A Vitalitás SE sikeres erőemelője jó szokásához híven ismét letette a névjegyét: Posta Krisztián két új országos csúccsal junior magyar bajnoki címet szerzett. A tehetséges sportolóval váltottunk néhány szót a kiváló teljesítmény kapcsán.

Újra versenyezhettél és rögtön bajnoki címet hoztál haza.

Fantasztikus érzés volt újra versenyezni, és a dobogó tetején állni a juniorok között, arról már nem is beszélve, hogy az open kategóriában az előkelő harmadik helyet sikerült megszereznem. A verseny szervezése az elmúlt évekhez képest sokat változott, amit bizonyít a rekord létszámú nevezés az év legnagyobb versenyén, amit két színpadon bonyolítottak le, de a verseny állására használt monitorok, az érmek tervezése, szóval a verseny színvonala rengeteget fejlődött, ezzel is a még jobb eredményre inspirálva a versenyzőket.

Elevenítsük fel a versenyzésed! 

Kezdjük a guggolással, ha már a versenyen is az az első fogásnem. A verseny előtti hétfőn, az utolsó nagysúlyos edzésemen 200 kilóba kellett volna 1×1-et guggolnom, ami sajnos nem sikerült, és ez a sikertelen gyakorlat elég nagy lelki nyomást okozott nekem. A versenyen 202,5 kg volt a második kísérletem, ami viszonylag könnyűnek tűnt, ezzel javítva a közérzetemen, ezért bekértem harmadik kísérletnek a 210,5 kg-ot ami az „álom” célom volt. Ahogy haladt előre a verseny, annál jobban izgultam, ami furcsa volt, mert nagyon régen nem izgultam már versenyen ennyire. Mikor bemondták, hogy én következek, és hogy új junior országos csúcskísérletet próbálok végrehajtani, onnantól a külvilág mintha megszűnt volna, nem hallottam semmit. Csak a súly és én voltam. Leírhatatlan érzés volt, mikor felálltam vele, és megláttam, hogy mind a 3 lámpa fehérít, ami sikeres gyakorlatot, egyúttal új rekordot jelentett. A felhúzásnál, bár igaz, hogy új rekordot állítottam fel a 238,5 kg-mal, de nem sokáig mondhattam a sajátomnak, hiszen utánam 3 perccel meg is döntötték 242,5 kilóval.

Elégedett vagy a teljesitményeddel? 

Ami a guggolást és a fekvenyomást illeti, igen, de a felhúzás terén már nem mondhatom ezt. Igaz, hogy hatalmas súlyt emeltem fel, de harmadik és egyben záró gyakorlatként elég könnyen sikerült megcsinálnom, vagyis még többre lettem volna képes.

Mint a példa mutatja, a covid időszak alatt is jól felkészültél. Mi volt a legnehezebb? 

Egyértelműen a bizonytalanságot mondanám, ami az edzőtermeket illette. Nem lehetett megjósolni, mikor fogják újra megnyitni, vagy éppen bezárni… Amint behozták azt a rendeletet, hogy az igazolt sportolók járhatnak edzésre, onnantól már félsikernek éreztem az egészet, hiszen már hivatalosan edzhettem. Igaz, egyedül voltam, nem volt meg a társaság, nem volt, akit megkérhettem volna, hogy figyeljen egy-egy gyakorlat közben, nehogy baleset legyen.

A versenyek nagyon hiányoztak?

Nagyon. A versenyek a legjobb alkalmak arra, hogy az ember egy adott napra a legjobb formáját próbálja összehozni, és ezt megmutathassa a színpadon. A régen látott barátokkal, ismerősökkel is lehetőség van a találkozásra, sztorizgatunk, kivel mi történt az elmúlt időszakban, kinek hogyan sikerült a felkészülés, és milyen súlyokat szeretne teljesíteni a versenyen, ezt egymás motiválásával és biztatásával segítve, tehát a mindig nagyon várom a versenyeket.

Mi következik most?

A versenyt követő hétfőn már bele is kezdtem az új edzéstervbe, igaz, a héten még visszafogottabban edzek, hiszen egy ilyen erőpróba után kell egy kis pihenés a szervezetnek. A következő versenyt már ki is néztem magamnak, a Scitec Muscle Beach felhúzó versenyét, amit Siófokon rendeznek meg augusztus 6-án. Itt már visszatérő versenyzőnek mondanám magam, hiszen ez lesz a harmadik egymást követő évem, hogy részt veszek rajta. Izgalommal várom.

(szilágyi)