Férjével két gyermeket nevel, a testnevelési egyetem kutató központjában dolgozik, éppen doktorijára készül, mindemellett visszatérő versenyén a legjobbnak bizonyult a korcsoportjában: Blaskó-Perlaky Evelin a sportos életmód nagykövete is lehetne.

Azt mondják, minden kezdet nehéz – már akinek.

„Elég korán kezdtem a barátkozást a sporttal, az első versenyem 6 éves koromban volt az oviban, egy duatlon viadalon indultam, és soha nem felejtem, hogy anya végig mellettem futott.  Ez volt az első megmérettetés és innentől kezdve nem volt megállás. Egyértelműen a szüleim biztatására kezdtem mozogni, ők is rendszeresen sportoltak-sportolnak, apum a mai napig futni jár, anyum pedig már több mint húsz éve kosárlabdázik. Általános iskolában atletizáltam. A BSE pályára jártam edzésre szinte minden nap, rengeteg versenyen vettem részt, sok érmet szereztem egyéniben és csapatban is, nagyon szerettem, rengeteg élménnyel gazdagodtam. 15 éves koromban kezdtem el járni Sztancsik Dodó edzéseire, itt ismerkedtem meg a triatlonnal, duatlonnal és az aquatlonnal. Nagyon jó kis csapat gyűlt össze, sok versenyen indultam, szereztem is érmet, de az igazán nagy szerelem ezután talált rám: a mountain bike. Szász Viktornak köszönhetem, hogy igazolt sportoló lettem. A téli időszakban Dodó edzéseire jártam alapozni, kora tavasszal pedig kezdődtek a 3-4 órás bringázások. Soha nem hittem volna, hogy mennyi mindenre képes vagyok! Rengeteg gyönyörű helyet fedezhettem fel az országban, felkerültem a KSI csapatához, később pedig a Vörös Ördögökhöz. Magyar bajnok lettem a felnőtt nők között. 22 éves koromig minden a hegyikerékpárról szólt, fantasztikus évek voltak.”

A családalapítás után sok minden megváltozott.

„2015-ben férjhez mentem, két gyermeket nevelünk, Bella 3, míg Bodó 2 éves. Bella már oviba jár. Nem szerettem volna kiesni a mozgásból, az áldott állapotom alatt heti kétszer terhestornára jártam. Bella már látja, hogy futni járok, így neki is kellett venni futócipőt, néha jön velem, nagyon szereti, egy kilométert már könnyedén legyűr. Egyáltalán nem erőltettem rá a mozgást, egyszerűen csak látja és akarja csinálni. Pont ezt szerettem volna, mint anno velem a szüleim. Hamarosan már Bodó is csatlakozhat. Van egy nagytesójuk a férjem előző házasságából, imádják őt, Dominik versenyszerűen kajakozik, nem is akármilyen szinten, hiszen magyar bajnok.”

Aligha meglepő, hogy a munkája is a sportról szól.

„ A Testnevelési Egyetem Sportélettani Kutató Központjában dolgozom, sportolók terheléses vizsgálataival foglalkozom. Olyan laborban dolgozom, ahol főleg utánpótláskorú fiatalok jönnek hozzánk, de előfordult már a birkózó válogatott is nálunk. Különböző vizsgálatokat végzünk el – alkatvizsgálat, InBody testösszetétel, DEXA testösszetétel, erőplató, wingate teszt, spiroergometria. Ezek után átfogó képet kapnak az edzők a sportolókról, ez segíti őket az optimális edzéstervezésben. Számos fontos információt tudunk meg egy ilyen felmérés alkalmával, ezeket általában kétszer végezzük el, az alapozó időszak elején és a szezon végén, így kiderül az adott edzésmunka eredményessége. A munkámmal párhuzamosan jelenleg is tanulok, csinálom a doktorit, azt tervezem, amíg itthon vagyok a kisfiammal, addig be is fejezem. Nem könnyű két kisgyerek mellett tanulni és sportolni, de igyekszem beosztani az időmet. A tanulás kell, hogy előre tudjak lépni a szakmámban, a sportolás pedig ahhoz szükséges, hogy kikapcsoljak és legyen energiám tanulni, a gyerekekkel foglalkozni, és természetesen a hétköznapi dolgokat is elintézni.”

Négy év kihagyás után kezdett el újra versenyezni.

„ A kisfiam születése után fél évvel vágtam bele a komolyabb edzésmunkába, szerencsére nem sok idő kellett, hogy visszarázódjak. Aztán elindultam pár versenyen, amit Dodó szervezett itt, a közelben. A nagy visszatérést az idei Palóc Triatlonra időzítettük, és egy rossz szavam sem lehet, hiszen a tereptriatlon sprint számában megnyertem a korcsoportomat (30-34 év)! Őszintén bevallom, a triatlon nagy kihívás volt számomra, mert igen összetett versenyforma, 500 méter úszás, 12 kilométer kerékpározás és 4 kilométer futás. Tisztában vagyok azzal, hogy az úszásom gyenge, így ráfeküdtem a másik két versenyszámra, bízva abban, hogy ott behozom a lemaradásom. Olyan régen indultam ilyen versenyen, hogy nagyon izgultam, nem is tudtam pontosan, mit hogyan fogok csinálni, pedig előtte számtalanszor lepörgettem magamban. Aztán olyan jó érzés fogott el, amikor találkoztam a régi csapattársakkal – Szász Viktor, Gombolai László -, hogy onnantól már tudtam, csak az a lényeg, hogy kihozzam magamból a maximumot. Sikerült! Nagyon nagy élmény volt, hogy a gyermekeim vártak a célban, minden fáradságom eltűnt, mikor odaszaladtak hozzám. Minden számításaimat felülmúltam, 1 óra 2 perc alatt beértem. Az idén még szeretnék indulni a Terep Duatlon Magyar Bajnokságon, illetve a Dodó által szervezett futóversenyeken mindenképpen, és beszorítok még egy monti versenyt is.”

Nincs megállás, de a család áll az első helyen.

„ Általában egyedül edzem, a legtöbbször délben tréningezem, amikor a kisfiam alszik, de a triatlonra készülve felkeltem korán, hogy bringázni és futni is tudjak egymás után. Ez nagyon nem könnyű, mert a gyerekek még nem aludják végig az éjszakát, gyakran előfordul, hogy kétszer-háromszor is felkelek hozzájuk… De hát valamit valamiért. Általában heti három alkalommal edzek, de ha tehetem, minden nap csinálok valamit. Nincs már annyi időm, mint régen, így olyan edzéstervet állítok össze magamnak, hogy intenzívebb és tartalmasabb legyen. Két gyermek mellett minden más értelmet nyer! Első a család, csak ezután jöhet minden más. Szerencsém van, mert a rokonság is besegít, vigyáznak a gyerekekre, míg én edzek, hálás is vagyok ezért. Úgy érzem, most értem meg a versenyzésre, korábban ugyanis könnyebben feladtam, mostanra viszont megtanultam küzdeni, egyúttal értékelni azt az időt, amit magamra tudok fordítani. Nekem a sport a kikapcsolódást, a testi-lelki feltöltődést jelenti, így teljes az életem.”

Szilágyi Norbert