Európa kettészakad és a mi térségünk országai maradnak meg a hagyományos Európából. A turisták európai városokként látják majd Budapestet, Varsót, Krakkót, Prágát, Pozsonyt. Ez nem lesz azonban magától, ezeknek az országoknak óriási ellenszélben, a háttérhatalom befolyásolási törekvéseivel szemben kell önállóságukat megőrizniük. Többek között ezekről beszélgettünk Győrfi Károllyal, az Európa felszámolásának fő tényezői című könyv szerzőjével.

Győrfi Károly 1941-ben született, a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán végzett, a vegyiparban és a gyógyszeriparban dolgozott felsővezetői beosztásokban. Összesen 95 országban járt, dolgozott, Távol-Kelettől Amerikáig. Gazdasági és szakmai cikkei hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. Egész életében kötődött a Magyar Evangélikus Egyházhoz, lakóhelyén, Óbudán 12 évig volt a gyülekezet világi vezetője, előtte 20 évig presbitere. Feleségével két lányára és három unokájára büszke. 2004-ben jelent meg első könyve (Rendszerek és a rendszer(telen) váltás), a Keresztényüldözés a 21. század elején című harmadik kötete 2016-ban a második kiadást is megélte, de nagy visszhangot váltott ki legutóbbi, három évvel ezelőtti Európa ​értékrendi válsága, úton a vég felé című tanulmánya is.

Európa felszámolásának fő tényezői címmel jött ki a minap új könyve, amelyet mi is ajánlottunk olvasóinknak. Miért foglalkozik egy vegyészmérnök társadalmi-politikai kérdésekkel ilyen mélységben?

A negyedik könyvem utáni médiavisszhang és a könyvbemutatók során feltett sok kérdés ösztönzött arra, hogy tovább kutassam az általános európai helyzet válságjelenségeit, mert a keresztény értékrend válságán túl más fontos tényezők is hozzájárulnak ahhoz, hogy az európai civilizáció, kultúra a végső hanyatlás fázisába jutott. Magával a könyvírással megvártam a 2019. májusi Európa Parlamenti választásokat, mert reméltem, hogy a választásokkal pozitív fordulat következik be, és a léket kapott Európa hajó megmenekülhet. A várakozásom nem teljesült, így azonnal hozzáláttam a könyv megírásához, a nagy veszélyre figyelmeztetés szándékával.

Az iszlámnak nagy terjedelmet szentel, ez nagy értéke a könyvnek, mert az átlagembernek csak halvány fogalma van erről a vallásról-kultúráról-életmódról. Különösen figyelemre méltó az iszlám alapművek – Korán, Szíra, Hadisz – ismertetése.

Európa lakósságának nagy része, lehet, hogy már többsége, vallási analfabéta. Nem ismerik a keresztény vallás alapelveit, értékeit, sokan azt is mondják, hogy legyünk értéksemlegesek, ami egyszerűen fából vaskarika, hiszen mindennapi életünket bizonyos értékek mentén éljük. Az értékek irányfények, melyek cselekedeteinket meghatározzák. Ha nincs irányfény, akkor céltalanul bolyongunk. A vallási analfabétizmus fokozottan érvényes az iszlámra. Az átlagember nem ismeri az Európát és a világot is meghódítani akaró és ezt küldetésének hirdető iszlám tanokat, a vallási és a politikai tanokat sem. Több helyen voltak halvány és eredménytelen próbálkozásaim, hogy közép és/vagy felsőfokú intézményekben tényszerűen, tárgyszerűen, nem minősítve, pláne nem bírálva, néhány órát erre áldozva mutassák be a diákoknak az iszlám tanításának lényegét. Könnyen készíthető ehhez egy 30-40 oldalas írott anyag is, mely érthetően összefoglalja az iszlám alapművek fő üzeneteit. Ezen rövid összefoglaló anyagot persze a médiumok is ismertethetnék. Így a hétköznapi ember képet kapna arról, hogy mi vár rá, ha az idegen civilizáció, kultúra, vallás uralkodó lesz Európában.

Kiemelten foglalkozik azzal az öt nyugat-európai országgal, ahol küszöbön áll a nemzethalál, az átlagembernek erről sincs sok fogalma.

