Az idei év legfontosabb tanulsága, hogy lehetsz te nagyon akaratos és nagyon tökös, mégis végtelenül törékeny vagy, ezért hát valóban becsüljük meg a magunk és mások életét! – summázza 2020-as tapasztalatait városunk közismert sportembere, Sztancsik József Dodó.

Emlékszel ennyire borzalmas évre?

Maradjunk annyiban, hogy az idei történések többsége végképp nem szerepelt a bakancslistámon… Pedig milyen nagy tervekkel vártuk 2020-at! Márciusban kezdtük volna a Sporthőseink Balassagyarmaton  elnevezésű sorozatot, amivel a Mozdulj Gyarmatig hat alkalommal hoztunk volna el nemzetközileg elismert sportolókat, az első találkozó Dárdai Palival lett volna március 10-én, nos, ezt a kitörő koronavírus rögtön sztornózta. Ezután jöttek a pofonok sorra. A Tour de Hongrie után a régóta dédelgetett versailles-i biciklitúra is a covid áldozata lett, tényleg csak kapkodtam a fejemet… Viszont örömömre szolgált, hogy jól sikerült az evezés elindítása, várakozáson felüli sikere lett az Ipolyon való vízitúrázásnak. A 34. Palóc Triatlont ritka nagy bátorsággal kezdtük szervezni, úgy gondolván, hogy a “vesztegzárat” addig feloldják, szerencsére ez így is lett, létszám megszorításokkal ugyan, de nagyon sikeres kétnapos versenyt sikerült rendeznünk. A Földrengető futó- és bicajversenyt áprilisról áthelyeztünk szeptemberre, amit két nappal a verseny előtt az egészségügyi szervek javaslatára le kellett mondanunk. A  túrakerékpározás népszerűsítése viszont rendületlen népszerűséggel zajlik, szakosztályunknak, a megszokott 10-15 fő mellett, a Keri vált a bázisává. El ne feledjem, jól sikerült a II. Családi Vizes Napunk Ipoly napján, közel 300 fő töltötte velünk a színes programokat.

Aztán nyár végén derült égből villámcsapás.

Családi nyaralásunk végén nagyon komoly görcsökre ébredtem, mi a búbánat lehet ez? A család unszolására kivizsgáltattam magam. Egy este Medváczéknál beszélgettünk, mikor Nóri lányom telefonált, hogy menjek át hozzájuk, mert az eredményeim nem túl jók. Akkor már gondoltam, hogy komolyabb gond van. Hát, igen. Az a tumor, amit 8 éve diagnosztizáltak – és csak az orvosok, meg én tudtam róla –, alaposan aktivizálta magát. Addig azt gondoltam – és a nyolc év biztatott azzal, hogy ezt én megoldom, mert minden fejben dől el! -, hogy majd a téli lazaságban megnézetem újra és ha kell, kezelnek. Hát nem így lett… Most, azonnal, műtét! Itt azért már keresztbe állt bennem sok minden… Meghoztam a döntést, legyünk gyorsan túl rajta, hogy a Mozdulj Gyarmatra rendben legyek. Úgy gondoltam, 5-6 napnyi kórház után már aktív lehetek. No, ez sem egészen így lett… Nagy szerencsém volt, hogy Tandel Bea doktornő határozottan egyértelműsítette, hogy ehhez ő sokkal jobban ért, mint én, ami, lássuk be vitathatatlan, innentől kezdve viszont tabu volt, amit mondott és tett. No, ez új meglepetésekkel szolgált. A kórházba vonulás előtti napon egy laza 60 kilométert letekertem, hogy jól érezzem magam. A műtét során aztán 45 centi vékonybelet vett ki Bea doktornő, és egy kis gyomorszáj kozmetika is történt, mert a tumor áttételesnek bizonyult. Az operáció utáni harmadik napon már 6-7 kilóval voltam karcsúbb. Az első sétám az ágytól mintegy 15 méter lehetett, amit citerázó térdekkel és erősen pihegve sikerült nyögve-nyelve letudnom. A betyárját, a fogyókúrát nem így képzeltem el… Nagyon rosszul esett azt látnom, hogy a család, a barátok, az ismerősök mennyire aggódnak, szenvednek miattam. Hát még azt megélni, hogy én, aki eddig nem akartam elfogadni saját határaimat, most nagyon beszűkült határok között tehettem bármit is. Infúziók, gyógyszerek, meg fekvés, fekvés, fekvés, kicsi séta és ráadásul mindenki tü-re-lem-re intett. No ebből aztán végképp otthon hagytam a készletet. Amikor a műtét utáni ötödik napon először ehettem egy kis felhigított kórházi levest, meg is könnyeztem a boldogságtól…

