A gyalázatos trianoni békediktátum 100. évfordulóján körbefutja a mai Magyarországot egy igaz patrióta. Juhos Gábor közel 50 nap alatt mintegy 2020 kilométert legyűrve tolmácsolja a magyarok üzenetét a világnak.

Az 55 esztendős, Budapesten élő Juhos Gábor – aki civilben gyógyászati segédeszközöket forgalmazó kisvállalkozását igazgatja – június 4-én Sopronból indult nem mindennapi útjára: a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából körbefutja az országot, közel ötven nap alatt mintegy 2020 kilométert tesz meg.

A kivételes sportember tegnapi, felvidéki 50 kilométerje után átjött városunkba, ahol gyarmati lokálpatrióták – Medvácz Lajos ex-polgármester és dr. Szakács Zoltán, a Civitas Fortissima Kör elnöke vezetésével – köszöntötték.

– Fuksz Sándor, a Magyarok Világszövetsége Felvidéki Országos Tanácsának elnöke keresett meg – meséli dr. Czelenk Ferenc, városunk közismert sebész főorvosa -, hogy tudok-e segíteni e kivételes küldetésben? Természetesen első szóra igent mondtam, hiszen ilyen kiváló hazafi minden támogatást megérdemel. Szállást intéztünk neki, de körbevezettük Gyarmat nevezetességein is, és persze este kellemesen elbeszélgettünk.

Juhos Gábor sokadik akciója ez, 1989-ben a romániai falurombolás elleni tiltakozásként elgyalogolt Budapestről Párizsba, de futott ötszáz kilométeres maratont Székelyföld körül a székely autonómiáért, megtett ezer kilométert a reformáció ötszázadik évfordulójának tiszteletére, legutóbb pedig, 2018-ban, a Magyarok Világszövetsége alapításának 80. évfordulóján elfutott a Vereckei-hágótól Ópusztaszerig.

Úgy tervezte, Trianon századik évfordulóján Versailles-ból indul tiltakozó futásra, a koronavírus azonban keresztülhúzta számításait, így született meg a határ menti, mintegy 2020 kilométeres Trianon Maraton ötlete.

– Hol tart most, Gábor? – kérdeztük esti pihenőjén.

– Úgy 1400 kilométer környékén, vagyis a táv háromnegyedét már letudtam.

– Mikor érhet vissza Sopronba?

– Napra pontosan nem tudom megmondani. Előbbre tartok, mint terveztem, két-három nappal korábban érhetek célba. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy nem csak a maratoni távot gyűröm le, hanem minden nap ráteszek még 7-8 kilométert.

– Milyen állapotban van most?

– Semmi gond. A távnak megfelelő fáradtságot érzek, az ilyenkor szokásos, kisebb panaszokkal. Aki fut, az tudja, hogy mindig fáj valami. Fáj a sípcsontom, néha egy-egy izom bedurran, de ezek kezelhetőek. Ez nem verseny, nem kell rohannom, úgyhogy gond esetén belassítok, különböző gyakorlatokat végzek és helyre hozom magam.

– Mi következik?

– Reggel 8 körül útnak indulok a szlovák oldalon és Ipolyságon szállok meg.

– Hogyan bírja a kutyája, Tobi?

– Nyolc éves, vagyis nagyjából egyidős velem, de csak annyit fut, amennyihez kedve van, ott jön mellettem, ahol nincsenek autók, lehetőleg az aszfalt sem süt nagyon. Vigyázok rá, nem akarom, hogy baja essen.

– Milyen üzenetet akar eljuttatni a nagyvilághoz a Trianon Maratonnal?

– Ez mindenekelőtt egy főhajtás azok előtt, akik ártatlanul el kellett szenvedjék ennek a diktátumnak a következményeit. Köztudott, hogy nagyon sokaknak meg kellett halniuk pusztán azért, mert magyarnak születtek. De van egy szimbolikus üzenete a hitetlenek felé is. Azt akarom szimbolizálni ezzel, hogy a 325 ezer négyzetkilométer, Isten által körbekerített, a természet adta hazánkból maradt nekünk 93 ezer négyzetkilométer. Ez pusztán annyi, amelyet egy magamfajta, kicsit már a korban benne lévő és a teljesítményemet is tekintve középszerűnek mondható maratonfutó körbe tud futni. Ezen túlmenően a fiatal generációknak próbálok olyan példát mutatni, amelyből lehet meríteni és töltekezni. Sajnos meglehetősen híján van az ifjú nemzedék a nemzeti identitástudatnak, remélem, ezzel tudok egy kicsit erősíteni ezen, mert mindenki által érthető nyelven teszem, amit teszek. A sportot mindenki a maga nyelvén tudja dekódolni, innentől kezdve nagyon sok dolgom nincsen, csak a vállalásomat teljesíteni. Az Isten áldja a magyarságot!

(szilágyi)

Fotó: Sümegi Tamás