A kassai egyetem vendékoktatója, a pozsonyi Irodalmi Szemle szerkesztője, tehetséggondozó tábort is szervez, és rendszeresen publikál – a balassagyarmati Nagy Csillával beszélgettünk.

2019 szeptemberétől a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem vendégoktatója, magyar nyelvi lektora. Hogyan került ki?

Mindig is szerettem volna Szlovákiában hosszabb időt eltölteni, nagyon szeretek tanítani, irodalomtörténetet és nyelvészetet is, és a szlovák nyelv elsajátítása is fontos volt számomra. 2011 és 2016 között a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékén voltam vendégtanár, egyetemi adjunktus. Pályázat útján kerültem 2019-ben Kassára is, a Šafárik Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történettudományi Tanszékére mint lektor. Magyar kultúrát és magyar nyelvet tanítok.

Mit tudhatunk magáról az egyetemről?

Ez Szlovákia egyik legnagyobb múlttal bíró tudományegyeteme, 1959-ben alapították ezen a néven, és az 1657-ben létrejött Kassai Akadémia (Universitas Cassoviensis) utódjának tekinthető.

Szlovákiához másképpen is erősen kötődik: a pozsonyi Irodalmi Szemle szerkesztőjeként is tevékenykedik immáron 5 éve.

A Palócföld folyóirat szerkesztői posztja után nagyon örültem ennek a lehetőségnek, hiszen az Irodalmi Szemle a szlovákiai magyarság legpatinásabb és legrégebbi (több mint 60 éves) magyar nyelvű irodalmi periodikája, amelyet főszerkesztőként, szerkesztőként olyan nevek jegyeztek, mint Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, vagy épp a középnemzedékből Csehy Zoltán. A Szemle egyrészt a tradíciót jelenti, a szlovákiai magyar középiskolások számára például tananyag a lap története, a hozzá kapcsolódó írók, költők pályája. Másrészt persze kortárs irodalmi lapról van szó, amely a legfrissebb hazai és határon túli, vagy épp közép-európai (szlovák, cseh és lengyel) irodalmi törekvéseket mutatja be.

Tehetséggondozó írótábort is szervez fiataloknak, szintén Szlovákiában.

Az ARTér a lap által alapított tehetséggondozó írótábor, Mizser Attila főszerkesztő kezdeményezésére 2018-ban rendeztük meg először. Abból az igényből kiindulva, hogy a lap körül megjelenő fiatal szerzőknek egy műhelyként működő közeget teremtsünk. Ahol lehetőség nyílik a közös alkotásra, az írások megvitatására, a továbbfejlődésre, találkozásra a már befutott írókkal. Egy évvel később jött létre a „Szemmel tartva” vándordíj, amelyet évente egy-egy tehetség kap meg, kiemelt publikációs platformmal, illetve olyan lehetőségekkel, amelyek a fejlődését, a pályáját konstruktívan segítik.

Írásra mostanság mennyi ideje jut? Eddig 4 könyvet jegyez, mi a helyzet a publikációkkal?

A legutóbbi kötetem, a Privát dialektika rövidkritikákat tartalmaz. A szlovákiai magyar Új Szó napilap felkérésére két évig írtam a Penge című kritikai rovatot, ebből közöltem válogatást. A rovat érdekessége, hogy 2000 leütés terjedelemben kell értékelni az egyes köteteket, és pontozni is szükséges 1-től 10-ig. Így a rovatcím utal a bírálat olykor „élesebb” hangvételére, a határozott állásfoglalásra is. A kötet írásai elsősorban a kortárs irodalomról szólnak, például Tandori Dezső, Térey János vagy épp Varró Dániel költészetéről. Másrészt irodalom- és társadalomtudományi köteteket is értékelnek.

Min dolgozik most, mik a tervei?

A doktori ösztöndíjam keretében Szabó Lőrinc és József Attila költészetével foglalkoztam, egy monográfiám jelent meg erről a témáról (Megvont határok címmel 2014-ben), de nemrég ismét visszatértem Szabó Lőrinchez. A kassai Kazinczy Napokra, illetve a Kassai Polgári Klub felkérésére készítettem egy-egy tanulmányt, és most egy balassagyarmati vonatkozású íráson is dolgozom. A Magyar Tudományos Akadémia posztdoktori ösztöndíjasaként és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával pedig a szlovákiai magyar irodalommal kezdtem el foglalkozni, amely most szintén folytatódik. Egy átfogó líratörténeti tanulmánykötet és egy szerzői monográfia is hamarosan elkészül, amelyek remélhetőleg a habilitációm alapjául is szolgálnak majd.

A covid mennyire érinti-érintette az elmúlt 14 hónapját?

Mint általában az oktatók számára, nekem is több és más jellegű felkészülést, előkészítést jelentett a távoktatás. Természetesen összetettebb koncentrációt igényelnek az online előadások és a szemeszterzáró vizsgák is.

Mi a legfontosabb, minek tartja magát: irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő pedagógus?

Mindig igyekeztem úgy irányítani az életemet, hogy létre tudjon jönni ezeknek az ötvözete. Így a szerepek szerencsére a legtöbbször kiegészítik egymást.

(szilágyi)