A koronavírus második hulláma napról napra erősebb, a kormány kihirdette a veszélyhelyzetet, a kórházi kezelésen túlesett Csach Gábor polgármesterrel beszélgetünk.

Ezúttal korántsem kötelező udvariasság: hogy van?

Köszönöm, már sokkal jobban. Enyhe covid-tüdőgyulladással feküdtem otthon, egy hét izomfájdalom, lázas és köhögős tünet után újabb vizsgálatot javasoltak az orvosok, mert nagyon rossz közérzetem lett, hányingerrel, legyengültséggel. A CT ki is mutatta, hogy tovább romlott a covid-tüdőgyulladásom. Ekkor befeküdtem, és megkezdődött a kórházi gyógyításom, száz feletti betegtársammal párhuzamosan. Nyilván nem vagyok szakember, de amit az orvosok elmagyaráztak, röviden úgy foglalható össze, hogy a covid-tüdőgyulladás egy alattomos fráter. Tulajdonképpen
csak a CT-n nyomon követhető és adott esetben egy durva allergiás reakcióba robbanhat. Az orvosok figyelik az artériából reggel-este levett vérgáz és a vénából vett úgynevezett viharparamétereket. Óriási fegyelmet igényel, hogy mikor, mivel és hogyan avatkozzanak be, például az immunrendszer blokkolásával, hogy a még súlyosabb állapotot elkerüljék. Szerencsére sokkal többet tudnak már a betegségről, mint tavasszal, de még így is csupa meglepetés ez a vírus. Félelmetes. Szerencsére nyolc nap kezelés után hazatérhettem, még  van itthon 4-5 nap szteroidos lábadozás, de teljes home office üzemben dolgozom, tulajdonképpen már a kórházi utolsó napokban is.

A kórházban megtapasztalhatta a sokat kritizált egészségügy állapotát.

Már tavasszal is láttam azt a példás munkát, amit a kórházban végeztek az egészségügyi dolgozók. Gondolják el, 12 órás műszakokban teljesen beöltözve gondozni a betegeket, három kesztyűben vénát, artériát találni. A mostani jóval nagyobb leterheltségben is ugyanezt a mérhetetlen fegyelmet és derűt tapasztaltam. Ráadásul úgy, hogy heves megyei kollégák egészítik ki minden nap a csapatot. Nagyon nehéz a betegeknek, hogy szkafanderes lányok és fiúk gondozzák őket, de csoda, amit művelnek. Én is csak a legnagyobb hálával tudok rájuk gondolni, bár csak a hangjuk, a termetük és a maszkjukra írt neveik alapján tudtam különbséget tenni közöttük. Nagyon jó volt látni, hogy egészen fiatal, a Szent-Györgyiből nemrég kikerült nővérek és a rutinos kortársaim hihetetlen team munkában milyen nagyszerű munkát végeznek. És persze eközben a normál kórházi üzem is zajlik, jóval szigorúbb keretek között. Akit ez nem inspirál nagyobb önfegyelemre és felelősségre, az nem
tiszteli se a munkát, se az életet!

Elkeserítő látni a vírustagadók felelőtlenségét.

Sajnos, akik tagadják a covid fertőzés súlyosságát, azok nemcsak a saját életükkel játszanak, hanem másokéval is. Nem nehéz belátni, ha egy középsúlyos covid-beteget 8-15 nap alatt gyógyítanak meg, akkor jó-e, ha a fertőzés száma megugrik, mert valakik úgy gondolják, ez csak egy sima influenza. Dolgozni mennek tünetekkel, elhagyják a karantént, elküldik a gyereküket oviba, miközben otthon fekszenek lázasan. Nem, ez nagyon nem egy sima influenza, és nagyon nem mindegy, hogy mennyire vigyázunk egymásra, hogy a fertőzés valamennyire kordában tartható legyen, hogy maradjon ágykapacitás a súlyos betegeknek. Ötven év felett mindenkinek van valami nyavajája: túlsúlyos, láncdohányos, cukros, vérnyomás problémák, urológiai gondok terhelik, a hormonok és az immunrendszer sem a régi. A covid pedig megtalálja a kiskapukat, nem érdemes játszani a maki majmot.

A tavaszi első hullámhoz hasonlóan a kormány kihirdette a veszélyhelyzetet, milyen feladatokat ad ez a város első  emberének?

Arra számítottam, hogy már októbertől visszaáll a rendkívüli helyzet, de jobb később, mint soha. Semmi különös nem történik, újraindul az a gyarmati ellátási és operatív gépezet, ami tavasszal már kiválóra vizsgázott. Most persze sokkal nehezebb a helyzet, hiszen az emberek tartalékai kimerülőben vannak, a leállás nem lehet olyan drasztikus. Bízom benne, hogy sikerül minden problémát megoldanunk most is, csapataink harcban állnak, Balassagyarmaton nagyszerű közösségben élünk.

Mi most a legfontosabb?

Ugyanaz, mint tavasszal: fegyelem és összetartás. Nincs mese, be kell tartani fegyelmezetten a szigorításokat, most nem szégyen túlzottan óvatosnak lenni. Akinek tünete van, maradjon otthon, kerüljük a tumultust, tartsunk távolságot, legyünk célirányosak, zárt helyen nagyon rövid ideig, maszkban tartózkodjunk, figyeljünk a higiéniára és óvjuk az idős beteg embertársainkat. És sokat beszélgessünk telefonon, interneten egymással, mentálisan ez most sokkal nehezebb időszak lesz sajnos. Vigyázzunk egymásra!

(szilágyi)