Horváth János, a Gazda-Kenyér Kft. első embere a város és a térség egyik legnépszerűbb sütőipari vállalkozását vezeti. Hitvallása szerint tisztességgel és szakértelemmel kell dolgozni, és akkor egy idő után kisebb lépésekkel is odaérhet az ember, ahová menni szeretne.

Az édesapa szerepe.

Édesapám az ország egyik legjobb malomipari szakembere volt, ِígy szinte magától értetődő volt, hogy ezt a területet választottuk, a családunkban mindenkiből molnár lett. Természetesen példakép volt mindhármunk számára. Viccesen szoktam mondani, hogy édesapánk nagyon megtanított minket dolgozni, pénzt keresni már nem annyira. Sokat kell dolgozni, becsülettel és tisztességgel ellátni a feladatokat, ezeket mind tőle tanultam. Sajnos már nincs közöttünk. Apám nem volt panaszkodós ember, de az optimista szemléletemet inkább édesanyámtól örököltem. Nem szoktam rágódni a bajokon, mindig a megoldáson gondolkodom.

Munkahelyek.

A ferencvárosi malomban molnárként, a legalacsonyabb beosztásban kezdtem és lépdeltem felfelé. Másfél év után Kecskemétre kerültem, majd Dunaföldvárra, ahol főmolnárként tevékenykedtem. Végül 2001-ben mentem Érsekvadkertre, ezt vezettem a 2015-ös bezárásáig. Selypen kaptam az utolsó megbízást, hogy tegyem rendbe a malomipari technológiát.

Vállalkozás.

2009-től veszek részt a sütőiparban, amikor megvettem egy szlovák kollégámmal a Paumann Pékséget. A barátomnak sütőipari, nekem pedig malomipari tapasztalatom van. Októberben lesz négy éve, hogy áthoztam Szlovákiából Balassagyarmatra a pékséget. Megevett minket az euró ár, befelé hoztuk az árut, nagyon problémás volt az árfolyam különbözet. A  járványban tönkre is mentünk volna. 2017-től csak a sütőiparban tevékenykedek, bár irtózatosan hiányzik a szakma.

Boltból pékség.

A közepes pékségeknek azért kell versenyezniük, hogy kitermeljék a saját költségüket, mert túl nagy az üzem. Én azt akartam, hogy egy kisebb üzem legyen, ami hatékonyan tud működni. Úgy gondolom, ez sikerült. Nemzeti bankos hitelből csináltam, 25 milliós beruházás volt, fél év alatt elkészült. Bő három évet indult a Gazda-Kenyér Kft. Húszan vagyunk összesen. A saját boltunk mellett még 20 helyen férhetnek hozzá a termékeinkhez, Balassagyarmaton kívül hat településen, Szécsénytől Drégelypalánkig.

Vásárlói szokások.

Az összesen eladott kenyér ötven-hatvan százaléka a klasszikus fehér kenyér, de népszerű még a köleses kenyér és a német rozskenyér. A péksütemény is jól fogy. A vásárlók többségének az ár a domináns. De ez már lassan változik, ha áremelés van, akkor is a megszokott kenyérhez ragaszkodnak az emberek. Tapasztalom, hogy egyre többen kezdenek a minőségi termékek felé húzni.

Pékhiány.

Nehéz jó szakembert találni. Hála Istennek, mi csak pékekkel dolgozunk. Évekkel ezelőtt nekem is kellett máshonnan átcsábítanom pék szakembert. Nem igazán akarnak a gyerekek péknek tanulni. Éjszaka kell dolgozni, meleg van, elég nehéz fizikai munka. A gyerekek pedig manapság nem azt látják például a média által, hogy keményen dolgozni kell. Sajnos ez a helyzet.

Jövő.

A közepes üzemek fognak kikopni, lesznek nagyok és olyan kicsik, mint mi. Úgy gondolom, nekünk nem nagyon van félnivalónk, jó az eladói struktúránk, hogy a felét magunknak adjuk el, a másik felét viszonteladóknak.  A megszokott minőséget tartanunk kell, és akkor nagy gond nem lehet.

Árak.

Hogy ugyanazt a színvonalat tartani tudjuk, ahhoz elengedhetetlen, hogy nekünk is több árbevételünk legyen, pláne, hogy az alapanyagok emelkednek. Nagy felháborodás nem volt az áremeléseken. Még mindig nem drága a kenyér Magyarországon, óvatosan emelik az árakat a pékségek.

Család.

Nem tudnám így csinálni, ha nem lenne stabil és szerető családi hátterem. Feleségem dolgozik a vállalkozásban és neveli a gyerekeket. Anna lányom kilenc, Kristóf hét éves, a nagylányom pedig 22 éves lesz, jelenleg még tanul kereskedelmi ügyintéző szakon.

Ars poetica.

Vállalkozni úgy nem lehet hosszú távon, hogy azonnal elmegyek a Maldív-szigetekre. Azt vallom, legyen egy olyan kis vállalkozásunk, amiből megélünk, munkát tudunk adni egy pár embernek és remélhetőleg ebből sikerül tisztességes polgári létet létrehozni magunknak. Úgy gondolom, jó úton járok. Időm van, nem akarok hamar meggazdagodni. Tisztességgel és szakértelemmel kell dolgozni, és akkor egy idő után kisebb lépésekkel is odaérhet az ember, ahová menni szeretne. Megfontolva haladás az én hitvallásom.

Tervek.

A járvány után stabilizálni a dolgokat, majd új beruházást csinálni. De előbb lássuk, hogyan rendeződik a helyzet.

(szilágyi)

Fotó: Sümegi Tamás