Új esztendő, új remények, új várakozások – közéleti embereket kérdeztünk.

Juhász Zoltán, mentésirányítási vezető

Nagyon sok mindenre rávilágított 2020, az események megmutatták azokat a dolgokat, amelyek nem tarthatók fenn tovább, és azokat is, melyek igazán értékesek. Az egészségünk nem valami magától értetődő része az életünknek, hanem a legfontosabb és egyik legértékesebb kincsünk.

Az, hogy értelmetlen dolgokon viszálykodunk, teljesen hiábavaló, mert a bajban csak egymásra számíthatunk, és sokkal sérülékenyebbek vagyunk, mintsem gondoltuk volna. A szabadon meghozott döntéseinknek az értéke is teljesen más lett, amikor hirtelen sajnos boltba sem akkor mentünk, amikor szerettünk volna. Számomra az volt az év üzenete, hogy változnunk és változtatnunk kell a szemléletünkön és az életmódunkon is, de gyökeresen.

Ezért azt várom 2021-től, hogy legyünk bátrak szembenézni a hibáinkkal, a rossz szokásainkkal, és merjünk és akarjunk okosan és rugalmasan megújulni. Azt várom 2021-től, hogy mi mindannyian gondoljuk át a tanulságokat, és csináljuk másképp, mindenki a maga részét, de azt felelősséggel és pozitívan. Támogassuk egymást, vigyázzunk egymásra, és fejezzük ki bátran a jóakaratunkat és hálánkat! Amit az egyes ember jó szándékkal beletesz a közösbe, az sokkal nagyobb hatással van az egészre, mint gondolnánk.

Medvácz Lajos, városunk ex-polgármestere

Az első és legfontosabb: mindenki vegye fel az oltást, hogy minél előbb megszabadulhassunk a vírustól. Mindenkinek meg kell értenie, csak a védettséggel érhet véget ez a borzalmas járvány, csak ezután indulhat újra a várva várt régi életünk, vagyis ismét úgy élhetjük mindennapjainkat, ahogyan azt szeretjük és megszoktuk. Ismét nézhetünk előadásokat, járhatunk koncertekre, strandolhatunk, vagy csak egyszerűen összejárhatunk.

Az első unokánk érkezését nagyon várjuk feleségemmel, reméljük, mindenki egészséges lesz, ez mindennél fontosabb. Ha ez rendben lesz, a többi már jön magától, hiszen rengeteg teendőm van: a sportolás, a közösségi tevékenység, az otthoni munka, a személyes tervek. De nagyon örülnék annak is, ha ez az elviselhetetlenül eldurvult közélet lecsillapodna, és az ellenzék megértené végre, a gyűlölet sehová nem vezet, mert építeni kell és nem rombolni. Tegyünk a békés hétköznapokért mindannyian!

Mocsár Richárd, a Hit Gyülekezete pásztora

Minden év elején sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon mit hoz az idei esztendő, mik a kilátások? Magam részéről nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni, már csak azért sem, mert az előző év rá kellett, hogy döbbentsen bennünket arra is, hogy teljesen kiszámíthatatlan minden. Sajnos most még egy hónapra előre sem lehet tervezni, nem hogy hosszabb távra.

Számomra megdöbbentő az a kontraszt, ami a világban tapasztalható. Soha ilyen ütemben nem fejlődött a technológia, lassan a Marsra szerveznek expedíciót, és akkor jön egy láthatatlan ellenség, amit egy alapos kézmosással semlegesíteni lehet, és mégis az egész világot térdre kényszerítette. Jó lenne „levegőhöz” jutni, egy kis kárpótlást átélni az elmaradt dolgokért, újra együtt, sokat nevetni, hálát adni minden jóért, amit jó reménység szerint hamarosan meg is tudunk tenni.

De! A pandémián is túlmutat az a hihetetlen erkölcsi értékvesztés, ami veszélyesebb, mint a vírus, mert ezt tömegek ítélik jónak, sőt a jót mondják rossznak és fordítva. Bár a világ ebből a szempontból nem lesz jobb, mégis bízom benne, hogy ebben az évben is lesz helyreállítás, megújulás.

Molnár Melinda, református lelkipásztor

„..ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes”- írja Pál apostol a római gyülekezetnek. A feltett kérdésre válaszolva pedig: hogy mit várok 2021-től? A válaszom Isten igéje alapján a változás, ami első hallásra talán klisének hangzik.

De elsősorban itt nem a mostani helyzet változására gondolok, hanem az emberek változására szeretném a hangsúlyt fektetni. Arra, hogy kezdjenek el gondolkodni az élet értelméről, hogy ne a mulandóhoz, ne a földi kincsekhez, hanem a maradandóhoz, Isten Igéjéhez és magához Istenhez ragaszkodjanak. Hitüket és bizalmukat ne az asztrológiába, hanem az élő Istenbe vessék. Kezeiket összekulcsolva könyörögjenek. Tudjanak minden egyes napnak örülni, reggel és este hálát adni. Kívánom, hogy mindenki kerüljön Istenhez közelebb.

Palik Ferenc, adótanácsadó

Első –  reálisnak tűnő – várakozásom, sőt vágyam, hogy a 2020-as évünket megkeserítő pandémiát  idén magunk mögött hagyjuk, és minél több embertársammal átvészeljük. Sajnos, ha  –  nyilván –  vágynak nem is nevezhető, ám racionális várakozásaim része az emberi lényeg (természet) két alappillére (értelem, és szabad akarat) elleni  –  manipuláció, agymosás, gyűlöletkeltés általi  –  ördögi támadássorozat folytatódása, sőt egyre dühödtebbé,  haragosabbá válása.

De  –  bár távolabbra tekintő –  remény is van.

