A koronavírus miatt a zeneipar (is) sosem látott nehéz helyzetbe került, de hogyan látja mindezt az a Rigó Zoltán, aki az elmúlt három évtized során koncertek százait hozta a városba?

Hosszú hetek óta állandó beszédtéma a honi zeneipar vírus okozta sohasem látott válsága, mint arról mi is beszámoltunk, a kormány döntése értelmében csak 500 főig lehetséges koncertek megtartása. Legutóbb zenészeket kérdeztünk, ezúttal a színpad másik oldalán álló személyiség véleményére voltunk kíváncsiak.

A népművelőként diplomázott, majd a művelődési központos évek mellett és után az országos hírnévre szert tett Rocktáncházat alapító-működtető, a Madách Filmszínházat igazgató, évek óta lemezlovaskodó Rigó Zoltánt felesleges bemutatnunk Kedves Olvasóinknak, véleménye már csak azért is fontos, mert éppen 32 éve foglalatoskodik koncertek szervezésével-rendezésével, nála hitelesebb személyiséget lámpással sem találnánk szűkebb hazánkban.

Mit szólsz az ötszáz fős limithez?

Kevesen tudják, hogy a 2010-es évek elejétől szinte minden évben megduplázódott a fesztiválok száma, azt is mondhatjuk, hogy Magyarország a fesztiválok hazája lett. Ezzel viszont ellehetetlenültek a kis klubok, hiszen a nyári négy-öt hónapban értelmetlenné vált kinyitni. De ennek lett egy másik hozadéka is, gyakorlatilag mindenki a nagy zenekarokat akarta megszerezni, így nyilvánvalóan egyre drágábbak ezek a fellépők, akiket ezek után ősszel-télen-tavasszal a klubok képtelenek kifizetni. Így állt elő az utóbbi években az a szomorú helyzet – tisztelet a kivételnek! -, hogy a nagy bandák már nem akartak klubokban zenélni. Szögezzük le, ez nagyon nem jó.

Miért?

Elképzelhetetlen, hogy egy fesztiválon termelődjenek ki az új, fiatal, tehetséges zenekarok, hiszen ki hívna meg új, fiatal, tehetséges zenekart oda, ahol mindenki a nagy produkciókat akarja látni?! Az veszett el az elmúlt évtizedben, ami a klubok sajátossága volt régen. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt mondjuk a Tankcsapda hozta magával a Depressziót előzenekarnak, ebből kinőtt egy nagyon sikeres Depresszió, majd a Depresszió hozta magával a Road együttest, amiből lett egy szintén sikeres Road. Mára ez a tehetséggondozás vagy utánpótlás nevelés teljesen kiveszett, az említett okok miatt. Ma már a vidéki klubokba úgy lehet bekerülni fiatal zenekaroknak, ha ismerik a vezetőt és bekönyörgik magukat. Azt mondjuk, hogy nem mennek a tinédzserek koncertre. Hát persze, hogy nem, éppen ezért! Gyakorlatilag egy generáció kiesett! Az elmúlt tíz évben nem jött új fiatal zenekar, mert azt látják a mai fiatalok, hogy 40-50 éves fazonok nyűvik a gitárt a színpadon, így nem tudnak velük azonosulni. Nálunk diszkók is vannak, ott meg pont a huszonéves DJ-k szórakoztatnak, ezért is jönnek a fiatalok megszámlálhatatlanul, mert tudnak velük azonosulni, úgy gondolják, hogy holnap akár ők is felmehetnek a lemezjátszók mögé. Gyarmaton nagyon ment a Rocktáncház még tíz éve is, akkor bármilyen koncertet meghirdettünk, jöttek a fiatalok. De az is sokat elárul, hogy akkoriban csak Gyarmaton volt legalább hat-hét olyan zenekar, aki felment a színpadra és elfogadható produkciót tudott nyújtani, de legfőképpen, zenélni akart, mert ez mára szinte teljesen kihalt. Csodálkozunk azon, hogy koncertre is csak a harmincasok-negyvenesek mennek? Hát persze, mert együtt öregedtek a zenekarokkal.

