Tizenhét évesen beleszeretett az ötvenes-hatvanas évek legnépszerűbb magyar motorkerékpárjába, hogy aztán pénzt, időt és energiát nem kímélve létrehozza az egész országban egyedülálló Pannónia Motor Múzeumot, amely új helyre költözött a napokban. A megszállott szent őrült ifj. Szakács Lászlóval diskuráltunk.

Szerelem első látásra?

Tizenhét évesen egy barátom elhívott, hogy próbáljuk ki a nagyapja motorját. A garázsból előkerült egy olyan T5-ös Pannónia, amely 14 éve nem volt beindítva és 16 éves benzin volt benne. Nem néztünk gyertyát, nem raktunk bele friss benzint, még szivatót sem tettünk rá, és így is második rúgásra járt, egész délután motoroztunk vele. Egy évre rá megvettem az első Pannóniámat, egy olyan embertől, aki már 5 éve nem használta. A kapálógépből szedtünk össze benzint, kis tölcséren belecsurgattuk a karburátorba és láss csodát, szintén a második rúgásra beindult. Azt mondtam, ez ismét csak lehetetlen! De szép lassan rájöttem, a Csepeli Motorkerékpárgyár alkotásainál ez a természetes.

A 2008-ban, az egykori Kábel Klubban, a pincehelyiségben megnyílt múzeum történetéről sokan sokat írtak, de mi volt a legnagyobb nehézsége eddig?

Minden köszönetem Medvácz Lajos polgármester úr felé, hogy megértett és segített. A régi helyen a nagy páratartalom és ebből fakadó penészedés megoldhatatlan problémát jelentett. Aztán a motorok átköltöztetése az új helyre sem jelentett kis kihívást. A mostani épület, amiért nagyon hálás vagyok Csach Gábor polgármesternek úrnak, aki első szóra segített, szóval az egykori tankonyha átalakításában 3 ezer munkaóra van, mást ne mondjak, 21 köbméter sittet vittünk el, az udvarban is átláthatatlan dzsungel uralkodott, szinte minden átvarázsoltunk, és még hosszan sorolhatnám a nehézségeket. De megoldottuk, és számomra ez a lényeg.

Kik segítettek?

A járvány miatt senkit nem mertem megszólítani, így a közeli barátaim, munkatársaim és legfőképpen családtagjaim vettek leginkább részt a munkálatokban. Édesapám, feleségem, gyerekeim, Jutka keresztanyu, de a balassagyarmati motorosok, a Titan Angels Motorosklub motorosai voltak itt több alkalommal, meg Börcsök Zsolti barátom, Bernáth Laci bácsi. Nagyjából 20-30 fő. Örök hála nekik.

Az anyagiakat hogyan sikerült fedezni?

Az önkormányzat biztosította a legtöbbet, meg néhány jószándékú magánszemély is segített kisebb adományokkal, de mivel a múzeum első nyitása alkalmával megszólítottam több helyi vállalkozót és elhanyagolható eredménnyel zárult, ezúttal már nem próbálkoztam. Saját erőből és saját pénzből pótoltunk mindent.

Országos szinten mennyire ismert a múzeum?

Szakmai körökben mindenképpen az. Határon túlról is érkeztek már sokan látogatók, a legtávolabbról Dél-Amerikából.  

Mi mozgatja?

Magyar ember vagyok, ez pedig egy magyar motorkerékpár márka. Ez a nemzeti kincsünk. Engem nagyon bosszant, hogy a magyar motorkerékpárokat nem kezelik helyén.. Sokszor engem akarnak a középpontba állítani, de nem én vagyok a lényeg, hanem a motorok. Ez a kivételes honi tudás, amit a mérnökök és az utolsó segédmunkásig beletettek a Csepeli Motorkerékpárgyárban, világszínvonalú volt, ennél sokkal többet érdemelnének a ma emberétől, ezen próbálok én segíteni. A Jóisten számomra ezt szánta küldetésnek

Gyakran megkérdezik, hogy amit ebbe az egyedülálló történetbe évtizedek alatt beleölt, abból már villája lehetne?

Hogyne. De miért ne tettem volna? És ha eladnám, persze, lenne egy csomó pénzem, ráülhetnék egy nagy pénzes ládára és akkor mi lesz? Akkor talán boldog leszek?

Mert most boldog.

Magyar ember vagyok. Van egy nemzeti értékrendem és ez gyakorlatilag az élet összes kérdésére megadja a választ, hogy mit kell csinálni, hogyan kell viselkedni, mi a jó, mi a helyes. Ha így nézzük, a helyemen vagyok.

Ifj. Szakács László 44 éves, tősgyökeres balassagyarmati, iparos családból származik. Gépészmérnök és minőségi szakmérnök. Feleségével két kisfiú boldog édesapja, Zolika 8, Marcika 5 éves. Az Ipoly Cipőgyárban dolgozik üzemfenntartási csoportvezetőként 20 éve. Az egyik vezetője a Nógrád Megyei Vitézi Rendnek és a gyarmati 16-os Honvéd Katonai Hagyományőrző Csoport aktív tagja.

A múzeum a Hétvezér út 26. szám alatt található, aminek bejárata a Trikál József utca felől közelíthető meg. A kiállítás csütörtökön 14 órától este 18 óráig, szombaton 11 órától 17 óráig és egyénileg egyeztetett időpontban várja az érdeklődőket. Időpontot egyeztetni az alábbi telefonszámokon lehet: 30/952-0376 vagy 30/746-1806. 

Szilágyi Norbert

Fotó: Sümegi Tamás