Már a világra jöttekor nagyot küzdött, hogy aztán sok fakanál és nadrágszíj elkopjon a hátsóján, de a betyárbecsületet és a tisztességet örökre megtanulta, miként a közösségért és közösségben való életet, ezért a boldogság madara mindvégig a feje felett repdesett – városunk friss díszpolgárával, Sztancsik Józseffel beszélgettünk.

Már a hetven esztendővel ezelőtti megérkezésedkor kivételes életerőt mutattál.

Bátran mondhatom, az első pillanattól sokat küzdöttem, lévén 1,65 kilóval jöttem a világra! Nem kétséges, így volt ez jó, ezért lehetett ilyen gazdag és változatos életem.

Az sem hétköznapi történet, hogy fővárosi srácként Örkényben nőttél fel.

Ilonamajor az akkori uradalom kiszolgáló gazdasága volt malommal, szeszfőzdével, magtárral, kertészettel. A cselédlakások egyikében laktunk ’52 végéig, édesapám molnár legényként bevonult katonának, akkor édesanyámmal beköltöztünk nagyanyámék nyári konyhájába, ahol természetesen se villany, se víz. Viszont nem voltunk egyedül. 1959-ig még három helyen laktunk a falu legszélén, a Kirakodóban, így hívták a vályogvető gödrök köré épült házakat. A szegénység akkora, amekkora csak lehetett a világháború után egy parányi településen. Viszont együtt volt minden lehetőség, hogy megtanuljuk az életet, a hierarchiát, az ügyességet, a kreativitást, az erő szükségességét, a tiszteletet. Olyan izgalmas és változatos életünk volt, amit csak irigyelni lehet!

A paraszti udvar életét idéző fejlesztő játékokat ma drágán kell megvenni a gyerekeknek.

Mi benne éltünk! Menj ki, fiam, a kazal mögé, szedd össze a tojásokat, húzzál vizet és hozd be, morzsolj kukoricát, válogasd ki a babot, menj föl a padlásra! A mindennapi életünkkel kaptuk az életre szóló fejlesztést! Ebben az időszakban kezdtem el úszásoktatással foglalkozni, egy utcabéli néni napos kacsái totyogtak a tó partján, hirtelen jött a gondolat, megtanítom őket fejest ugrani és úszni. A gondolatot tett követte, a lábuknál fogva megpörgettem és úgy dobtam őket a vízbe, sajnos a tanfolyam nem sikerült, mert mind elmerült.  Persze Ila néni jött este nagy jajveszékelve, hogy milyen kár érte őt. A nála lévő ostorral édesapám leverte rajtam a kacsák árát, no és ki is kellett fizetnünk. Végtelenül eleven, minden után érdeklődő srác voltam, és ha úgy kezdtek egy mondatot, hogy ezt nem lehet, akkor bennem a legelső gondolat az volt, mégis csak meg kellene próbálni. Ez az iskolában és a civil életben is jellemző volt rám, emiatt gyakran voltam fenyítve, sok fakanál és nadrágszíj kopott a fenekemen.

Milyen diák voltál?

