„Olyan, mintha a levegőt vették volna el tőlünk” – így érzi magát egy muzsikus cigány, aki nem játszhat. Így érzi most magát Baranyi László Sneci, a híres balassagyarmati muzsikus dinasztia sarja.

„Nekünk ez a helyzet most olyan, mintha kaptunk volna négy év börtönt. Mi az életörömre vagyunk hangolódva, s az, hogy ezt nem tudjuk napról napra megélni, olyan, mintha nem kapnánk enni vagy inni.”

A muzsikus cigányok ugyanis bandában játszanak. Lényükből fakad a jelen idejűség és az anyaghoz kötöttség, így zenéjük sem lehet más, csak a legszorosabban Földhöz, hús-vér emberi tapasztalathoz kötött és közvetlen. Századokon át kísérői voltak az életeseményeknek a tejfakasztó ünneptől az elhantolásig. Az örökítő anyaggal együtt adták át a hangszert a következő nemzedékeknek, így zenéjük, mióta csak élnek e hazában, soha nem hallgatott el. Egészen addig, míg el nem jött 2020 márciusa.

„Ahogy elkezdtek bezárni a nagy szállodák, éttermek, már akkor az volt a személyes következtetésem, hogy ahhoz, hogy elérjük, ahogyan 2019-ben éltünk, legalább két-három év kell. Nagyon sok embert érint ez, nem csak a muzsikusokat. Táncosok, sminkesek, világosítók stb. Budapest turisztikai világváros, s akik ebben a szektorban dolgoztak, azok csaknem mindannyian munkanélkülivé váltak.”

Megállt az élet, Sneci brácsája pihen. Mivel felesége a vendéglátásban dolgozik, ezért tavasz óta vagy csak az egyiküknek van, vagy egyiküknek sincs állása, felváltva.

„A feleségem étteremben dolgozott, ahol rögtön szélnek eresztették őket, és szó sem volt arról, hogy esetleg szeptemberben ki fognak nyitni. Nyáron ideiglenesen újra lett munkahelye, de az étterem ősztől nem tudta fenntartani magát csak kiszállításból. Ami engem illet, az idén kilenc hónapra jutott összesen hat fellépés, az éves átlag nem fogja elérni azt, amennyit tavaly egy hét alatt muzsikáltam.”

Ilyen körülmények között fordulhat elő, hogy a magyar kultúra talán leghíresebb követei letették a hangszert, és elvégezték a biztonsági őr tanfolyamot. Így fordulhat elő, hogy a prímás verseny győztese hulladékszállító autón dolgozik ezekben a napokban is, hogy pizza futárnak, közterület felügyelőnek vagy ételkihordónak szegődtek el a magyar muzsikus cigányok.

„A fiatalok közül nagyon sokan albérletben laknak, kisgyerekeik vannak, egzisztenciálisan rettenetesen megterhelő helyzetbe kerültek. De ennek a depresszió közeli állapotnak van másik oka is. Aki zenész, annak az élete a zene. Nem biztos, hogy bármi mást is tud csinálni.”

És akadt olyan, aki nem tudta letenni a hangszert, hát összetörte.

„A magyar kormány a világon egyedülálló módon támogatja a cigányzenészeket, ezért indult el 2018-ban a Muzsikáló Magyarország Program. Köszönhetően a Kormánynak, a Hagyományok Házának, és személyesen Pál István Szalonnának, ezen az úton kaptunk segítséget. Nem segélyt, hanem munkát. De sajnos első körben sok zenekar kimaradt a keretből, ezért ők az EMMI elé vonultak, átnyújtottak egy petíciót, és eljátszották az Eltörött a hegedűm című nótát. Ez az élmény nagyon megrendítő volt mindannyiunk számára.”

Hegedűt törten, muzsikust bajban nem hagyunk! – ezzel a címmel jelent meg másnap Fekete Péter államtitkár posztja, aki a petíció mellé egy törött hegedűt is kapott a tüntető muzsikusoktól. „Az államtitkárságon a petíció átnyújtásának éjszakája újratervezéssel (…) telt, hogy bármi áron, de segítséget találjunk a jogosnak tűnő felvetésre. (…) 24 óra alatt megjavítottuk a hegedűt, 24 óra alatt megoldást találtunk a roma muzsikusok problémájára” – szólt az államtitkár válasza.

„Így jutottunk el novemberig. Nehezen telnek a napok, de közben nem tudok elég hálás lenni egyrészt a munkáért, másrészt a gesztusokért.

Amit az elmúlt években tapasztaltam, az már nem az én világom. Az emberek nagyon eldurvultak, a televízió nézhetetlen, csak a rossz jön belőle.

Valahogy mégis van egy olyan érzésem, hogy az emberek tanulnak ebből az egészből, és jobban meg fogják becsülni a szépséget és a jót, a munkát és az ételt is. Mélyen belül bízom egy szebb világban.”

Baranyi László Sneci, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett muzsikusa 1954-ben született Balassagyarmaton. 21 éves korában letette az előadó művészi vizsgát, azóta a brácsoval és muzsikus kollégáival beutazta a világot. Fellépett többek között a Párizsi Operában, az amszterdami Royal Concertgebouwban, a Monte-Carlo-i Hotel de Paris-ban. A Nemzeti Cigányzenekar egyik alapítója, tagja volt Sánta Ferenc, Járóka Sándor vagy Kállai Kiss Ernő zenekarának. A fiatal prímások közül együtt muzsikál többek között a Liszt-díjas Radics Ferenccel vagy Ifj. Sárközi Lajossal.

Az egyik, koncertnek álcázott, rezgésemelő gyógyító szertartás felvétele, melyen Sneci is látható, a 100 Tagú Cigányzenekar Hit Parkban tartott előadásán készült.                                                                              Kanyó Kinga