A  természet  (az emberi is),  mint tapasztaljuk  –  előbb, vagy utóbb –  visszaveszi azt ami az övé, nevezzük  bár ezt a tapasztalást isteni gondviselésnek, vagy visszacsatolásnak. Az emberi ész racionalitáson alapuló  félelme, és a  mindenek feletti transzcendens felé forduló remény  számomra nagyon jó megjelenítője a következő  –  tömörsége ellenére  –  igen átfogó  gondolat, hangsúlyosan annak második mondata:   “Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le az ördög nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.” (Jel 12,12).

Dr. Czelenk Ferenc, főorvos

Fontosnak tartom, hogy az előttünk álló időszakban tudjunk szembenézni a világ – legtöbbször (sőt mindig) mesterkéltnek tűnő – konfliktusokat, ellenségeskedéseket teremtő kihívásaival. Tudjunk lábon maradni nemzeti identitásunk megtartásában, megvédésében.

Összetartozásunk évének “keresztelt” esztendő következő 365 napjának mindegyikén próbáljuk továbbra is bizonyítani úgy hivatásaink gyakorlása, mint személyes kapcsolataink kereszténységünk által elvárt (!), megkövetelt (!), egymás iránti tiszteletünk, szeretetünk megtartását.

Járványügyi helyzetünk, állapotunk egyelőre nem meghatározható ideig fog fennállni. Új esztendőnkben egyelőre nem belátható életkilátásaink javítása érdekében eü. rendszerünk folyamatban lévő átszerveződésétől elvárható lenne, hogy az ellátás színvonala – beleértve a folyamatosan növekvő várólistákon szereplők helyzetét is – a több évvel ezelőtti ellátás színvonalára emelkedjen ismét. Ne legyen különbség az ellátás színvonala és kötelezettségek területén a magán és állami eü. ellátások között!

Úgy az alapellátásban, mint az intézményi eü. ellátásban dolgozó orvosok – nyugellátásba vonulás, a fiatal kezdő orvosok a jobb megélhetőség reményében történő külföldi munkavállalások miatt – folyamatos létszámcsökkenésének megállítása, ill. a munkavállaló orvosok számának mielőbbi növelése lenne elvárható. E vázolt helyzet rendezhetőségének feltételei fennállnak, melynek teljesíthetősége “csupán” gazdaságpolitikai hozzáállás függvénye!

Siket Marianna, keramikus művész

A kérdésen gondolkodva arra jutottam, hogy igazából sosem vártam semmit egyik évtől sem. Sok dolog megvalósulását szerettem volna, terveim, vágyaim mindig voltak, ezek aktivitást igényeltek, általában tenni, cselekedni kellett értük. A várakozás sokszor passzív érzetet kelthet, bár jól, türelmesen várni az egyik legnehezebb az életben.

A jelenleg körülöttünk lévő világ furcsa passzivitásba tol mindannyiunkat. Várunk, közben őrült tempóban történnek a dolgok körülöttünk, melyekhez sok esetben nincs közvetlen közünk, sem befolyásunk, mégis alapjaiban rengeti meg az életünket. Ugyanakkor befelé terel, a saját életünkbe, amiért akár hálásak is lehetünk.

Mit is várok? Egy elfogadóbb, türelmesebb, empatikusabb világot. Ahol nem csak alkalmi fellángolás lesz segíteni, ahol végre észrevesszük egymást, ahol az adakozás nem reklámfogás, ahol nem csak a félelem és az unalom miatt fordulnak az emberek a tartalmas és értékes dolgok felé.

Szabó Csaba, sportiskola vezető

A 2021-es évtől egészséges, versenyben gazdag, sérülésmentes sportéletet szeretnék. A pandémiás helyzet elmúlásával újra minden színtéren szeretnénk jelen lenni, hogy a gyerkőcöket, a kollégákat újra aktivizálhassunk. Természetesen ehhez az is kell, hogy minden kolléga és edző egészséges legyen, és megfelelő körülmények között készíthesse fel a gyerekeket.

A jó egészség a legfontosabb, ezzel induljon és teljen az év, és rázzuk le magunkról végre ezeket a fránya körülményeket. Szeretném, hogy a szurkolók lássák, amit csinálunk, mi pedig csináljuk, amit szeretünk! Legyen pezsgés, legyünk újra mozgásban!

Tanka Ágnes, iskolaigazgató

A 2020-as év csupa, eddig nem tapasztalt nehézségekkel teli helyzet elé állított bennünket. Gyors és hatékony döntéseket kellett hozni az oktatás, a szakképzés – részben – tantermen kívüli megszervezése érdekében. Az elmúlt esztendő megtanított bennünket arra, hogy új látásmódban szemléljük a világot. A 2021-es évben ezt az új fajta látásmódot kell megtanulnunk, továbbfejleszteni, hogy bármilyen akadály elé is nézünk 2021-ben, lássuk magunk előtt a lehetőségeket. Ha egy ajtó bezárul, sok másik nyílik helyette, csak észre kell vennünk.

Azt várom ettől az esztendőtől, hogy a diákokkal, az oktatókkal, a szülőkkel, a partnereinkkel együttműködve képesek legyünk folyamatosan megújulni, újra tervezni, eredményesnek lenni. Hogy tudjunk egymásra figyelni, a belső értékeinket meglátni, azokra építeni. A szakképzésben bekövetkezett változások is ezt követelik meg tőlünk. Kívánom, hogy a kezdeti nehézségek után tudjunk hatékonyan oktatni, egy beindított folyamatot nyugodtan végig vinni.

Azt várom, mindenki találja meg a helyét a rendszerben, ahol sikereket ér el, és jól érezheti magát.

Az összeállítást készítette: Kanyó Kinga és Szilágyi Norbert