„Pedagógusnak születtem, de amikor először jártam a Pethő Intézetben, akkor döbbentem rá, hogy ez az én utam” – Jakubecz Andrea, a Mosoly EGYMI fejlesztő pedagógusa Balassagyarmat Kiváló Pedagógusa kitüntetésben részesült.

Orvos szülők gyermekeként korán belé ívódott, hogy a segítségnyújtás és a szolgálat nem nehézséget, hanem felelősséget, örömöt és értékes pályát jelent. A tanárnő a Balassi Bálint Gimnáziumban érettségizett, majd a Pethő Intézetben végzett konduktorként. A csecsemőotthonban, majd a pedagógiai szakszolgálatnál dolgozott, több mint 15 éve a nyírjesi intézmény fejlesztő pedagógusa. Számos speciális képzéssel és szakértői képesítéssel a háta mögött is, drukkal kezdődik minden tanév.

„Az új gyerekek mindig kihívást jelentenek. Vajon el fogad ? Megszeret? Aztán nem biztos, hogy meg tudom őt tanítani bukfencezni év végére, de ha meri és próbálja, nekem az már siker. Ha várja a csütörtököt, mert akkor van óra, az nekem siker. A kisgyerekek korosztályában még látványos eredményeket lehet elérni. A fiatal felnőttek mozgásállapota már elért egy bizonyos szintet. De kerekes székben is lehet táncolni, és a ló hátára is felülök mögéjük, hogy a mozgás által örömtelibb életük legyen.”

Andi néni biztosan megoldja! – ez a szlogen fémjelzi Jakubecz Andrea munkáját, a laudációban a közösségi szerepvállalást emelték ki a díj átadói.

„Nagyon boldog vagyok, hogy a kollégáim, az intézményvezető felterjesztésére átvehettem ezt a díjat. Jól ismernek a munkatársaim, valóban a közösség az erősségem. Ha másképp nem, hát gumipókkal odasegítem a tanítvány lábát a pedálra, mert az nem lehet, hogy valamelyikük ne próbálja ki a biciklit. A sportot bármilyen mozgásállapotban gyakorolni kell, ez fontos része az én életemnek is.”

Az építészmérnök férj és a négy tehetséges gyermek, valamint a nagycsalád biztonságot adó öleléséből töltekezve, jókedvvel, derűvel, optimizmussal folyik a munka, a sokszor lelkileg is megterhelő helyzetek kezelése.

„Nekem születésem óta egy rózsaszín szőnyeg van leterítve. Bekerültem egy szeretet buborékba, aminek az áldásait azóta csak élvezem. A szüleim, aztán a férjem szülei, majd a saját családunk… Most látom csak, hogy mindig könnyű volt adni, jókedvűen dolgozni, mert volt miből adnom.

A család nagyon nagy erőforrás, és nekem ezért az adományért még küzdenem sem kellett. Tudatában vagyok annak, hogy enélkül nem tudtam volna a gyermeki, naiv létben megmaradni, és ezért végtelenül hálás vagyok.”

Alázat, szerénység, jóakarat, gondoskodás, táplálás és növelés – az istennői energiák, amelyek ha egyszer megfelelő súllyal lesznek jelen a világban, mindig sütni fog a Nap.

„Nem tartom magam okosnak, sem különlegesnek, egyáltalában véve nem vagyok tudatos ember. Engem a szívem vezet, és a gyerekek felé, a szakmai helyzetek felé is érzelmi oldalról közelítek. De még abban is szerencsém volt, hogy a vezetők, akiknek a kezei alatt dolgoztam, ezt megértették és kiaknázták a tanítványok és a közösség javára.”

(kanyó)