Egyesek szerint elkényelmesedtek a népszerű előadók-együttesek az elmúlt évtizedben, mert a számtalan falunap, városnap, sörfesztivál, borünnep kényelmes helyzetbe hozta őket: több ezres közönség, egyre komolyabb gázsik.

Ez pontosan így van. A rajongók többsége a szívéhez kapna, ha megtudná, mibe kerül egy-egy kedvence. Maradjunk annyiban, alaposan elszaladtak a gázsik.

Mindenkinek van egy olvasata a vírushelyzetre.

A vírus létezik, mindenkit fenyeget válogatás nélkül, aki ezt kétségbe vonja, arról inkább nem mondok semmit. Hogy a kormányok ezt hogyan kezelik, az széles skálán mozog, jómagam erős közepesre értékelem a magyar lépéseket. Ugyanis szerintem lehetett volna sokkal jobban kezelni.

Hogyan?

Kiszámíthatóbbá kellett volna tenni mindent, egyértelmű döntéseket kellett volna hozni, mire lehet számítani, mondjuk jövő januárig. Elég sok ad hoc lépést láttam.

A helyzet is napról napra változik.

Ez cáfolhatatlan, de határozottabb, egyértelműbb szabályokat vártam volna.

Engedted volna a fesztiválokat, nagy koncerteket?

Semmiképpen sem, mivel egyértelműen ezek a több ezres tömegrendezvények a legnagyobb veszélyforrások. Nézzük meg, hogyan járt Szerbia a nagy nyitással, hetekkel ezelőtt, ezt ki akarja itthon? Örüljünk annak, hogy Magyarországon még ilyen jó a helyzet.

Visszatérhetnek a nagy bandák a klubokba?

Ez csak tőlük függ. Szerintem el kéne fogadniuk, hogy ez van, ezzel a lehetőséggel kell élni. Már ha akarnak. A nagy koncertekre húsz-harminc fős stábbal jártak, de most már ez nem fér bele. Például nálunk, mint sok más klubnál, biztosított a minőségi technika, a biztonsági személyzet, gyakorlatilag elég, ha jön a banda. Lehet hőbörögni, szidhatunk mindent és mindenkit, de attól még ezzel a problémával együtt kell élnünk. És hadd tegyem hozzá, ki tudja, hol a vége, lehet, hogy jövőre is ugyanez lesz a helyzet a vírus miatt.

A háttéremberekről méltatlanul keveset beszélünk, pedig ők kerültek igazán kilátástalan helyzetbe.

Teljes mértékben egyetértek. Az elmúlt évtizedekben rengeteg kiváló szakembert, nagyszerű hangosítót, világosítót, technikust ismertem meg, valljuk be, ők a legnagyobb vesztesek. Mert ők hová tudnak menni banda nélkül, kinek kell a szakértelmük? De egy jó gitáros vagy zongorista, már engedtessék meg, el tud menni zenélni valahová.

A kormány 5,3 milliárd forintot különített el raktárkoncertekre zenekaroknak, 2,1 milliárdot pedig koncertszervezésekre kluboknak. Sok vagy kevés?

Kevésnek semmiképpen nem tartom. Mást ne mondjak, a filmszínházak nagyságrendileg kevesebb segítséget kapnak, pedig biztosan többen járnak moziba, mint koncertre. Megmondom őszintén, nem tetszik, hogy hetek óta a panaszkodás uralja a médiát. Persze, a mi életünkben sohasem látott nehézséggel kell szembenézni, ám a vírus mindenkit fenyeget, ezért bármilyen segítségnek örülni kell. Erre a 7,4 milliárdra azért nem legyintenék.

A kluboknak meghirdetett pályázaton részt veszel?

Hogyne, ez nagyon jó dolog. Ahogy mondottam, ha közelebb hozzuk a fiatalokhoz a zenét, már megérte. Hozzuk ki a legjobbat magunkból a vírus szorításában is. Nem csak mi, szervezők, hanem a zenészek is. Ennél jobbat nem tudok 2020 augusztusában.

(szilágyi)

Fotó: Sümegi Tamás