Szerény, visszafogott, halk szavú, nyaranta sok időt tölt a nyírjesi tavak partján. Ebben nincs is semmi különleges. Ami különlegessé teszi Moharos Lilit, az a tehetsége. Mestere, Telek Zoltán szerint képzőművészeti adottságaival messze kortársai fölé emelkedik.

Moharos Lili nagymamájától örökölte művészi hajlamait. Már ovis kislányként indult pályázatokon, tizenkét éves kora tudatosan képzi magát. Bár jelenleg a pályaválasztás sürgető prés alatt tartja, annyi bizonyos, hogy művészeti irányban szeretné tanulmányait folytatni.

Korábban egyértelműen azt éreztem, hogy a képzőművészet a nekem való irány, de ahogy egyre inkább bővül a kör, hogy mennyi minden érdekel mélyen, a mozgókép felé terelődtem. Jelenleg azt érzem, hogy szeretnék még minél több mindennel kapcsolatba kerülni, az önmegismerésnek ebben a szakaszában nehéz megnyugtató döntést hoznom – osztja meg vívódását a Balassi végzős diáklánya.

Az ifjú tehetség alkotásait már a publikum is megismerhette, részt vett a Nyári Tárlaton, jelen volt a Tornay Művésztelepen, az Artéria Galéria fiatal tehetségeket bemutató csoportos tárlatán szintén több művét kiállították. Korábban inkább portrékat készített, a realisztikus stílusú rajzban találta meg magát, mostanában nyit a festészet felé, és tágul a témák köre is.

Az alkotásban azt szeretem, hogy szabad utat tudok engedni a bennem lévő érzéseknek és gondolatoknak. Ez persze nem mindig zökkenőmentes. Hogy lehetne valamit a legmegfelelőbben kifejezni? Mi a legjobb forma? Van egy kedvenc rajzom, ami két alakot ábrázol. Amikor ezt csináltam, szabadabban, mint előtte bármelyiket, azt éreztem, hogy talán először ismertem fel magamat az alkotásban.

A tech-generáció zöméhez képest Lili egészen más dimenzióban létezik. A szó legjobb értelmében véve régimódi lány. Szeret olvasni, most épp klasszikusokat, szereti a zenét, nézni az erdőt, a tavat.

Fontos a környezet, amikor kamaszkorban kialakul, hogy ki mit is szeretne csinálni. Sokat számít, hogy milyen ingerek érik. Én ilyen szempontból nagyon szerencsés vagyok, a nagymamámtól, a szüleimtől is azt tanultam, hogy legyek érdeklődő, és keressem az önkifejezésem módjait. Ahogy növök fel, úgy látom egyre bonyolultabbnak és egyszerre egyre egyszerűbbnek is a világot.

(kanyó)