Negyven napon át készülünk a nagyhétre, melynek liturgikus és népi szertartásai révén átéljük Jézus kínszenvedésének drámáját, hogy azután részesüljünk Krisztus megváltásának, feltámadásának örömében és a húsvéti megújulásban.

Feketevasárnap régebben a falusi asszony- és lánynép fekete gyászba öltözve ment a templomba. Liturgikus hagyományként feketevasárnaptól a feltámadási szertartásig a katolikus templom feszületeit violaszín lepellel eltakarják, a főoltár képét már hamvazószerdától. A szandai kis-kápolna Mária-szobra is nagyböjt kezdetétől gyászviseletben látható, hogy a település népe társuljon hozzá nagyböjti önmegtartóztatásával és bűnbánatával.

A téltemetés, tavaszvárás, a böjtöt követő húsvéti örömvágyás színes megnyilatkozása volt a kiszehajtás, amit térségünk katolikus palócai virágvasárnap, az evangélikusok feketevasárnap tartottak. Városunkban kereken 100 esztendeje hajtották a kiszét utoljára. A két felekezet közösen végezte ezt az ősi népi rítust, és az evangélikusok voltak a hangadók, ezért feketevasárnap előestéjén készítették el a kiszebábut a nagyobb leányok, valamelyik gazdagabb család házánál. Két karót keresztben összekötöttek, majd szalmából és rongyból testet formáltak. Rongyból volt a kendője, kontya, ruhája is. Feketevasárnap délután két lány vitte az Ipoly partjára, a többiek kíséretében. Elmentek a hídra, s ott a kiszét bedobták az Ipolyba, majd keresztet vettettek rá. Ezzel a rítussal nyomatékosították, hogy hamarosan vége lesz a böjtnek, és föltámad az idő is.

A húsvétot megelőző hétvégén, virágvasárnap ünnepeljük Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását. Turai János plébános úr elkezdte meghonosítani azt az ünnep eredetijével azonosító szokást, hogy a szentmisére a főbejáraton érkező pap/Krisztus és ministránsai/tanítványai elé hittanosok, de lehetőleg hívek is ruhájukat, és barkát terítenek. E mise elején van a barkaszentelés. A szentelt barka torokfájás, villámcsapás, kártevők és más bajok ellen hatásos, a bőséges termés érdekében is használták.

A nagyhét első fele hagyományosan a lakás takarításának, ház meszelésének az ideje. Második felében a lelki takarításra, gyónásra került sor. Hollókőn a „gyovonni” induló előzetesen bocsánatot szokott kérni hozzátartozóitól, sőt minden falubelitől is, akivel menet közben találkozott. A hangonyi gyónó így engesztelte hozzátartozóit: „Jézus sebeire kérem, bocsásson meg, gyónni szeretnék!”

Ebben az időszakban Krisztus kínszenvedésének eszközei különösen felhívják a katolikusok figyelmét a bűnbánatra. A Szalézi templom gyóntatószékajtaján a kalapács, harapófogó és a 3 szög, a Szentháromság templomban a szent kereszt jele szítja föl az elhatározást, hogy nem akarunk Jézus kínzói közé tartozni, hanem hívei szeretnénk lenni. Ezért a szentgyónásban megtisztítjuk lelkünket, ami testünknek is javára válik.

Nagycsütörtök az Oltáriszentség Utolsó vacsorán való alapításának ünnepe, Jézus szenvedésének kezdete. A pápa, de korábban a Habsburg-uralkodók is és a jelenben püspökök és papjaink is Jézus példájára megmossák 12 szegény vagy más hívő lábát. Ezen a napon elnémulnak a harangok, ékességeiktől megfosztatnak az oltárok, eloltatnak templomokban a gyertyák, és megüresedik az Oltáriszentség tárháza. Az Olajfák hegyén magára hagyott Mestert engesztelő nagycsütörtöki keresztútjárás, városunkban virrasztás többfelé belenyúlik a késő éjszakába, sőt nagypéntek hajnalába is. Elfogatása után az üldözött Jézus beleesett a Cedron patakba, s az a krisztusi érintéstől gyógyító erejűvé vált. Nagypéntek hajnalán a teremtett világ azonosul a megváltás biblikus történéseivel, és a keresztény települések folyóvizei is „aranyosvíz”-zé, „rózsavíz”-zé, gyógyerejűvé válnak. Ezért mentek ekkor az Ipolyra mosakodni Gyarmat környékén is, hogy egészségesek legyenek, a leányok szépek, és a jószágok is ellenálljanak minden bajnak. Edényeket is vittek magukkal, hogy merjenek a nagypéntek hajnalán Cedronná váló Ipoly vizéből az otthon maradottaknak.

Nagypéntek a böjt és a gyász napja. Protestáns szemmel a megváltást már Krisztus kereszthalála meghozta. Ezért a reformált felekezetek a nagypénteket tekintik legnagyobb ünnepüknek, s ez a katolikusokkal együtt szigorú böjti napjuk. Utóbbiak ezt a hangsúlyt húsvétra, Jézus feltámadásának ünnepére teszik, amikor Megváltónk megdicsőült.

A nagyszombat esti vigília-szertartással veszi kezdetét a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és sötét, a tűz s a víz, a Nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A liturgia sötétben kezdődik, abban a sötétben, amely a világra borult Krisztus halála után. Amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény: Krisztus feltámadásának fénye.

Minden megújul, új tűz, a Lélek tüze gyúl bennünk is, és új víz fakad, és ezt a szenteltvizet is használják bajok ellen, meg házszentelésre, főként öntözködésre, amiért jelekkel viaszolt húsvéti tojást ajándékoznak.

dr. Limbacher Gábor