Igen, sajnos az emberek többsége nem igazán foglalkozik a közép-hosszú távú jövőjével, többnyire a mának él. A nyugat-európai országok jelentős része a nemzethalál állapotához egyre közelebb jut. Gyorsan tisztázzuk a nemzethalál fogalmát: erről akkor beszélünk, ha az idegen civilizáció, kultúra, vallás képviselői az adott országban többségbe (51%) kerülnek. Statisztikusok, matematikusok számításai – valószínűség számítások valódi demográfiai, bevándorlási, stb. adatok alapján – szerint a könyvben részletesen tárgyalt öt ország 30-40 éven belül a nemzethalál állapotába jut, az őslakosság kisebbségbe kerül, annak minden következményével együtt.

Nem titkolja, A keresztény egyházak vezetési válsága című fejezeten sokat töprengett, végül berakta a kötetbe. Miért hezitált?

Főleg ezen fejezet miatt olvastattam el a kéziratot a három civil ismerősön túl három, általam nagyra tartott pappal is. Kettő közülük egyházi vezető is volt. Kérdeztem magamtól: nem taszítok-e sok, ma még Krisztus-követő hívet, és ez nem eredményezi-e azt, hogy a hívek száma tovább csökken? Nem adok-e muníciót a világszerte, de különösen Európában, a keresztényellenes erőknek ahhoz, hogy még nagyobb intenzitással folytassák a kereszténység, a keresztény értékrend elleni támadásaikat? Ilyen megnyilvánulásommal hogyan teszem gyengévé hitemet és mennyiben vagyok Isten ügye mellett tanúságtevő? A Biblia azt tanítja, hogy valljuk meg hitünket és tegyünk tanúbizonyságot kereszténységünkről. Ha én pesszimistán azt vetítem előre, hogy a kereszténység, a keresztény egyházak vezetése válságban van, és ez belülről hozzájárul a keresztény Európa felszámoláséhoz, akkor én nem a hitemről, hanem éppen ellenkezőleg, hitetlenségemről teszek nagy nyilvánosság előtt tanúbizonyságot. Mert, bár napi rendszerességgel olvasom a Bibliát, mégsem hallom meg az örömüzeneteit. Ez utóbbiak közül legfőképpen azt, hogy Isten velünk van, velünk vándorol földi utunkon, és az Úr nem hagyja el övéit. Ebben kell ugyanis erősen hinnünk és akkor megmaradunk. Végül úgy döntöttem, hogy mégis foglalkozom a könyvben a keresztény egyházak válságával, a válság nagyon is kézzelfogható jeleivel. Ugyanis arról, hogy a kereszténység válságban van, marginalizálódik, társadalmi befolyása csökken, a templomok fokozatosan elnéptelenednek, arról, hogy a hívek száma csökken, nem a nyáj, hanem a pásztorok tehetnek. “A fejétől a hal” népi bölcsesség alapján pedig a klérus, a papsági hierarchia felső  rétege, vezetése felelőssége egyértelmű. Egy ország vagy vállalkozás állapota is döntően függ a vezetés minőségétől, teljesítményétől, és ugyanez igaz a keresztény egyházakra is.

Lehet, hogy a nyugat-európai országok sorsa már megpecsételődött, viszont úgy tűnik, Közép-Európa lehet “a béke szigete”.

Számomra egyértelmű, a nyugat-európai országok sorsa, ha csak valami csoda nem történik, megpecsételődött. A marxi-lenini tanítás fő elemei, a  keresztényellenességen túl az internacionalizmus és más alapelvek egyre inkább uralkodóvá válnak ezekben az országokban. A legutóbbi hetek eseményei is ezt támasztják alá. Az értékrendi válságról írott előző könyvem borítója azt vízionálja, hogy Európa kettészakad és a mi térségünk országai maradnak meg a hagyományos Európából. A turisták európai városokként látják majd Budapestet, Varsót, Krakkót, Prágát, Pozsonyt. Ez nem lesz azonban magától. Ezeknek az országoknak óriási ellenszélben, a háttérhatalom befolyásolási törekvéseivel szemben kell önállóságukat megőrizniük. Nagy feladat ez, de nem reménytelen a siker.

Hogyan látja hazánk esélyeit?

