselik a polgáraik életét. A család mindig is rendkívül fontos, ha úgy tetszik, alap volt számunkra a feleségemmel, tehát, igen, a család, mindig is az a jövő, főként ilyen veszélyes idők alatt és után.

Egyesek szerint a vírus emberi kreáció, biológiai fegyver, mások még a vírus létezését is kétségbe vonják…

Akik kétségbe vonják, azoknak valószínűleg elmeorvoshoz kéne fordulniuk. Az első felvetésre már bonyolultabb a válasz. A nagyhatalmak az ötvenes évek óta, vagyis 70 éve kísérleteznek a legkülönlegesebb, az átlagemberek számára felfoghatatlannak tűnő fegyverekkel. Most is éppen egy ilyen könyvet olvasok. Tehát elképzelhetőnek tartom a felvetést, bár véletlenül sem állítom. Nem vagyok a birtokában biztos információknak, és szerintem a többség szintén nincs.

Egyébként dolgozik?

Úgy döntöttem az első napokban, nem kockáztatok. Az irodám működik, naponta 30-40 percet egyeztetek a kollégáimmal reggel, úgyhogy a rendszer működik.

Szeretett városunk polgárai fegyelmezettek.

Személyes tapasztalataim is ezt mutatják. Persze van néhány hülye, de ez mindig is így volt, így van és így lesz. Ám a többség fegyelme példás, amire én büszke vagyok, igen, ez Gyarmat!

Ön és felesége felajánlott 1 millió Forintot a városnak.

Őszintén mondom, nem gondolkodtunk sokat. Ezt még három hete döntöttük el, amikor nem volt enyhítés, hanem a sűrűjében voltunk. Úgy gondoltuk, segíteni kell. Megtehettük, megtettük. Úgy határoztunk, 300 ezer a Kórház alapítványának, 700 ezer a Városnak. Örülünk, hogy segíthettünk ezzel is.

Hogyan látja, hosszú vagy rövid időre kell berendezkednünk?

Fogalmam sincs. Ha a virológus professzorok nem tudják, én honnan tudjam? Persze, tudom, lassan már mindenki ért ehhez is, mint a magyar focihoz, de én inkább meghagyom ezt a szakembereknek. A tény pedig az, hogy senki nem tud semmit. Csak bízunk és reménykedünk.

Mi lesz az első dolga a vírus után?

Mivel keresztülutaztam az elmúlt 20 évben a világot, ha úgy tetszik, élveztem a világpolgár miliőt, most is a lakóbuszunkba ülök majd be. De amíg eddig Itália felé vettük az irányt, vagy huszonötször, mostantól Magyarhon következik. A feleségem ennek nagyon örül, de most már én is. Olyan csodás a mi szeretett országunk, annyi gyönyörűség vár minket, hogy biztos vagyok, fantasztikus útjaink lesznek az őrület hónapjai után.

(szilágyi)