Több intézmény is kiállítással emlékezik meg Farkas Andrásról, születésének 100. évfordulóján, a művész arcának különféle vonásait kiemelve. Farkas András rendkívüli életművet, rendkívüli tanítványokat és máig tapintható pedagógiai lenyomatot hagyott örökségbe. A jubileum alkalmából Balassagyarmat méltóképpen válaszol.

Sóhaj és kiáltás

Ezzel a címmel nyílik kiállítás a balassagyarmati képzőművészet megkerülhetetlen alakjának tiszteletére a Jánossy Képtárban október 17-én. A címválasztásban Farkas András világának kettősségét ragadta meg a tematikus kiállítás kurátora, Zolnyánszki Zsolt Benedek.

  • Farkas András hányatott sorsú ember volt, sokkoló élményekkel tért vissza a hadi fogságból a civil életbe. A magyarság tudata, a paraszti élet esztétikai és erkölcsi értéke, a szülőföld és a vidéki táj szeretete innentől egyre erősebben nyilatkozott meg művészetében. Ezután megélte a háború utáni diktatórikus Magyarországot, erre az élménykörre is reagált művészetében. A két terem válogatása azt az egész életét végig kísérő kontrasztot mutatja be, hogy mi az, amiben élt, és mi az, amire vágyott – mondja a galériavezető.

Őszi emléknap

A festészet napja Balassagyarmaton alcímmel rendez konferenciát és kiállítás megnyitót a Madách Imre Városi Könyvtár a Mohácsi József Alapítvány társszervezésében október 20-án a könyvtár galériájában, illetve kupolatermében. A tárlat anyagát Az ember tragédiája című műhöz készített illusztrációk alkotják.

A Csach Gábor művészettörténész – polgármester elnöklésével szervezett konferencián Dr. Praznovszky Mihály, Csegezi Tamásné és Dr. Szabó András előadásait hallgathatják meg az érdeklődők, a Madách-illusztrációk, valamint tanítványi visszaemlékezések tematikában.

A százéves fiatalember

Épp a művész születésnapján, november 30-án nyílik meg az Artéria Galéria és Klub emlékkiállítása a Teleki utcában. A karikatúrákat is bemutató tárlat Farkas András személyes alakját hozza közel a látogatókhoz, leginkább azt a szellemes, bohém művészlelket, akit az általános és középiskolás gyerekek, ismerősök és barátok ismertek. A kiállítást Pénzes Géza nyitja meg.

  • Úgy maradt meg az emlékezetünkben, ahogy gimnazistaként a rajz órán megismertük, ahogy az utcán sétált, gesztikulált vagy úri mód köszönt. Humorát nevelési eszközként is használta, szellemes példabeszédekkel okított minket az életben való boldogulásra. Nem ismertem olyan diákot, aki ne élvezte volna az óráit, vagy ne szerette volna őt, mint tanárt és embert. Pozitív szemléletű és derűs személyiség volt, akit Balassagyarmaton kivétel nélkül mindenki kedvelt – emlékezik a szintén művész-tanárrá lett tanítvány.

(kanyó)