Az egyik tantermet berendezték tornateremnek, Ferenczi József a Fradi focicsapatából került hozzánk testnevelőnek.  Keményen adott irányt, egyre ügyesebb és erősebb lettem, atlétikában és tornában jeleskedtem, megyei szinten is. Nagyon jó iskola volt az örkényi, már az ötvenes évek végén színköröztünk, komoly darabokat tanultunk meg és adtunk elő, Ludas Matyi, Csipkerózsika, János Vitéz. Megtanultuk, hogy az ember társas lény, hogy csapatban minden sokkal jobban megy. Elérkezett a középiskola, én mindenképpen tanár szerettem volna lenni, de szüleim megmondták, hogy agronómus akarok lenni! Így kerültem 14 évesen a nagykőrösi Arany János Gimnáziumba és Kollégiumba, ahol számos, a régi rendszerből ott maradt pap is tanított-nevelt. Olyan magas szintű képzést és igazi nevelést kaptuk, ami ma is példaértékű lehetne. Önképző színkörünk és néptánc csoportunk is volt, ezekből sem maradhattam ki, de tornáztam, fociztam, birkóztam, és ha időm engedte, tanultam is. A négy év alatt megtanították velünk a szakma erős alapjait, de azt is, hogyan kell felelősséggel élni.  Tisztelni másokat úgy, hogy közben kiállj a saját véleményed mellett. Lényegi fogalommá vált a betyárbecsület, az egymás melletti kiállás, az egymásért való munka. Mivel nagyon szerettem a színköri munkát és két évben is megnyertem a megyei vers- és prózamondó versenyt, maximális 10 ponttal minden zsűri tagnál, természetesnek tűnt, hogy színész legyek. Csakhogy otthon a családban kitört a patália, mivel édesapám szerint nem bohócnak neveltek, ezért a családi békesség kedvéért Kecskemétre, a Kertészeti Főiskolára felvételiztem.

Hatvanas évek vége, hetvenes eleje…

Megkezdődött a nagyoperett! Sosem volt pénzünk, pedig igen sokat kerestünk másodállásban a vasúton vagy gyümölcsös metszéssel. Hitelünk volt számos vendéglátó egységben, és a prímások mind ismerték a kedvenc nótáinkat. Művészköröket alakítottunk, verseket írtunk, újságot szerkesztettünk, ekkor kezdtem el a faragást is. A Katona József Színház mindennapos vendégei voltunk. Kiváló együttműködésünk volt az óvónő képzősökkel, ahová akkor járt Balassagyarmatról is Sebes Katalin. Igazi aranyifjú életet éltünk! Kutya keményen dolgoztunk, majd elherdáltuk a pénzt, de mindig forrongtunk és mindig szerelmesek voltunk. Egy baráti beszélgetés során azt találtam mondani egy barátomnak, hogy ennek a Sebes Katinak akkor kellene udvarolni, ha az ember nősülni akar! És így is lett! Katinak ballagása volt, ám éppen híján voltam a pénznek, márpedig a 100 szál rózsa egy bonvivántól ugyebár alap. Jobb híján a barátokkal egy éjszaka alatt begyűjtöttük Kecskemét köztereiről, ami elég nagy visszhangot váltott ki…

Katonaság után kerültél Gyarmatra.

Leszerelésem után, ifjú házasként az Őrhalmi TSZ és a nejem nagy segítségemre volt a beilleszkedésben. Mivel akkor még az agronómia nem aktatologatásból állt, mi 5 órától estig dolgoztunk! Őrhalomban lendületes társasági élet folyt, és helyt adtak a néptáncos énemnek, mint ahogyan a foci és kézilabda tevékenységemnek is. Bár egy ideig Beke Ferinek voltam utánpótlás- és pályaedzője, mégsem a fociban találtam meg a lehetőséget, hanem Révész Laci ismeretsége révén a triatlon lett a nagy szerelem. Olyan lehetőséget kaptam az élettől, hogy belekerülhettem az ország és a város háromtusa életének kialakításába. Megalakítottuk a Triatlon és Szabadidő Sport Egyesületet, számos remek eredményt sikerült elérnünk és sok nagyon jó versenyzőt neveltünk. Innentől edzőként is nagyon élveztem a munkát. Nejem számos alkalommal mondta, tanárnak kellene lennem! Ekkor már nem gondoltam erre, viszont a TF-en meghirdettek triatlon edzői szakot, amit elsőként elvégeztem, majd egy triatlonos megbeszélésen váratlanul megjelent egy hölgy, hogy ő igazgató Cserhátsurányban és testnevelőt keres! Rácsodálkoztam és igent mondtam.

És a nyugdíjazásig ott maradtál.

