Az önkormányzat 2017-ben új díjat alapított: a Balassagyarmat Közösségéért elismerést azok a városhoz kötődő személyek vagy közösségek kaphatják, akik önkéntes tevékenységükkel, szervező munkájukkal hozzájárultak a város életminőségének javításához, környezetének megszépítéséhez, értékeinek megóvásához. Az idén Krasznai Kázmér, a Református Egyházközség és a Titan Angels Motorsport és Szabadidő Szervező Egyesület részesült a kitüntetésben. Ezúttal Kazi bácsit mutatjuk be Kedves Olvasóinknak.

– Én nagyon vigyázok az egészségemre! Engem vár a közönség, én nem halhatok meg csak úgy, ukk-mukk-fukk!” – csattan fel a 87 éves, irigylésre méltóan energikus Krasznai Kázmér, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Kazi bácsi, aki minden napját tízperces tornával kezdi, s bár jelenleg gyermekei tiltásának engedve az utcára sem teszi ki a lábát, „békeidőkben” rendkívül aktív életet él: elvégzi a könnyebb házi munkát, sétál, olvas, verset ír és szerepel. Tagja a Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaságnak, ünnepségek, intézményi rendezvények, fesztiválok rendszeres fellépője.

A nyugállományú határőr zászlós, Krasznai Kázmér, az elmúlt 25 évben több mint ötszáz előadást tartott. Megismerteti és népszerűsíti a magyar, a székely és a csángó népdalokat; szaval, énekel, három hangszeren játszik – a nemes emberi érzések és a hagyomány üzenetével.

– A szívemet szólították meg a népdalok. Gyerekkorom óta hallgattam és énekeltem őket. Annak idején a rádióból és a televízióból ismertem meg a székely dalokat, villámgyorsan leírtam a szöveget, és közben megtanultam a dallamot. Már hat-hétéves koromtól táncoltam, énekeltem, szavaltam. Sokszor elmentem székely és csángó műsorokat megnézni, és egyszer csak kigondoltam, mi lenne, ha föllépnék. Már nyugdíjasként, a városüzemeltetésnél éjjeli őrként dolgoztam, először itt tartottam szép műsort a kollégáimnak. Roppant mód tetszett nekik, mosolyogtak, gratuláltak, aztán ennek a sikernek a hírét meghallották máshol is, és meghívtak. A városban majdnem minden óvodában felléptem, az iskolák többségében szintén, előadást tartottam a rendőröknek, a hajléktalanoknak, a tűzoltóknak, a nyugdíjasoknak…  Az egykori vámőr kollégákkal minden hónapban találkozunk, ezekre az alkalmakra mindig új műsorral készülök.

A különleges előadások és a kortalanul friss, lendületes személyiség minden korosztályt elbűvöl. A közönség az élményt hálával viszonozza.

– Rengeteg helyen felléptem, de én ezekért a fellépésekért soha nem kértem, és soha nem kaptam pénzt. Én ezt szeretetből csinálom, és azért, hogy az emberek megismerjék a székelyek dalát. Azt az egyet szoktam kérni, hogy ha tetszett a műsor, akkor írjanak egy köszönő levelet. Mostanra ki tudnám tapétázni velük a kisszobámat. Ezeket a régi köszönő leveleket elő szoktam venni, olvasgatom őket, és visszaemlékezem azokra a csodálatos előadásokra, amikor a közönség fölállva tapsolt.

Kazi bácsi számon tartja az élményeit, örömöt ad és örömből táplálkozik. Emlékszik, hol hányszor tapsolta vissza a közönség, emlékszik, melyik dalt, hogyan fogadták az emberek. Messzemenő nagyra becsüléssel beszél barátairól, ismerőseiről, mindenkiről, akivel a közös élmények összekötik. Ha szóstatisztika készülne beszédéből, a listát a csodálatos, a szép, a nagyszerű és a gyönyörű szavak vezetnék. Jelenleg igyekszik egészséggel túlélni ezt az időszakot, hogy eleget tudjon tenni a további meghívásoknak is.

Kanyó Kinga

Fotó: Sümegi Tamás