Engem a jövő, az újabb kihívás érdekel, arról nem is beszélve, hogy olyan dolgok miatt nem idegeskedem, amelyek tőlem függetlenek – summázza hitvallását a közismert extrémsportoló, Kovács Laci.

Hogyan viseled a járványt?

Köszönöm, nagyszerűen vagyok. Engem még nem ért utol a covid, de igazából lehet, hogy csak idő kérdése, aztán nem lehet tudni, ki hogyan reagál erre. Ahogyan látom, se kor, se kondíció nem számít ez esetben. A kijárási tilalom nem érintett, mert az éjszakai életet tudom nélkülözni, és télvíz idején kevésbé problémás ez az egész, hamar sötétedik, egy ideje már nem is lendülnék neki az éjszakának. Szerintem a legkellemetlenebb ebben az egészben, hogy rongálja a társas kapcsolatokat, no, ez a valódi gond.

Az elmúlt egy éved enyhén szólva sem úgy sikerült, ahogyan tervezted: tavaly ősszel elmaradt a régóta tervezett Halál Völgye túlélő expedíciód, tavasszal aztán meghiúsultak a norvég fjordúszások is.

Hát, ez sajnos cáfolhatatlan. A Halál Völgye túra tekintetében még nem a vírus, hanem a támogatói oldal megszűnése hiúsította meg az utat. De túltettem magam a csalódottságon, elég gyorsan neki láttam és sikerült is megszervezni a fjordokbéli úszásokat. Ahhoz gyakorlatilag minden készen állt, rendben volt a filmes stáb, rögzítettük a helyszíneket és az anyagi rész is rendeződött. Szóval gyakorlatilag utazásra készen álltam végre, mikor beütött a covid…

Nem kérdezem, hogyan érintett…

Jobb is, hahaha! Őszintén megvallva, azért már nem tudok különösebben megzuhanni egy-egy meghiúsult túra miatt, mert volt alkalmam hozzászokni ehhez, arról már nem is beszélve, hogy jómagam másként tekintek erre, máshogyan dolgozom fel, mint az átlagember. Engem a jövő, az újabb kihívás érdekel, arról nem is beszélve, hogy olyan dolgok miatt nem idegeskedem, amelyek tőlem függetlenek.

A nevadai sivatagról végképp letettél?

Szó sincs róla, az olyan régi terv, hogy előbb-utóbb sor kerül rá. A Halál Völgye megvár.

Mivel ütötted el a felszabadult időt?

Sokat kajakozgattam, ezt nagyon megszerettem. Aztán egy barátom ajánlására kipróbáltam a sup-ot, az állva szörfözést vagy talán találóbb az állva-evezés elnevezés.

Tuti, hogy rögtön megtetszett!

Hát persze, hiszen kellően őrült sportforma, amely tökéletesen illik hozzám, hahaha! Pár hét gyakorlás után elindultam a dunai bajnokságon, sikerült is ezüstérmet szereznem. Nem a helyezés volt a lényeg, hanem az ötlet megszületése. Menet közben ugyanis kitaláltam, hogy jobban kiaknázhatnám ezt az érdekes történetet. Arra az elhatározásra jutottam, kicselezem ezt a fránya covidot azáltal, hogy most belföldön extrémkedek egyet! Egészen pontosan decemberben végigevezem sup-ban a Duna teljes magyarországi szakaszát.

Hozzád méltó kihívás.

Én is így gondolom, de sajnos ismét közbeszólt az élet. Gyakorlatilag kudarcba fulladt a kijárási tilalom miatt, mert azért itt egy segítő csapatra szükség lett volna, de a szabad mozgás lehetetlenné vált. Elengedtem ezt a történetet is, pedig érdekes és izgalmas lett volna. Miként az is fontos lenne, hogy egy sérült gyermeket támogató alapítványnak segítsek, de ezt nem adtam fel, csak várnom kell vele, amíg visszatér a régi élet.

Jövő év?

Azt hiszem, ezek után érthető, hogy nagyon hosszú távra nem akarok tervezni, hahaha! Ha van kitűzött cél, ha nincs, akkor is folytatom a tőlem megszokott edzés munkát. Ez már inkább életstílus nálam. Számomra ez már természetes, imádok a természetben lenni. Nyilván jobb, ha van egy konkrét cél, amit meg tud fogalmazni az ember és abba az irányba megy, arra készül minden energiájával, de hát nem nagyon érdemes elszakadni a valóságtól. Azért ez jól hangzik az én számból, nem?

(szilágyi)