A magyar nemzet megmaradásához az kell, hogy nemzeti érzéseinket, magyarságunkat folyamatosan ápoljuk, erősítsük. Ehhez tudnunk kell azt is, hogy mi magyarok milyen sokat adtunk Európának és a világnak. Ezek mind az egészséges önbizalmunkat növelik, magyarságtudatunkat erősítik. Amíg Nyugat-Európa értékvesztett állapotban van, Magyarországról ez még nem mondható el. A 2010 óta nagy támogatottsággal az országot irányító kormány az európai keresztény alapértékek gondozása, erősítése terén sokat tett. Három tényezőt emelnék ki. A jövő nemzedéke, az ifjúság értékrendjének formálását szolgálja, hogy egyre több óvoda, általános- és középiskola került egyházi fenntartásba. Ma már jóval több, mint 200 ezer gyerek jár ilyen oktatási intézménybe. 2013-ban választhatóan bevezetették a hit és az erkölcstan oktatást, mellyel a vallási analfabetizmus csökkentéséhez is hozzájárultak. Látványosan sokat tett a Kormány a magyar nemzet határokon átívelő egyesítése érdekében. A Magyarellenes Koalíció (MEK) emiatt is támadja a Kormányt, mondván, sokba kerül. Azon kívül, hogy az erre fordított milliárdok a nemzet megmaradását szolgáló legjobb befektetések közé tartoznak, az összegek eltörpülnek például a négyes metró építése során eltűnt 160 milliárdhoz képest, vagy az ország adósságcsökkentésével évente megtakarított 5-600 milliárdhoz képest. Ne feledjük: a 2002-2010-es időszak elhibázott gazdaságpolitikája következtében a magyar államadósság kamatterhe évente 1200-1300 milliárd volt. Az Orbán kormányok adósságcsökkentő, gazdaságélénkítő politikája eredményeként az éves kamatteher már “csak” 6-700 milliárd. És rendkívül fontos, hogy a Kormány a hazánkat is sújtó demográfiai válságot nem idegen kultúrájú, vallású tömegek behozatalával, hanem példátlan családtámogatási program megvalósításával kívánja megoldani. Ez sokba kerül, de a legjobb befektetés, mely a jövőt építi. Persze a gyerekvállaláshoz elsősorban nem pénz, hanem gondolkodásbeli rendszerváltás kell. Annak felismerése, hogy a gyerekkel adunk legtöbbet magunknak és a hazánknak is, sokkal többet, mint a lelkiismeretesen végzett munkánkkal. Azt gondolom, hogy 10-15 éves távlatban tudjuk majd megítélni, hogy a fejekben, a szívekben megtörtént-e a kívánt rendszerváltás?

Mit jelent az ön számára Európa?

Számomra Magyarország az elsődleges, de Európa is fontos azért, mert mi Európában vagyunk. Leegyszerűsítően azt szokták mondani, hogy a nemzetközi kapcsolatokban általában nincs se barát, se ellenség, csak érdek van. Magyarországnak is azt kell szem előtt tartania, hogy melyek az alapvető érdekei és a mindenkori vezetésnek ezeket kell képviselnie. Magyarországnak fontos érdeke, hogy Európa egységben megmaradjon, túlélje azt a sokféle válságot, amiben jelenleg van.

Lát esélyt arra, hogy Európa húsz év múlva is az az Európa lesz, amelyre méltán vagyunk büszkék, mi, európaiak? 

Nagyon kevés esélyt látok erre. Ha rövid időn belül Nyugat-Európában és az Európai Unió vezető szerveinek politikájában drámai fordulat nem következik be, akkor Európa nyugati felének történelmileg rövid idő, néhány évtized alatt vége lesz. Nagy kérdés, hogy Nyugat-Európa a mi térségünket magával rántja-e, vagy meg tudunk maradni hagyományos európai civilizációként, kultúraként? Ebben viszont nagyon reménykedem.

Mit tehet a hétköznapi ember? 

Először is fel kell ismernie azt, hogy az európai civilizáció, kultúra nagy veszélyben van, az eltűnés felé mozog. Ha ezt felismerte, akkor mindenképpen a nemzet, a haza iránti szeretetét, a magyarságtudatát kell erősítenie, valamint a hagyományos férfi-nő kapcsolat alapján épülő családban a fajfenntartási ösztönét is erősíteni kell, magyarán több gyereket kell vállalnia. Végül, de nem utolsó sorban a magukat kereszténynek vallók erősítsék hitüket, tegyenek tanúságot erről, törekedjenek a kereszténység alaptörvénye, az évezredek óta változatlan érvényű Biblia tanítása szerint élni és imádkozzanak hittel, élő reménységgel. Európán belül Magyarország egyelőre tartja magát. Viszont, ha 2022-ben az 5-6 párti Magyarellenes Koalíció (MEK) kerülne hatalomra, akkor hazánk is elindul a biztos nemzethalálhoz vezető úton. Mert egyetlen ország sem maradhat meg, ha  önmaga ellen fordul.

Szilágyi Norbert