Hogy vagy?

Hála Istennek és Bea doktornőnek, a jelek szerint a műtétem jól sikerült és már 2,5 hónapja kapom a kemoterápiás utókezelést.  Ezzel megint csőbe mentem, mert ugyan mindenki mondta, hogy kellemetlen mellékhatásai lesznek, no de hogy ennyire, azt enyhén szólva sem gondoltam. Nagyon megvisel, borzalmasan érzem magam, de a hozzáértők azt mondják, hogy ez természetes és legyek türelmes, már megint, tü-rel-mes… A kezelések utáni napok olyanok, mint aki végtelenül másnapos, de annyira, hogy még a szomszédja is szédeleg és émelyeg, brrrrr…

Hogyan telnek a napjaid, amikor már jobban érzed magad?

Hát akkor azért nem unatkozom! Edzegetek bicajon, farigcsálok, olvasok és készítem elő a 2021-es évet. Jövőre töltöm a hetvenedik életévemet, ennek apropóján egy 700 kilométeres bicótúrát tervezek és egy nagyon nagy szülinapi partit. Ugyanis pontosan a szülinapomon rendezzük a 35. Palóc Triatlont, ez azért nem mindenkinek adatik meg, hahaha! Nagyon szorgalmasan dolgozom a háttérben, hogy a Tour de Hongrie egyik szakasza ismét Balassagyarmatról induljon. Több napos túrákat szervezünk az érdeklődők számára Zöld úton az Ipoly völgyében elnevezéssel, kerékpárral, gyalogosan és az Ipolyon evezve  járjuk be az Ipolyvölgy természeti, épített, kulturális értékeit. Természetesen az elhalasztott Sporthőseinket elhívjuk Gyarmatra, továbbra is tervezzük a Földrengető Bruti-Futi versenyünket, az MBT-maratont. Mindenképpen megrendezzük a TerepDuatlon Magyar Bajnokságot, a Családi Vizes Napot, a Mozdulj Gyarmatot, de mindemellett feltett szándékom egy Komoróczi Csaba asztalitenisz emlékverseny is. Civilben pedig készülök a színkörös fellépésekre és néhány szobor-kiállításra. Lesz mit csinálni jövőre.

Ennél csak jobb év lehet!?

Most, hogy a végén járunk ennek a meglepetésekkel teli “mindent másként” évnek, óhatatlanul értékel az ember. Új és újabb leckéket kaptunk a munkánkhoz, egymáshoz, a világhoz való viszonyunkban. Nekem enyhén szólva is nagyon viszontagságosra sikeredett, de mindenre találhattam megoldást, sok támogatással, sok szeretettel. Találkoztam sok segítő szándékkal és sok gáncsoskodással. A Nagy Tanulságok éve volt. A legfontosabb tanulság, hogy lehetsz te nagyon akaratos és nagyon tökös, mégis végtelenül törékeny vagy, ezért hát valóban becsüljük meg a magunk és mások életét! Tökéletes meggyőződésemmé vált, hogy amit megtehetsz, azt tedd is meg, mert egyáltalán nem biztos, hogy holnap is lesz rá lehetőséged.

Ha kisüt a nap, újra diskurálunk.

Magától értetődik! Régi jó szokásunkhoz híven széles mosolyok és nagy nevetések kísérte beszélgetés lesz, amely során megállapítjuk, hogy kemény, de hasznos esztendő van mögöttünk, ennek fényében pedig kitűzzük a következő 15-20 év terveit!

Szilágyi Norbert