Nagy hálával tartozunk lakóinknak, mert mindvégig maximálisan együttműködve tűrték az amúgy is szűkös mozgásterük  további szűkítését – nyilatkozta többek között dr. Jóna András, a Szent Erzsébet Idősek Otthona igazgatója az intézmény elmúlt 14 hónapjáról.

Amióta igazgató, aligha volt ilyen nehéz éve az Idősek Otthonának…

Valóban, mindenki számára merőben új helyzet adódott a koronavírus érkezésével. Kezdetben a félelem és bizonytalanságok, az ellenmondó hírek,  az egyértelmű iránymutatások hiánya, a védőfelszerelések beszerzése, jelentették a legnagyobb kihívást. Amellett, hogy mi is a sötétben tapogatóztunk, közben mégis valamelyest nyugalmat, magabiztosságot kellett sugároznunk a lakók és a hozzátartozók felé.

A covid kezdetétől komoly biztonsági intézkedéseket vezetett be.

Kezdetben saját kútfőből, hályogkovács módszerrel alakítottunk ki olyan a szokásos üzemmódnál szigorúbb higiéniai szabályokat, melyek betartása adott némi biztonságtudatot (cipőfertőtlenítés, öltözőszekrények beszerzése után mindenkinek kötelező levetnie az utcai ruhát és szolgálati ruhában dolgoznia, ózonfertőtlenítés illetve germicid lámpa használata). Később a hatósági előírások sokat segítettek (izolációs szobák kialakítása, konkrétan meghatározott virucid hatású fertőtlenítők előírása, stb).

Mi volt a legnehezebb?

Az elmúlt több mint egy évben több hullámvölgyet is megjártunk, mint sokan mások is. 2020 . márciustól az ismeretlen  helyzet jelentette a legnagyobb kihívást. Miután az első időszakot átvészeltük, bíztunk benne, hogy megúsztuk. Majd a második hullám minket is erősen érintett, lakóink több mint fele, a dolgozók egyharmada kapta el a covidot. Ebben az időszakban a munka megszervezése mellet, természetesen az emberélet féltése volt a legjellemzőbb. A harmadik hullám érkezésével már a vakcinák is megérkeztek, tehát itt, a versenyfutás az idővel volt az idegőrlő. Vezetőként számomra az volt a legnehezebb, hogy minden nehézség ellenére tegyük a dolgunkat, ne adjuk fel. Nagyon örülök, hogy  elkerültük az egymásra mutogatást, az áldozathibáztatást.

Nagyon nehéz lehetett a lakóknak, hiszen hosszú hónapokig nem lehetett látogatni őket, nem hagyhatták el az intézményt.

Nagy hálával tartozunk lakóinknak, mert mindvégig maximálisan együttműködve tűrték az amúgy is szűkös mozgásterük  tovább szűkítését. Az utóbbi hónapok azonban láthatóan a lakóinkat is megviselték.  Féltették a családtagjaikat, hisz szinte mindenkinek volt olyan az ismeretségi körében, aki a covid miatt hunyt el. Másrészről a családtagok érintése, ölelése, és a személyes látványa nagyon hiányzott. Emlékezetes pillanat volt számomra, mikor április utolsó napjaiban arról tájékoztattam a lakókat, hogy feloldásra került (bizonyos feltételek mellet) a kijárási és látogatási tilalom. Percekig döbbent csend uralkodott… Több mint egy év szigorú korlátok között és egyik pillanatról a másikra szinte teljes szabadság. Ezt is fel kell dolgozni.

A dolgozók is szinte erőn felül teljesítettek.

Valóban, amikor baj volt, számomra abszolút inspiráló összefogás, együttgondolkodás volt jellemző. A pro urbe díj odaítélése is nagyon jól esett nekünk, többnek éreztük üres frázisnál.

Hogyan viselte-viseli ön a nem mindennapi terhelést?

Bevallom, volt olyan eset mikor hasgörccsel fetrengtem otthon a padlón… De a feleségemre, fiamra számíthattam mindig. Tudatosan figyeltem arra, hogy jó kondiban legyek, ezt leginkább futással értem el, illetve ha csak tehettem, olvasással térítettem el gondolataimat a coviddal kapcsolatos teendőkről. Idén februárban megszületett a kislányom is, ami szintén sok erőt ad.

Mi a helyzet most, hogy ismét engedélyezett a látogatás?

Április 29-től országos szinten feloldásra került a kijárási és látogatási tilalom, az alábbi megkötésekkel, melyek egy része központilag előírt egy részét mi szabályoztuk így: egyelőre, amíg nincs pár hétnyi tapasztalásunk a nyitás következményiről, minden nap 10-16 óra között van lehetőség a kijárásra illetve látogatásra. Lakóink oltástól függetlenül kimehetnek, annyi megkötéssel, hogy aki nem kapott oltást és 72 órát meghaladóan van távol, tőle visszaérkezéskor gyorstesztet veszünk, illetve izoláljuk. A látogatok a fenti időpontban oltottságot igazoló dokumentum felmutatásával léphetnek be, természetesen szájmaszkban és kézfertőtlenítés, illetve egy nyilatkozat kitöltése után. Aki nem bír igazolással, előzetes regisztrációt követően a kijelölt látogatói szobában, vagy az udvaron találkozhat a lakónkkal. Az eddigi tapasztalat alapján, rendkívül fegyelmezetten és együttműködéssel működik a rendszer. Végül hadd jegyezzem meg, hogy semmiképp nem dőltünk hátra. A korábban bevezetett higiéniai intézkedéseket továbbra is alkalmazzuk, és lakóink egészségügyi állapotát folyamatosan monitorozzuk. Lakóink részéről több mint 80, a dolgozók részéről 70 százalék az átoltottság mértéke.

(szilágyi)