140 éves a balassagyarmati szakmunkásképzés. A NMSZC Szondi György Technikum és Szakképző Iskolája, mint Nógrád megye egyik legnagyobb szakképzője és egyben egyik legrégebbi oktatási intézménye, ez alkalomból rendezvénysorozatot indított, melynek első nyilvános állomásaként kerítés és kopjafa avató ünnepélyre került sor.

  • Kerítés avató ünnepséget ugyan hagyományosan nem szokás rendezni, de ez a kerítés és a hozzá tartozó faragott kapu több szempontból is rendkívüli, ugyanis hosszadalmas elkészülte közben szimbólummá forrta ki magát – mondja Tanka Ágnes intézményvezető.

A kerítés a Szondiban férfi szakmákat tanuló diákok keze munkáját dicséri, kőműves, hegesztő, fafaragó tanoncok építették szakoktatóik irányításával, örömteli kaláka hangulatban. A míves faragásokat az egykori szondis tanuló, Kanyó Balázs készítette, aki kopjafával is megtisztelte egykori megbízója, Kopcsányi Ottó emlékét. A ritkaságnak számító és felbecsülhetetlen eszmei értéket képviselő utcafronti épületelemek a Nógrád Megyei Szakképzési Centrum és az Ipoly Erdő Zrt. támogatásával jöttek létre.

  • A kerítés és a kapu valójában az intézmény és a szakképzés lényegét tömöríti magába. Az iskola 140 évét örökítettük meg benne, a tanoncok keze munkáját, a nálunk tanulható szakmákat, egykori igazgatónk álmát, életművét és a Szondi-eszmét.

„A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell” – ezt a mottó fogadja a szondis diákokat belépve iskolájuk kapuján. A két dombormű a Szondi-legendához kapcsolódik. Jobb oldalon az áruló varga jelenete látható, bal felől a két apród hűségtétele Szondi előtt, az ornamentikában tulipán motívumokat alkalmazott a fafaragó. A kerítés és a kapu elkészítésének folyamata kisfilmen megtekinthető az intézmény webes felületein.

  • A jubileumi tanév ünnepségsorozatát, ha a körülmények engedik, tavasszal folytatjuk a Szondi-napokon, készülünk iskolatörténeti kiállítással, öregdiák találkozóval, és versenyeinkkel, rendezvényeinkkel szeretnénk városi méretűvé kiterjeszteni az ünnepet – tette hozzá az igazgatónő.

1880-ban a balassagyarmati tanítók „kilátás nélkül minden díjazásra, az eddig teljesen elhanyagolt ismétlő iskolai tanköteleseket tanítani készséggel ajánlkoztak”, s ügyüket a helyi ipartestületi elnök is magáévá téve, ipariskolát alapítottak. Az intézmény kezdetben a polgári iskola épületében működött, majd nem sokkal később az állami elemi iskola fogadta be. Saját épületet csak az 1938/39-es tanévben, az állami elemi iskola megszűnésével tudhattak magukénak. A második világháborút követően újjáépítés és bővítés, 1960-ban további fejlesztések következtek, ekkor alakították ki a Megyei Bíróság alagsorában működő tanműhelyt is. A tanulók létszáma 1962-ben 385 volt, 1970-ben meghaladta az 1000 főt. 1978-ra nyilvánvalóvá vált, hogy szükségessé vált egy önálló új központi épület létesítése, de erre csak a százéves jubileum után kerülhetett sor.

Kanyó Kinga

Fotó: Danka Bálint