Surányban nagyon megbecsültek és lehetőséget adtak a fejlődésre és fejlesztésre. Közben megválasztottak az Év Pedagógusának a megyében úgy, hogy nem is volt pedagógusi diplomám. Ha már így hozta a sors, hát jelentkeztem Egerbe, hogy legyen, felvettek és elvégeztem, de közben rájöttem, hogy a fejlesztő pedagógia a csúcs, és oda is jelentkeztem, azt is elvégeztem. Ezután kezdtem el a nyírjesi iskolában óraadóként dolgozni, majd válsághelyzetben igazgatója is lettem.  Nyírjes megmenekült, de közben a surányi iskolánál is baj lett, elvitték a gyerekeket. Felkértek, elvállaltam az igazgatást. Úgy tűnik jókor és jó időben, mert két év múlva már 10 gyermek Gyarmatról, 30 gyermek pedig a környező településekről is hozzánk járt! Volt egy év, amikor az iskolánkban a gyermekek 27 százalékának volt alapfokú nyelvvizsgája, 25 gyermek szerzett országos versenyeken dobogós helyezéseket, vagy megyei matematika versenyen az első 12 főből 8 a mi iskolánkból került ki! Lehetett falun is jól dolgozó kollégákkal és tenni akaró diákokkal kimagasló eredményeket elérni, nem véletlen, hogy Sólyom László köztársasági elnök úr nálunk tartotta meg az országos tanévnyitót! Közben, hogy ne unatkozzak, még egy lendülettel az intézményvezetői végzettséget is megszereztem, életem első csupa ötös bizonyítványával!

Egyszer úgy fogalmaztál: a család mindenek felett!

Gyermekeim közben felnőttek, Tamás Franciaországban a Paul Valéry Egyetem kommunikáció szakán, itthon a Komlós Stúdióban, majd a szegedi egyetem média szakán is szerzett diplomát, azóta is sport kommunikációs területen dolgozik. Lányunk, Nóra Egerben biológia tanári, majd az ELTE-n mikrobiológusi végzettséget szerzett és az egészségügy területén dolgozik. Öt unokánk van, Tamásék gyermekei francia iskolába járnak, ők 8 és 11 évesek, Nórikánál Eszter és Roli már egyetemisták, Panni pedig a Kiss Árpádban elsős. Mint a gyermekeim, úgy az unokáim is jól tanulnak és jól sportolnak.

Igazi közösségi emberként élsz.

A nyugdíjam óta több időm jut egyéb tevékenységekre, például a fafaragásra, már hét településen vannak köztéri szobraim, de jó néhány magántulajdonban is. Imádom a Gyarmati Színkört, kiváló a társulat, a publikum pedig mindig hálás a fellépéseinkért. A sportbéli tevékenységem pedig nyitott könyv minden érdeklődő számára.

Ars poeticád?

Úgy és olyat alkotni mások örömére, hogy abban a saját lelkedet tudd tovább örökíteni.

Elégedett ember vagy?

Egyike vagyok azoknak az embereknek, akiknek sokkal többet adott az élet, mint ami elvárható. Van egy jó házasságom immáron 45 éve, Kati mindenben segít és támogat. Nevelhettem nagyszerű gyermekeket, becsületes emberek és bajnokok lettek a tanítványaimból. Szerezhettem diplomákat, ezzel együtt tudást. Írhattam könyvet, alkothattam másoknak is tetsző dolgokat. Véghezvihettem világra szóló sportteljesítményeket, fogadott a Pápa és Medici herceg, eljött hozzám a Köztársasági Elnök, de vendégül látott a Sándor Palotában is. Számos alkalommal voltam az Év Testnevelője, az Év Pedagógusa, az Év Edzője, az Év Sport Szakembere, kaptam Balassagyarmatért Emlékérmet, Triatlon Életmű Díjat, most pedig megtiszteltek Balassagyarmat Díszpolgári címével! Az igazság az, hogy ilyenkor, mikor leltárt csinálok, magam is nagyon meglepődök, hogy a ménkűbe sikerült idáig jutnom, mikor én csak élveztem az életemet?!

Szilágyi Norbert