Kihirdették a 39. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottjait, az idei kiírásra a tavalyinál is többen pályáztak, így 296 fotográfus 7237 képpel nevezett. Mindennapi élet kategóriában 2. helyezett Kovács Bea lett, Pillangólány című sorozatával.

Kovács Bea a Dózsa iskolába járt, a Balassiban érettségizett 1989-ben, kozmetikusnak tanult, Koncsek Katalin volt a mestere, a szakmunkásvizsga után Budapestre költözött, hamarosan az ország legjobb szalonjában, a Kempinski szállodában dolgozott, 2007-ben mestervizsgázott, majd a Pécsi Tudományegyetem műszaki karán szerzett szakoktatói képzést, tagja volt a Budapesti Ipartestület elnökségének. Nyolc esztendővel ezelőtt fogott először tükörreflexes gépet a kezébe, azóta több országban is készített különleges riportokat. A balassagyarmati gyökereire büszke Beának mesterkozmetikusként és fotóriporterként is az a legfontosabb, hogy közel kerüljön az emberekhez.

A tavalyi Magyar Sajtófotó Pályázaton az Éber kóma című sorozatát a legjobbnak választotta a zsűri, az idén pedig második hellyel ismerték el Pillangólány című sorozatát a Mindennapi élet kategóriában.

„A sajtófotó a legnagyobb szakmai megmérettetés minden évben, ami kifejezetten a fotóriportereknek szól, ezért nagy elismerés, hogy idén is sikerült helyezést elérnem. Fontos a szakmai előrelépésben, hogy a tavalyi győzelmem nem csak egynyári dolog volt, a visszajelzés, hogy folyamatosan fejlődik az ember.”

„Négy évvel ezelőtt elém került egy fotósorozat, amiben nőket ábrázoltak mindenféle sebekkel és mivel félállásban még kozmetikusként dolgozom, azonnal feltámadt bennem a kíváncsiság. Utánanéztem, mi ez a betegség, eljutottam a Debra Hungary alapítványig, akik egy olyan nemzetközi alapítványnak a magyarországi szervezete, akik kifejezetten Epidermolysis Bullosában szenvedő betegeket segítenek. Felmerült bennem sok kérdés: a mindennapokban milyen nehézséget okoz a betegség, lelkileg hogyan élik meg ezt ezek a gyerekek, hogyan viselik azt, hogy megbámulják őket az utcán, hogyan viszonyul hozzájuk a társadalom, ők hogyan tudnak a társadalomban érvényesülni. Több családnál is voltam, akiknek a kamerámmal követhettem a mindennapjaikat.”

„Tavaly nyáron jutottam el egy tiszakécskei családhoz, ahol a nagymama a gyám, ő neveli az eb-s beteg kislányt. Nyolc alkalommal jártam náluk, többek között elkísértem őket orvoshoz, sétáltunk a városban, de részt vettem a kötözéseken is. Jó kapcsolat alakult ki, örültek, hogy fotóim révén mások is jobban figyelnek rájuk. Természetesen az elkészült anyagot mind a család, mind a családsegítő látta publikálás előtt. Tudtuk, hogy Miranda valószínűleg nem éli meg a felnőttkort, de azt senki nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan, már novemberben, 12 évesen elragadja a halál. Nehéz volt mindnyájunknak ezt végigcsinálni, persze, nyilván a családnak a legnehezebb. Fotóimmal az EB-re akarom felhívni a társadalom figyelmét, hiszen az ilyen beteget nevelő családok többnyire a világ elől elzárkózva, magukra maradva élnek.”

Az Epidermolysis Bullosa (EB) egy folyamatos sebképződéssel járó ritka génbetegség. A betegek bőre rendkívül sérülékeny, idővel a belső szerveket is megtámadja a kór. Az EB-vel született gyerekeket bőrük törékenysége miatt pillangógyerekeknek is nevezik. A jelentős fizikai, lelki, szociális terhek mellett a betegség anyagilag is nehézséget okoz. Hazánkban hivatalosan kétszáz EB beteget tartanak nyilván, de szakértők szerint valós számuk több lehet. A betegség nehezen felismerhető, gyógymód nincs rá, súlyosabb esetei végzetesek.

(szilágyi)